Anyósom szülinapjára
Annyi mindent mondanék neked, Mama.
Nézd el nekem, ha mégse jár a szám!
York tele, s a Kilimandzsáró hava
Óh, ne törje kedved, légy vidám!
Szülinapod alkalmán köszöntünk,
Oszoljon el minden gondod mával!
Kerekedjen jókedved közöttünk,
Gyorsítsuk fel egy-két pohárkával!
Yma Sumac hangján szálljon ének,
Öleljük meg egymást szeretettel,
Nyílt szívünkben égő kósza fények
Gyúljanak ki tiszta üzenettel!
Yintől yangig egyenes út vezet,
Egyszerű a képlete: szeretet.
Költők, sírban
Fehér lapra szegény Attila
ha élnél most, mit írnál sírva?
Nincs már gyár a kapszlit kapdosni,
selymet szőni, fonalat fonni,
munkásnak lenni sem dicsőség,
ma már nem dönthetnéd a tőkét.
Szegény Miklós, ha újra élnél,
utcán sétálva mit remélnél,
ha látnál masírozó gárdát,
mellükön öklömnyi kokárdát,
s mozdulatukban elszántságot
mely téged már halálra gázolt?
Te szegény Endre, mit írhatnál
új világban, ha foroghatnál?
Látnád, az új dalok nem újak,
a múltat hozza el a holnap,
s avítt elvekkel, leporolva
ugyanazok házalnak újra.
Szegény Sándorunk, mit tehetnél,
szabadságoddal mit kezdhetnél?
Voksot, mint régen, adják-veszik,
a versenyt kenőpénzzel nyerik,
s néhány feledékeny borissza
a királyságot hozná vissza.
És ma sincsen biztos állása
költőnek, felkopik az álla…
Van egy ország
Van egy ország,
ahol álmomban jártam.
Ez az ország,
ahol arcomba vágtad
a magad arcát.
Te vagy otthon benne,
nekem el kell mennem
tovább...
oda, hol szép álmok várnak rám.
Van egy ország,
ahol meg kéne élnem.
Ez az ország
ahol él sok testvérem.
Magyarország.
De ha el kell mennem,
ne keress már engem
tovább,
keserű szívemben ég a vágy.
Lesz egy ország,
ahol élünk majd együtt.
Igaz ország,
ahol nem kell elvetnünk
a gaz rossz magját.
Oda visszatérek,
ne keress hát kérlek
tovább,
s akinek kellek, majd rám talál!
Haiku 72
gyűrött lepedőnk
ráncai közé bújt az
éj, maradna még...
Nem működik
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.
Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.
Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.
Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
