Zorbász
"Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan..."
Előttem egy szép, régi kép,
álmaimban már láttalak,
ahogy pengetted gitárod
a vad, krétai fák alatt.
Sokadszorra is megérint
ahogy regényed olvasom:
mintha szavad hozzám szólna
minden megsárgult oldalon.
Mert az ember egy kis féreg,
ki a halállal is dacol.
Elbukik, de nem hajt térdet,
még a sír szélén is dalol
arról milyen is az élet
és élni mindig érdemes,
ember, állat, fák és tenger:
a világ fura, érdekes.
Hogy ne keresd az értelmet
ott, ahol biztos nem leled,
táncolj, igyál, ne számolgasd
hátralévő néhány teled!
Hogy a bűn csak rút bűn marad,
ám feloldoz majd az Isten,
de ha asszony hiába vár
ágyába, bocsánat nincsen.
Mint homok az ujjaink közt,
úgy pereg le az életünk,
fejünk felett múló évek:
élünk, vérzünk és vétkezünk.
Játszanál a gitárodon
s feszítne vad érzelem.
Én nem szólnék. Téged nézne
a két szomorú, vén szemem.
Csak néznélek, hallgatnálak,
és sós könnyem mosná arcom.
Táncolnék veled reggelig
az elhagyott tengerparton.
Boldog Karácsonyt
B éke és nyugalom legyen
O tthonotok törzsvendége
L obogjon szeretet tüze
D uruzsoljon fel az égre!
O daérjen mindenhova,
G ondolva az Égiekre!
K éz a kézben összefogva
A lkossunk kört a fa körül,
R agyogjon arcunk mosolya,
Á ldott legyen mind, ki örül.
C sillogjon az ünnep fénye
S zemeink szép sugarában,
O sszuk szét most örömünket,
N e legyen senki magában!
Y ork zord tele se riasszon,
T annenbaum vígasztaljon!
Titkos éned
Fájdalom
Fakó a táj, az ég csak szürke massza.
Kihűlt a tűz, ellobbant már a láng.
De nem nyitom ma számat új panaszra.
Te elhagytál, s a bánat rám talált.
A nádas suttogása sem vidít fel.
Magányosan nem értem már szavát.
A parti fűz ma nem beszél a vízzel,
s nem észlelem pacsirta szép dalát.
Ha nem vagy itt velem, sivár az élet.
Szív-fám lakója üszkös ágon ébred,
s nem érti, hol bolyong a napsugár.
De éjszakákon, álmaimban újra
reám találsz és akkor Isten ujja
simítja lelkem, s szép a láthatár.
Szerelem palást
Maradj még így, kérlek! - suttognám füledbe,
Reménykedve néznék gyönyörű szemedbe.
Átélhetnénk ébren egy valóság álmot,
Terítenék eléd szerelem palástot...
Feküdnél ágyamon, takarna még ruhád,
Gondolatmámorom vetkőztetne tovább.
Simogatna kezem, vágykeltő játékkal,
Beterítne ajkam szerelem árnyékkal.
Mézédes bőrödet nyelvem végig szántná,
Öled forróságát mind jobban kívánná....
Álmodom még tovább, de itt most megállok,
Folytatást elétek, innentől nem tárok...
Aktív felhasználók
- grendorf
