Ki hozza vissza?
Nagy László kérdésére
A szerelem már odaát van,
őhozzá méltó palotában.
Leselkedik a folyó medre,
az evickélő szeretetre.
Az önzetlenség gépe parkol,
átinteget a túlsó partról.
A hűségnek is van ott szállás,
mellette áll a megbocsátás.
A megértés éppen most röppen,
gyülekeznek ott egyre többen.
Sok jó szívünk, ázik és átfagy,
s mióta Te is odaát vagy,
fogyó szavunkra más se rebben,
többen vagytok, s mi kevesebben.
Nincsen már bölcs se, kit kifosszak,
itt maradtak a szűzi rosszak,
nyüzsögve torlódó sorokban.
Ami nekünk kell, nálatok van.
Aki merész, bennetek hisz ma,
a szerelmet ki hozza vissza,
s mindazokra ki kötöz múltat,
akik már úszni nem tanultak?
Elbocsátó szép? üzenet
Nem kérhetem tőled, hogy visszajöjj,
tán találtál egy gazdag, jó pasit.
Most szolgáld őt, ha engem meg is gyötör
a nélküledség, s az a balga hit,
hogy egyszer talán mégis visszakaplak.
Emlékeimben tiszta vagy, s szeretsz.
Hadd maradjon legalább ez nekem.
Most menni akarsz, hát engedlek, mehetsz,
légy boldog, kísérjen ezer rejtelem,
s amit csak tudsz, szerezz meg magadnak!
Voltál enyém, s most másnak adod magad.
Irigylem őt, s belátom, vesztettem.
Lelkem összetört, időm nagyon halad.
Üres marad helyed a szívemben.
Gyönyörű szakadás
Indulsz, s én sokáig nézek utánad,
utadat lelkem vigyázza, olvadó
pillanat, puha zápor, hull a bánat,
hiányod áradó, szürke, nagy folyó.
Indulok, sokáig nézel utánam,
távolodunk, a gondolat csapongó
kolibri szárnya verdes, dobbanásban
mér a szív egymásra dobott, szorongó
percet. Foltozunk gyönyörű szakadást,
bújva emlékekbe, sírva-nevetve
az idők kezdetétől várjuk egymást.
Áldás-átok napra nap, találkozás-
búcsú forgatag közepén csendesen
vársz és várlak életen, halálon át.
Tavaszi Áldozat
Gondolatok lassan emelnek fel a szent időbe,
mikor megmentő jel volt a bárányok vére.
A kiválasztottakat megóvta a halál angyalától.
Világunkat váltotta meg Krisztus keresztfáról.
Dübörgő rítussal szólt pogányokhoz a telihold,
mégis a legszebb, a virágbaboruló tavasz volt.
Feltámad az élet, ha eljő a napéjegyenlőség.
Ragyogás uralja megtisztult lelkünket örökké.
Kerüld a bűnt és élvezd a csodálatos világot.
Isten gyermeke vagy ! A Keresztáldozat megváltott.
Hideg vers
egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebujt a sublót fiókjába
azután az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
kopott foszlott
beleült ölébe
hideg párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegénység látszatát
mit nem lát
a vak kanári
a kalitkában
sem a macska
a sarokban
nem ad meleget már
a kályha
elfogyott a tüzelő fája
s a hideg örül
mára eleget tett
megdermesztett
egy életet…
