Ballada a tudathasadásról
A skizó vagyok, nem tagadom c. ciklusból
Egyszerre vagyok Gyula, s Gábor,
sőt Kelemen, valamint Péter,
és Melinda, Elza is mától,
bennem egész hadsereg fér el.
Helyet nálam, akárki bérel
az egójának helyt adok.
Támad a sok árny minden éjjel.
Segítsetek, mert meghalok!
Minap az utcán bandukoltam,
és nem volt semmi fegyverem.
Önmagam láttam szinte holtan,
s a testem szembejött velem.
Kopik bennem az értelem,
és szándékaim is rabok.
Jövő a múlt, s a múlt jelen?
Segítsetek, mert meghalok!
Gáborral tegnap összefogtam,
és jól megvertük Kelement.
Elzavartuk, el is ment nyomban,
sajnos Melinda vele ment.
Nem tudom, hogy ez mit jelent,
Tán kutyát csóvál a farok,
vagy nem értem meg a jelent?
Segítsetek, mert meghalok.
A búcsúlevelem is megírtam,
Gábor dicsérte: marha jó!
Gyula leköpte, erre sírtam,
nekem az élet nem való.
Alattam szélsebes faló,
s a téboly szélén vágtatok,
az élesnek hitt mind fakó.
Segítsetek, mert meghalok.
Már összekeverem a dolgot,
s nem tudom mit mondott Gyula.
Életem is veszélyben forgott,
Gábor és Melinda fura.
Ráfekszem most a hamura,
megőrjítenek a dalok.
Nem vagyok elmém hű ura.
Segítsetek, mert meghalok!
Ma jó napom volt, megöleltek
a bennem lakó démonok.
Hívtam őket, sietve gyertek,
élek, nem hatnak még porok.
Hiszen nem vagyok én konok,
csak néha színek és szagok
jönnek és bamba traktorok.
Segítsetek, mert meghalok!
Herceg! A nejem és a férjem,
továbbá minden én vagyok.
Most azt mondd meg, hogy kitől kérjem:
segítsetek, mert meghalok!
Életem felénél...
Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
és nem lesz majd senki, ki mellettem marad,
de ha belegondolsz, az idő végtelen:
közhely, de a létünk csak múló pillanat.
Néha, alkonyatkor lehunyom a szemem,
hagyom, hogy sodorjon az emlékek árja.
Mint egy filmet nézem, mintha nem is velem
történt volna, mint aki kívülről látja
a szép és az utolsó, mocskos dolgokat,
élményeket, melyek lelkem ostorozták.
Sikert, kudarcot, mint kabáton foltokat
és nőket, kik életem bearanyozták.
Keserű és boldog szerelmeket látok,
rávésve arcomra mélyülő árkokat
s az utolsót, a mind közt legjobban fájót:
egyszerre katarzis és szörnyű kárhozat.
Barátokat, italt, olcsó nőket látok:
nem emelt az élet soha köré falat.
Lehet, nem téptem el nyakamon a láncot,
de a másokénál így is hosszabb maradt.
Nem, mondhatsz akármit, nem hiába éltem.
Enyémek voltak a csúnya-szép hajnalok.
Szerelmet sokkal többet kaptam mint kértem
és ma is fülemben zúgnak a vad dalok.
Most is úgy emelem a fény felé arcom,
mintha az életem örökké tartana
és ha majd egyszer véget ér hosszú harcom,
felejtsd el, hogy kiről szólt ez a ballada.
Vadmacskák
7 kis ördög /olaj/
Kicsit közelebb a Mennyországhoz.
Megtörténhet a csoda veled,
csak elképzelned kell magadnak,
hogy felkapnak a fürge szelek
és álmod veled szárnyra kaphat.
Sosem maradnak fent a repülők
(Én is néha magamba zuhanok.)
Míg maguktól szállnak el a költők
én befelé röhögve szavazok !
Álmomban szárnyakat szereztem.
Épp csak közelítettem az éghez.
Reggel az UFO-mban ébredtem,
földön ülve Jézus engem nézett.
