Belépés

Active tribune users

  • Halott Poéta

Marlene portré

nefelejcs képe

Nagyobb méretben itt:
http://www.art-eria.org/cms/hu/content/portré-marlene

Marlene portré
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Karácsony, fények…

Ecsedi Éva képe

ünnepi lázban ég minden
csak én nem érzem a varázst

elkoptatott szavakat idézek
mennyei lét után vonzódást

borzong a lelkem hisz hideg
szelek fújnak csontjaim közé bújnak

nem hoz ez az ünnep
sem régi örömöt sem újat

vágyom remélek
még egy marék álmot kérek

s ha elfogyott a kalács
kialudtak a fények

lopott álmaim közt kereslek téged

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Költők, sírban

Haász Irén képe

Fehér lapra szegény Attila
ha élnél most, mit írnál sírva?
Nincs már gyár a kapszlit kapdosni,
selymet szőni, fonalat fonni,
munkásnak lenni sem dicsőség,
ma már nem dönthetnéd a tőkét.

Szegény Miklós, ha újra élnél,
utcán sétálva mit remélnél,
ha látnál masírozó gárdát,
mellükön öklömnyi kokárdát,
s mozdulatukban elszántságot
mely téged már halálra gázolt?

Te szegény Endre, mit írhatnál
új világban, ha foroghatnál?
Látnád, az új dalok nem újak,
a múltat hozza el a holnap,
s avítt elvekkel, leporolva
ugyanazok házalnak újra.

Szegény Sándorunk, mit tehetnél,
szabadságoddal mit kezdhetnél?
Voksot, mint régen, adják-veszik,
a versenyt kenőpénzzel nyerik,
s néhány feledékeny borissza
a királyságot hozná vissza.

És ma sincsen biztos állása
költőnek, felkopik az álla…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Csendeket gyűjtök

tunefully képe

Egészen apró csendeket gyűjtök,
bútorok, házak mögött szunnyadót,
elhagyott tanyát, hol érnek a fürtök,
kapu előtt, padon ülő anyót.

Néptelen várótermekbe járok,
hallgatom a régiek szavát,
s intenek felém még fehér akácok,
érzem most is viráguk illatát.

Egészen apró fényeket látok,
a nagyok meglesznek nélkülem...
csodálva nézek minden kis virágot,
csoda a világ míg itt vagy velem.

Csendjeimet a lelkembe rejtem,
hogy ne érje el őket semmi zaj,
életem, sorsom bennük elfelejtem,
s elnyugszik a háborgás, a szilaj.

Egészen apró békék találnak meg,
sors békéje, az élet, s tavaszég,
és lát, kinek türelme van mindent,
s közel jön az élet, múlt, s a messzeség.

Egészen apró csendeket gyűjtök,
minden mi tudás benne rejtezett,
nézem ahogy lassan körém gyűltök,
s elborít mindent a hatalmas Csend.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Portál-szonett

Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.

Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,
szívemből régen kihalt a harag,
bajomért sem kell másokat okolnom,
versemben minden gondolat szabad.

Arcomra nem hull gyűlöletből permet,
és ha jóságból építgetek elvet,
magam szilárdan, mindig ahhoz tartom.

Ki ellenem? Van hátterem: családom,
fiam, unokám, és naponta látom
a versbarátaim, az alak-arton!

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Halott Poéta

Legfrissebb kép

Arany János 200 éves.

Összes vers

Összes vers : 6124

Összes próza

Összes próza : 403

Összes kép

Összes kép : 1030

Összes hangos vers

Összes audio : 39