Bébi-szonett

Hogy írhatnám le, azt ami
bennem már kész, s rég összeraktam?
És oly jó dolog hallani,
nekem mégis kimondhatatlan

érzés. Megüli lelkemet,
fennkölt dallam pendül a húron.
Másodpercenként rám nevet,
új, más nótákat kell tanulnom.

Az érdem másé, nem enyém,
és hogy a világ tetején
járok, azért nem sokat tettem.

De szeretnek az istenek,
ma született egy kisgyerek:
s egy csapásra nagypapa lettem!

Budapest, 2011. július 18.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Betegség

Stargazer képe

 

Hidd el, sokmindent láttam e földön

és a szenvedés nem új nekem,

de ez már sok, vinné el az ördög!

A kórság úgy jött lábujjhegyen,

 

hogy sokáig nem mutatta képét,

alantasan támadott hátba,

nyakamba szúrta a szörnyű kését,

és egyik pajzsmirigyem bánta.

 

Tán én győztem most és csatát nyertem,

előre nézek, sosem hátra,

de eljön, tudom, majd az a percem,

hol nincs retúrjegy odaátra.

 

Elfogadom, mit az élet kiró,

nem látok több telet és nyarat,

és testemből, mely majdnem száz kiló,

csak csontok és marék por marad.

 

De addig talán maradt pár évem

(ki tudja mennyi a maradék?)

Engedd meg, hogy megköszönjem térden,

jól esik ez a kis haladék.

 

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Szeretet-könny, tüzet oltó

A szeretet, az rendszer-semleges,
és nincsen neki se cégje, se pártja,
nem vádol, nem véd és magát peres
ügyekbe még csak véletlen se ártja.

A szeretet jó állást sem keres,
és nem köti az eszmehűség gátja,
nem bizonygatja, hogy mily hiteles,
s ami kicsi hát azt annak is látja.

A szeretet az mindig arra gondol,
hogy szabadítson mindenféle gondtól,
mert öröktől ez a reá mért sorsa.

Ha gyűlöletnek lángja fut az égre,
hogy csillagát a jónak eleméssze,
siet rögtön, hogy könnyeivel oltsa.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Hallgasd a csendem!

Herczeg Zoltán képe

Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát? S azt, ahogy töri az új tavasz, a télben itt hagyott zúzmarát? Hallod ahogy roppan? A rügy feszíti már az ágvégeket; Ő is látni kívánja régi óhaját, a reményt adó kék eget. S ott, a fűszálak között; Hallod...? ezerszám a zizzenés, szimfónia az, amit hallasz, sok csetlő-botló kis zenész. Ők neszelnek. Hunyd csak be a szemed! Talán megfordul veled a föld, de ez a csend megsegít, hogy így is tudd, már minden újra zöld. Hátadon érzed a sugárzó új évszakot, tüdőd megfeszül,... Nem sóhaj az, csak magadba töltöd az illatot. Hallgasd hát a csendem! Béke és áldás e zaj-bő némaság. Ünnepelj velem, míg én veled; Lám ismét életre kelt a világ! S mohó terveid hadd cikáznak, mind, a rendetlen, kissé szanaszét. Élvezd hát velem a csendem! A bódító csodáét, a tavaszét.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Ketten

Braunel képe

Elállt a szél és csendre int az este.
Hallgassuk együtt! Jöjj hát kedvesem!
Leülünk szépen, lassan elmerengve;
Kezeidet a kezembe veszem…

Emlékszel? Régen, holdvilágos estén,
ugyanígy ültünk, álmos ég alatt…
Én szemeidbe, te magasra néztél;
de én is megláttam a csillagokat…

Gyere hát édes, csak még egyszer újra;
hisz énnekem semmi más nem maradt…
Üljünk le szótlan, új reményre gyúlva;
csak mi ketten… A csillagok alatt…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 21 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39