Ki hozza vissza?

 

 Nagy László kérdésére

 

A szerelem már odaát van,

őhozzá méltó palotában.

Leselkedik a folyó medre,

az evickélő szeretetre.

Az önzetlenség gépe parkol,

átinteget a túlsó partról.

A hűségnek is van ott szállás,

mellette áll a megbocsátás.

A megértés éppen most röppen,

gyülekeznek ott egyre többen.

Sok jó szívünk, ázik és átfagy,

s mióta Te is odaát vagy,

fogyó szavunkra más se rebben,

többen vagytok, s mi kevesebben.

Nincsen már bölcs se, kit kifosszak,

itt maradtak a szűzi rosszak,

nyüzsögve torlódó sorokban.

Ami nekünk kell, nálatok van.

Aki merész, bennetek hisz ma,

a szerelmet ki hozza vissza,

s mindazokra ki kötöz múltat,

akik már úszni nem tanultak?

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Vízpart ősszel

Őszi színek. 

Olaj, karton, 30 x 40 cm blondel keretben. jbl.

 

Vízpart ősszel
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Skizofrén vagyok és ...


Skizofrén vagyok és ... Én is !

Fel sem fogtam az agyammal,
mikor szembe jöttem magammal.
Még csak nem is jutott eszembe;
ÉN jövök magammal szembe.

Se csááá, üdv, vagy egy jónapot,
Csak összenéztünk egy jó nagyot !
Mit bámul ez és utánoz engem ?
Menj a fenébe, nyald ki a seggem !

Ezt mondtuk egyszerre egymásnak,
így fordítottunk magamnak hátat.
Lám, lám, mit is ád a skizofrénia.
De ne aggódj, nem vagyunk haragba'.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Strázsád lettem volna...

Toribá képe

Árvalányhaj leng a bíbor égen.
Madárdal kíséri cikkcakkos útján.
Fájdalom cseng e dalban, s én értem.
A magány örlő döbbenete hull rám.

Strázsád lettem volna? Béklyót vetve
vágyaid köré, mint holmi karkötőt?
Most mar a bú lassan ölő mérge,
s kívánlak, mint száraz föld a hűs esőt.

Mind, ki rád néz, most az ellenségem.
Füstbe száll már minden vak reményem,
hogy egyszer talán mégis visszaloplak.

Szeretlek, ha te már nem is szeretsz.
Üvölteném, mily súlyos e kereszt.
De csak súgom egy orgonabokornak.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Esős délután

Stargazer képe

 

Már megint esőben fürdik a város,

a házak fényes, nagy ablakszeme

álmosan csillog. Árva a gitár most,

sarokban búsul, nem szól a zene.

 

Itallal kezemben erkélyen állok,

nézem a ferde, magas fák sorát.

Orromban esőszag, nedves platánok

kötik meg a város könnyű porát.

 

Függönyöm szikrázik, ha megérintem,

elektromos lett a friss levegő,

kontúrját vesztette szobámban minden,

mint elhagyott, régi, vad temető.

 

Szétdobált könyvek és cd-k az ágyon,

vibrál a pc, senki sem keres.

Aludni kellene, csak erre vágyom,

de holnap új reggel: még ne temess.

 

 

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • grendorf

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39