Betegség

Stargazer képe

 

Hidd el, sokmindent láttam e földön

és a szenvedés nem új nekem,

de ez már sok, vinné el az ördög!

A kórság úgy jött lábujjhegyen,

 

hogy sokáig nem mutatta képét,

alantasan támadott hátba,

nyakamba szúrta a szörnyű kését,

és egyik pajzsmirigyem bánta.

 

Tán én győztem most és csatát nyertem,

előre nézek, sosem hátra,

de eljön, tudom, majd az a percem,

hol nincs retúrjegy odaátra.

 

Elfogadom, mit az élet kiró,

nem látok több telet és nyarat,

és testemből, mely majdnem száz kiló,

csak csontok és marék por marad.

 

De addig talán maradt pár évem

(ki tudja mennyi a maradék?)

Engedd meg, hogy megköszönjem térden,

jól esik ez a kis haladék.

 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Gyönyörű szakadás

danaiz képe

Indulsz, s én sokáig nézek utánad,
utadat lelkem vigyázza, olvadó
pillanat, puha zápor, hull a bánat,
hiányod áradó, szürke, nagy folyó.

Indulok, sokáig nézel utánam,
távolodunk, a gondolat csapongó
kolibri szárnya verdes, dobbanásban
mér a szív egymásra dobott, szorongó

percet. Foltozunk gyönyörű szakadást,
bújva emlékekbe, sírva-nevetve
az idők kezdetétől várjuk egymást.

Áldás-átok napra nap, találkozás-
búcsú forgatag közepén csendesen
vársz és várlak életen, halálon át.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Aranyfésű

nikosz képe

Néha nem kellenek a szavak,
szemeid mindent elmondanak.
Nem hoztad le nekem a Holdat,
de velem osztod meg sorsodat.

Tizenkét évünkben volt minden,
fent és lent, a házasság ilyen.
Ki mást kiált, nem mond igazat,
sokan mit mutatnak, kirakat.

Előző kusza életemhez
aranyfésűt nyújtottál nekem.
Ahogy lágyan csókolod kezem,
abban benne van, a szerelem.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Portál-szonett

Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.

Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,
szívemből régen kihalt a harag,
bajomért sem kell másokat okolnom,
versemben minden gondolat szabad.

Arcomra nem hull gyűlöletből permet,
és ha jóságból építgetek elvet,
magam szilárdan, mindig ahhoz tartom.

Ki ellenem? Van hátterem: családom,
fiam, unokám, és naponta látom
a versbarátaim, az alak-arton!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

12 pont

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Téli napsütés

Összes vers

Összes vers : 6004

Összes próza

Összes próza : 402

Összes kép

Összes kép : 1028

Összes hangos vers

Összes audio : 39