Levél Villonnak
Ki Jeanne d’Arc halálakor születtél,
és nevet gyám apáttól szereztél,
mondd, elfogadnád baráti jobbom?
Megtisztelnél vele, bizton mondom!
Éltem volna Veled középkorban,
úszhatnánk nyakig, jó vörösborban!
Ellenségeid gúnyoltad ifjon,
s aggódtál hátsódért, hogy bírjon,
mikor kötéllel nyakadon méred;
az álnok párizsi tisztességet!
Követnélek én kedves Francoise,
rosszlányokkal ölemben, bárhová!
Élvezném életed visszás korát,
törölgetném ruhámról út porát,
időgép, ha Feléd repítene,
sorbonne-i tudásvágy hevítene…
Vágynám, hogy megértsem a világod,
s akkor tán nem fájna hiányod.
Eltűntél az életből hirtelen,
És én kétségbe esve hirdetem:
Tehetséged átírni nem lehet!
Műveid ihlette tán képzelet,
nagyságod mindörökre megmarad,
mit sem fakult, majd hatszáz év alatt…
Arckép
Édesanyámhoz.
Édesanyámhoz.
( Anyák napjára )
Kilenc éve mosolyogsz vissza
rám ugyanúgy anyai szeretettel:
"Kisfiam, vigyázz magadra."
Nálad jobban nem szeret senki.
Tested táplált, majd Te magad.
Te tanítottál meg hitben élni,
ma is hallom imádkozó szavad.
Fentről mosolyog a "Nagy Család"
egyre csak növekvő angyali kara.
Örök hálával gondolok mindig Rád.
Ugye hallható ott is fiad szava ?
Nem mondod többet: "Szeretlek fiam."
Megszüntem akkor kisfiúnak lenni,
Édesanyádhoz kellett Neked is sietni.
Könnyben füröszt ma a szív szava.
Testvéreim, Barátaim, öleljünk át
együtt minden Mennyben élő Édesanyát !
Marlene portré
Nagyobb méretben itt:
http://www.art-eria.org/cms/hu/content/portré-marlene
Kis-Hárs-hegy
Párafátylát lehajtotta,
arcát rejti, alig látszik,
kacsintgat a Gellért-hegyre,
Napsugárral bújócskázik.
Leveti szép zöld kosztümét,
barna csipke új ruhája,
tetején, mint úri ékszer,
kilátó a koronája.
Élvezi az ősz illatát,
az utolsó napfény-csókot,
erdőjárók mély sóhaját,
tölgylevéllel küldött bókot.
2011. szeptember 21.
