Liliom
Tóparti idill (örömködő)
Halkan bomlik a ködben a hajnal,
Fodroz a víz tetején a varázs.
Lágyan suttog a nád, puha szélben
Hangol a reggeli békabagázs.
Táncol a tó tükrén a sugárka,
Nap fia siklik a víz peremén.
Foszlik a köd, már oszlik a pára,
Csillan a harmat a fűzfa tövén.
Vadkacsa úszik a tó közepére,
Hat pihe barna fiát vezeti.
Büszke sirály les fentről a mélybe,
Színezüst potyka nyomát keresi.
Éled a vízpart tünde világa.
Harsan a part füve, bont a virág.
Boldog az ember, éled a vágya,
Míly gyönyörű, csodaszép a világ!
Holló és a Róka keserű időkben
Hová lett a Holló? Rég hallottunk róla.
Mi van a sajtjával és hol van a Róka?
Felesleges dolog száz vég az egy szónak,
hát utána jártam az erdő lakóknak.
Ében szín madarunk panasszal van teli,
Lakhelyét a hársfát jelzálog terheli.
Alig tud fizetni az erdei banknak,
Elszaladt az ára rég a svájci franknak.
Vörös hősünk sem tud sehová se jutni,
egy választása van, csak a földön futni.
Rég nincs már odúja és nincsen munkája.
Reményvesztettségtől csapzott a bundája.
Nem csak kettejüknek van hasonló gondja.
Ki él az erdőben, mind a rosszat mondja.
Néhány jómadárnak, csak a sok-sok százból
adatik meg most, a földi mennyországból.
És a problémának van még több jogcíme,
piszkálják a hollót, mert sötét a színe.
A vörös bundásnak gyűlik a bűnlista,
színe miatt mondják: Biztos kommunista!
Nyomorúságában egy-két erdőlakó
nem tudja mit beszél, az elméje fakó.
Kisállatok hada megy fejjel a falnak,
lefelé csak rúgnak, míg fölfelé nyalnak.
Mi folyik itt kérem? - Kérdené Aesopus. –
Hogy lett ily keserves témájú ez Opus?
Változtak az idők, változott a rendszer.
A kapzsiság ellen ma sincsen ellenszer.
Másiknál egyenlőbb némely állatfia.
Furcsán van itt űzve a demokrácia.
Új életet kezdek
Új életet kezdek
Ma boldog újév van, emberek!
Most adunk egy nagy pofont a halnak.
Egy picit fejileg szenvedek,
de jönnek sorban a fogadalmak.
Tavaly uralt engem pár hibám,
azt kijavítani van hát száz ok.
Sok napom sem volt tán oly vidám,
persze én mindent megmagyarázok.
Fontos döntésnél mellényúltam,
rosszul alakult akkor múltam,
van megoldatlan feladat még itt!
Határoztam. Íme, a kezdet:
még mától új életet kezdek.
Folytatom ezt a megszokott régit!
Budapest, 2014. január 1.
Valamit valamiért
Ördögből, miattad angyallá kárhozom,
ha tőlem azt kéred, naponta változom
patásból szárnyassá, de kérdés, hogy meddig…
Hisz, Te egy Lucifert szerettél eddig.
Szarvamat palásttal takarom le talán,
ám, hogy a glóriát elbírja-e magán,
vagy előbb szúrja át, esetleg félúton,
bármi is történik, - ígérni nem tudom…
Üstömnek tüzét a szívembe ültetem,
pokolnak sötétjét fényesre fürdetem.
Hűvösnek álmodom katlanok izzását,
hercegi kardélnek vasvilla csillámát.
Lehetnék mindig jó, félszegen csábító,
életsors-fordító lépéssel kábító…
Hófehér tollaim, simítva arcodat,
gyengéddé álcáznák sátáni karmomat.
Változni talán még meg tudok, kedvesem!
Ám, ami visszatart ettől, de rendesen,
az, hogy a sorsunkat úgy írta Teremtő:
Angyalból sosem lesz ördögi szerető!
