alak-art.hu

Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.

Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
nyelvem e kéjjel lüktetve mozdul,
vágy üti széjjel szívvonalon túl.

Hull a szemérem, nyílik az éden,
érik a bérem, már be nem érem
egy érintéssel – kellesz egészen,
mit belém vésel, innentől részem.

Drága Jane kisasszony, midőn e sorokat
írom – áthidalva százados korokat,
szívem patakjából csörgedeznek szavak,
s reménykedem abban, e gondolat-tavak
megláttatják Önnel lelkem repedését,
s mily Úr döfte belém szerelemnek kését.
Kezdetben úgy véltem, ő Brandon ezredes,
jóravaló úrfi, ám nem érdemleges
érzelme, mit táplál újabban ellenem,
azt kell hinnem inkább Willoughby of Allanham.
Izgalom felhője kavarog fölöttem,
ilyet mióta a birtokról eljöttem
nem volt még módomban így megtapasztalni,
s félek ez az érzés sokkal inkább talmi,
mint valódi lenne, hisz életem adnám,
ha őt vágykertemben rózsát szedni látnám.
Ily képtelenségek szám el nem hagyhatják,
így leírom Önnek, eszem is áthatják,
önérzetem kötik selyemszállal gúzsba,
s helyenként bevágnak az eleven húsba.
Éjjel arra vágyom, bár vallomást tenne,
jobb szeretem szívem, ha ő lakik benne.
Köszönöm barátnőm csendes megértését,
s levelemmel küldöm lelkem ölelését!