Strázsád lettem volna...

Toribá képe

Árvalányhaj leng a bíbor égen.
Madárdal kíséri cikkcakkos útján.
Fájdalom cseng e dalban, s én értem.
A magány örlő döbbenete hull rám.

Strázsád lettem volna? Béklyót vetve
vágyaid köré, mint holmi karkötőt?
Most mar a bú lassan ölő mérge,
s kívánlak, mint száraz föld a hűs esőt.

Mind, ki rád néz, most az ellenségem.
Füstbe száll már minden vak reményem,
hogy egyszer talán mégis visszaloplak.

Szeretlek, ha te már nem is szeretsz.
Üvölteném, mily súlyos e kereszt.
De csak súgom egy orgonabokornak.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Feláldozhatók(?)

Jutalom képe

Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...

Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat
megnyúlt talárja zsebében
viszály-gömbök után katat.
Könnyekben oldhatók,
tán feláldozhatók...

Markában csendpenge lendül,
léket bökve dacunk falán,
ki konok volt, bölccsé serdül,
megnevelte e sarlatán.
Gavallér kis kacsók,
hamis jóakarók...

Simogatja ősz szakállát
Véletlen az éltes kobold,
fodrozza idő-uszályát,
bánja már, mit eltékozolt.
Vétkeink fényadók,
még megbocsáthatók...

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Lelki-tériszony

Tükrömből peregve elszökik az ezüst;
vaksága szakadék, hívogató mélység;
testem boncasztalon kiterített térkép,
sebzett kenyeremen nem csitul a vérzés.
Valakit megölnek bennem: ott, legbelül.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Új életet kezdek

Új életet kezdek

 

Ma boldog újév van, emberek!

Most adunk egy nagy pofont a halnak.

Egy picit fejileg szenvedek,

de jönnek sorban a fogadalmak.

 

Tavaly uralt engem pár hibám,

azt kijavítani van hát száz ok.

Sok napom sem volt tán oly vidám,

persze én mindent megmagyarázok.

 

Fontos döntésnél mellényúltam,

rosszul alakult akkor múltam,

van megoldatlan feladat még itt!

 

Határoztam. Íme, a kezdet:

még mától új életet kezdek.

Folytatom ezt a megszokott régit!

 

Budapest, 2014. január 1.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Színjátékos

Ross képe

Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*

A Szentháromság volt talán az ok,
hogy tercinákba foglaltad a verset,
vagy Pokol, Menny és Tisztítótűz kellett,
hogy múljanak a földi démonok?

Ahol jó szándékkal kövezve az út,
hírhedett felirat jelzi a kaput.
És neked, pajtás, ki már megszerezted

mindazt, mitől tán csábosabb e lét,
mi az esélyed, mondd, hogy kétszerezzed
az emberélet útjának felét?

(*Eredeti polgári neve: Durante Alighieri)

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Festmény: Fucskár József

Összes vers

Összes vers : 5931

Összes próza

Összes próza : 401

Összes kép

Összes kép : 1026

Összes hangos vers

Összes audio : 39