Karácsonyi könnycseppek.

Karácsonyi könnycseppek.

Kisfiúként ha sírtam - Édesanyám azt mesélte -
a könycseppek elpárolognak, felszállnak az égbe.
Öröm és bánatkönnyek ragyognak összeölelkezve,
Karácsonykor szikrázó hótakaró lesz belőle.

Hány könnycsepp kell még a téli pompához,
amíg felöltheti egy erdő, egy falu vagy város ?
Talán az angyalok is egy kicsit hozzátesznek,
ha szorongatja a magányos szívet a szeretet.

Képről mosolyogsz rám több mint tíz éve.
Ragyog a szemed, hajad röppen hátravetve.
Kézbevett képed üvegén újabb csepp koppan
A legszebb érzések miért fájnak a legjobban ?

Nézem a hópihéket ahogy a kertre vastagon leül.
Szememből egy könycsepp most a kezemre gördül.
Ha újra itt lehetnél és kérdenéd mi a bajom,
halkan suttognám: Szeretlek, hiányzol nagyon.

Karácsonyi könnycseppek.
1
Your rating: Nincs (13 votes)

12 pont

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Magányos vers

Stargazer képe

 

Itt van megint. Leül mellém,

mint nem kívánt régi barát.

Mázsás terhe nyomja mellem,

s rám öntözi fanyar borát.

 

Nem segít az alkohol sem,

vers és zene most elhagyott,

csak ülök a néma csendben

(becsuktam minden ablakot).

 

Ha rámszakad az éjszaka,

orromban bor s a vér szaga,

a magány fog velem kezet.

 

Akárhogyan kínzott és mart,

elviselem, bármeddig tart,

de megszokni ezt nem lehet.

 

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Édes és keserű

Braunel képe

Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;
De elégek, ha nem vagyok vele …

Úgy vágyom én, hogy átöleljem végre;
S fülébe súgjam azt, hogy szeretem.
Megsimogatom arcát, csókját kérve;
És összeforr majd ajkunk szelíden …

Nem bánom akkor, hogy mit hoz a holnap,
Ha itt a földön Ő, az én egem.
Tudom, nekünk is felvirrad egy szebb nap;
S neki én leszek csak, és ő lesz nekem …

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Vér(nő)tanú

NatiCa képe

Bevallom, a tekintetekből élek,
ahogy megáll mellemen, lábamon.
Látszólag azt figyelik, mit beszélek,
pedig a testemet. Én meg adom
az ártatlant, hogy nem is veszem észre,
az intellektus felhői mögül
az állati kívánság süt ki. Végre.
A nőstény érzi bennem, és örül,

mert jó prédának lenni, akár tárgynak,
mit maga alá gyűr egy indulat,
hisz létemhez adnak jogot a vágyak.
Jó húsnak lenni, míg tart a tudat,
hogy az ernyedt kötőszövetek még nem
torzítanak el, s aki simogat,
annak kezében nem az iszonyt érzem.
Még rejthetem a hűlő ráncokat,

de közelít már lassan, napról- napra
az idő, mikor szánalmassá válok
veszendő szépségem nyomát kutatva,
amihez vissza többé nem találok.
Alaktalanná tesznek majd szülések..
belém petéznek.. akár molyok..
az ÉVEK, és a halhatatlan lélek
a petyhüdt bőr s csont között imbolyog.

(Ki eddig éhezett rám, miért szeressen?
És nekem vajon lesz- e erőm élni?
S Te, kinek több voltam, mint a testem,
tudsz- e majd szeretve hozzám érni?!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6483

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39