Tündérkert
Szépséges Danaiz verssel:)
Tündérkert
Vadvirág, kert, néha szárny,
bennem bolyong egy leány.
Belső csillagrendszeren,
szívdobbanás, azt hiszem.
Néha dal, csendsuhanás,
bűvölő Hold-búcsúzás;
éjjel sápadt fényvirág,
haja zuhog, napsugár.
...hogy tündér-e nem tudom,
láthatatlan láthatom,
a mesékben folyton ott,
néha madár, néha szárny,
legbelső kert az a lány.
És egy csodás Nikosz-költeménnyel...:)
arcok és kicsiny madarak.
Isten adta a Te kezedbe,
Tehetséged,és a tolladat...
Van, ki...
Felszólalás-foszlány egy vitában
Barátaim! A dolgok félremennek,
a kín mindig csak kínt szül semmi mást.
Ha búcsút intünk ma az értelemnek,
holnap vendégül látjuk a csapást.
Van, ki a múltat sírja vissza folyton,
más a jelenbe szeretett bele.
Megint más víg, mert ő csak nyer a bolton,
s üt, mert kezében az ostor nyele.
Van, ki borzasztó sérelmeket hordoz,
megveti azt, ki mindig megbocsát
és a békének asztalára bort hoz,
szétosztva bőven boldog mosolyát.
Van, ki a rosszat soha nem felejti,
ezért nem tudja fogadni a jót.
Más az örömét véka alá rejti,
szidja a szebbet, jobbat akarót.
Van, ki úgy véli, az igaz mit ő mond,
s csal az ki egyet sosem ért vele.
A másik léte számára a fő gond,
„aktuális lenne már egy vércsere!”
-------------------------------------------
Fohász
Add Uram, azt, hogy jó magyar legyek!
Malaszttal, bűnnel megáldott és megvert.
S óvjon karod attól, hogy mindezek,
elpusztítsák a magyarban az embert!
Altass el
Altass el kérlek, mert ébren lenni fáj.
Borult égen nem törnek át a fények.
Bús ködbe burkolt, haldokló remények
szőtte sötétben csillagtalan a táj.
Simogass álomba engem, s a bánat
elkerül, ha álmom tengerén hajóm
lágyan ring. Csak ez rég vágyott óhajom.
S ott talál meg engem a bűnbocsánat.
Altass el, hisz nincs miért ébren lennem.
A pacsirta-dal hamisan zeng bennem.
Üszkös hajnalt üdvözöl, hangja rekedt.
Felégetett a táj már körülöttem,
bambán nézek, K.O.-val kiütötten.
Altass hát el, hogy végre ébren legyek.
A világhoz úgy szólj, hogy értse!
Gondolatomban szárnyalok én magasan, mikor érzem,
mozdul a toll nem nyugszik, rímeket ontva papírra.
Készteti elme kezem, diktál most őneki végzet.
Sorba vetem szavaim, sok míves mondatot írva.
Látom, ahogy születé meg vers, alkotva a képet.
Hirdeti érzésem sorait látványa e rajznak.
Szép formát ölt, már kiegészül mind, ami tépett.
Tán gyötrődéssel született, nyoma sem marad annak.
Válogatom, hogy szólnak lantnak húrjai szépen.
Én hiszem, érzem művem a tiszta beszéd nem alázza.
Gyúrom a szót, de csak úgy ám, hogy legalább magam értsem.
Bár tudom azt, hogy van, ki utólag megmagyarázza.
Dönteni kell, kinek írjon költő művet e korban!
Mert ha világnak üzen, tegye azt úgy, értse ki hallja!
Túl bonyolultan száll a dalod, majd végzi a porban.
Lesz, ki tagadja, hogy érteni nem tud, lesz, ki bevallja.
Csűrheti gondolatát, ki magába beszél. Neki tetsszen!
Ámulatot nem titkolván elréved a kincsen.
Mételyi dágványtól elalél, odakergeti, rebben.
Mesteri! ... Bár tudnám mi e szók értelme, de nincsen!
Ballada az öregség múló állapotáról
Még emlékszel a duzzadó erőre,
mely nap, mint nap a nő felé lökött.
Lágy parfümillat gőzölgött belőle,
és férjfotó a fotelágy mögött.
Hány leányszív lett általad törött?
Agyad vezette lent, az áramot.
Az idő elszállt tar fejed fölött.
Az öregség is múló állapot.
Még emlékszel a rétek zöld füvére,
hol focilázban égtek a szemek.
Vad lábcsatáktól forrt a férfi vére,
Nagy gomolygásban utcák és terek
*tengója folyt. Ó, őrült emberek
voltunk, túlnőve minden átlagot,
s ma rágondolni néha sem merek:
Az öregség is múló állapot.
Még emlékszel a sok-sok dáridóra,
a neved ott van pár kocsma falán.
S ha megszólalt az álmos báli óra,
lábad beindult magától, talán.
Most csalódással telve a karám,
válladra minden terhet rárakott,
és konstatálod, nejed oldalán:
Az öregség is múló állapot.
Nagyúr! Hunyjam le békében szemem,
vagy vágjanak le, mint egy állatot,
bizonyság rá, hogy igazam legyen:
Az öregség is múló állapot.
*A tengó a lábteniszt jelenti a városi szlengben. (lásd még: lábtengó)
A fenti balladát Hathor remek verse alá írtam komment gyanánt. Most úgy döntöttem felteszem önálló alkotásként. Hátha megállja a helyét.
válasz
