Hideg vers
egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebujt a sublót fiókjába
azután az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
kopott foszlott
beleült ölébe
hideg párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegénység látszatát
mit nem lát
a vak kanári
a kalitkában
sem a macska
a sarokban
nem ad meleget már
a kályha
elfogyott a tüzelő fája
s a hideg örül
mára eleget tett
megdermesztett
egy életet…
Porszem-magány
Nyikorogtunk
az éji
hidegben
ketten
a hó meg én.
Fáradt a test,
a lépés csak
gépies,
úton hazafelé.
Pihékbe fagyva
libegtünk a képzelet
meg én –
estünk fölfelé,
s ahol minden
összeér,
kristályok
porszem-magánya
voltam én.
Agymosoda
( Melegceleb legyek? Legyél meleg! Veled megyek!)
Felbőg a nagy agymosógép.
Fel a sok piszkos gondolatra !
Visongva vált a megaceleb
intelligens öblítőprogramra.
Szeméremnek nyoma sincs már
mángorlóval verik az agyam:
Éljen Győzike a szupersztár!
Csendben leböszmézem magam.
Szemétdombra a művészetet !
Az emberséget és tudást is oda.
Tévéből kizabáljuk a szemetet.
Itt tartunk ma. Hát nem is csoda.
Zsibbadt aggyal eltántorgok,
de nyakon csíp egy másik celeb.
"Bocsika, hogy rád szólok.
Te miért nem vagy még meleg ?"
Fiókba zárt lélek
...és szavalt a részeg
… és szavalt a részeg:
„Harmadnapja nem eszek,”
ajtók nyíltak, csukódtak,
s a kapaszkodók, mint szelíd
kötelek, himbálóztak fejünk felett.
...és torzak voltunk,
„Hogyha nem kell senkinek,”
szegény, szegény józanok,
nyakunkra hurkolt kötélen
lógtunk szívünk felett.
...és minden eltorzult,
„Elfognak és felkötnek,”
egyre csak szavalt a részeg,
összegabalyodott dudva-létünk
kisarjadt-kiégett, és gyilkosok,
áldozatok himbálóztak fejünk felett.
