Szeress úgy...
Szeress úgy, ha téli reggel
minden sötét kint, s fagyott,
szemed borítson meleggel,
s lássam benne a Napot!
Szeress úgy, ha szám legörbül
csókkal fordítsd vissza azt,
s ha szomorú könnycsepp gördül,
ajkaiddal elapaszd!
Szeress úgy, hogy soha többé
ne akarjak senki mást,
oszoljon a tegnap köddé,
s hagyjunk minden állomást!
Szeress úgy, hogy légy a részem,
ivódj belém teljesen,
s én tiéd leszek egészen,
benned..., veled – csendesen.
Zárka
30x35 cm, ceruza, kréta
Karácsonyi könnycseppek.
Karácsonyi könnycseppek.
Kisfiúként ha sírtam - Édesanyám azt mesélte -
a könycseppek elpárolognak, felszállnak az égbe.
Öröm és bánatkönnyek ragyognak összeölelkezve,
Karácsonykor szikrázó hótakaró lesz belőle.
Hány könnycsepp kell még a téli pompához,
amíg felöltheti egy erdő, egy falu vagy város ?
Talán az angyalok is egy kicsit hozzátesznek,
ha szorongatja a magányos szívet a szeretet.
Képről mosolyogsz rám több mint tíz éve.
Ragyog a szemed, hajad röppen hátravetve.
Kézbevett képed üvegén újabb csepp koppan
A legszebb érzések miért fájnak a legjobban ?
Nézem a hópihéket ahogy a kertre vastagon leül.
Szememből egy könycsepp most a kezemre gördül.
Ha újra itt lehetnél és kérdenéd mi a bajom,
halkan suttognám: Szeretlek, hiányzol nagyon.
Az utolsó tánc ( Miriam versére íródott )
Szívemen morc félelem-páncél,
előgyötörted jég-karmaim.
Megtorolni vágynék, de a cél
átrebbenni lét-fájdalmain
perceiknek, miken osztoztam
hívő, vádló, kétkedő Veled.
De ahogy lényedbe oldódtam,
tangónkat Te sem feledheted!
Pár újabb tétova kör csupán
a placcon, lépteink kopognak.
Indulok támolyogva, sután
elé nélküled-alkonyoknak.
Lét-dallamunk szabta, mekkorát
ölellek, majd szabaddá lököm
a szívet, mi végül megbocsát,
s végső piruettel elköszön.....
Boldog Karácsonyt
B éke és nyugalom legyen
O tthonotok törzsvendége
L obogjon szeretet tüze
D uruzsoljon fel az égre!
O daérjen mindenhova,
G ondolva az Égiekre!
K éz a kézben összefogva
A lkossunk kört a fa körül,
R agyogjon arcunk mosolya,
Á ldott legyen mind, ki örül.
C sillogjon az ünnep fénye
S zemeink szép sugarában,
O sszuk szét most örömünket,
N e legyen senki magában!
Y ork zord tele se riasszon,
T annenbaum vígasztaljon!
