Nem működik
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.
Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.
Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.
Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
Van, ki...
Felszólalás-foszlány egy vitában
Barátaim! A dolgok félremennek,
a kín mindig csak kínt szül semmi mást.
Ha búcsút intünk ma az értelemnek,
holnap vendégül látjuk a csapást.
Van, ki a múltat sírja vissza folyton,
más a jelenbe szeretett bele.
Megint más víg, mert ő csak nyer a bolton,
s üt, mert kezében az ostor nyele.
Van, ki borzasztó sérelmeket hordoz,
megveti azt, ki mindig megbocsát
és a békének asztalára bort hoz,
szétosztva bőven boldog mosolyát.
Van, ki a rosszat soha nem felejti,
ezért nem tudja fogadni a jót.
Más az örömét véka alá rejti,
szidja a szebbet, jobbat akarót.
Van, ki úgy véli, az igaz mit ő mond,
s csal az ki egyet sosem ért vele.
A másik léte számára a fő gond,
„aktuális lenne már egy vércsere!”
-------------------------------------------
Fohász
Add Uram, azt, hogy jó magyar legyek!
Malaszttal, bűnnel megáldott és megvert.
S óvjon karod attól, hogy mindezek,
elpusztítsák a magyarban az embert!
Bűntársak
Lelki-tériszony
Tükrömből peregve elszökik az ezüst;
vaksága szakadék, hívogató mélység;
testem boncasztalon kiterített térkép,
sebzett kenyeremen nem csitul a vérzés.
Valakit megölnek bennem: ott, legbelül.
Egy elvetélt látomás
Nézd, Kedves! Milyen derűs ma a Hold!
Felé mormoltam hangtalan fohászt,
s Ő huncut kacsintással válaszolt:
- Híven őrzöm, csak légy nyugodt, e nászt!
Ringass ma! Oszd meg velem paplanod!
Melléd bújva rázom fel majd párnád.
Befogadom, sarjadzó ten-magod,
kisimítom élted meggyűrt vásznát.
Álomidő csend szárnyán érkezik,
Könnyűvé leszünk, mint egyetlen sóhaj.
Babona, tiltás nem vértezhet itt:
egésszé rezzen minden titkos óhaj.
Madárhanggal köszönt a pirkadat,
könnyfátylában mosdik még szemem,
ábrándom hűtlenül tova szalad,
korai bánat borítja egem.
Ereszemről most széles bú csorog:
meggyötört egy elvetélt látomás.
Fülembe önaltató dalt dúdolok,
várva, esdve, kívánva változást.
Aktív felhasználók
- Nagygyörgy Erzsébet
