Ki az?
Ki az, aki minden éjjel
érted mond imát?
Ki az, aki bús könnyet ejt,
hogyha sírni lát?
Ki az, aki feléd nyújtja
mind a két kezét?
Ki az, aki feláldozná
érted életét?
Ki lehet az? - Itt a válasz,
nyújtsd felé kezed,
simogasd meg drága anyád,
amíg még lehet!
EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI I.
Kedves alkotók, Vörösáfinak köszönhetően végre megmutatkozhat kicsiny közösségünk egy kiállítás keretein belül a nagyközönségnek.
A kiállítás megtekinthatő Aug5-től egy hónapon át a Vörösmarty művészmozi galériájában.
Cím: Baross u.4 a Kálvin térnél.
Áldott Karácsonyt !
Illatok és dalok vesznek körül,
míg mosolyogva készül szíved,
hogy tiszta és kész legyen belül
befogadni az isteni szeretetet.
Távol marad a kicsinyes gond,
elmúlik a bosszankodás, harag.
Csak azt hallod mit szíved mond,
mert az igaz szeretetből fakad.
Ha valaki két tenyerébe fogja
arcod mint egy kisgyermeknek,
szemedbe néz és úgy suttogja
Boldog Karácsonyt, Szeretlek !
Könnycsepp tolakszik szemedbe,
nehezen nyelsz majd egy nagyot
és semmi más nem jut eszedbe.
Sohasem felejted el ezt a napot.
Így hoz fényt a szeretet ünnepe
a világon talán mindenkinek,
a sötét érzéseket messzire űzve
Karácsonyi Áldást kívánok Nektek !
Kettétört karrier
Talán költő is lehettem volna,
s most írhatnék ódát, lágy szonettet,
s lennék poeta doctus helyetted,
ha bánatomat nem fojtom borba.
A szerelem többé már nem jelent
nékem varázst, csókos asszonyt soha,
nem vakít festett démon-pír, noha
meghúztam párszor begyes Helent!
Lemondok mától a költészetről,
lírámnak vége, szerdára keddről,
szögre akasztom hát tehetségem,
nem írok szépet egy sort se, látod,
értesítem tökély-máz Világod:
hordóba fojtottam feleségem!
Porszem-magány
Nyikorogtunk
az éji
hidegben
ketten
a hó meg én.
Fáradt a test,
a lépés csak
gépies,
úton hazafelé.
Pihékbe fagyva
libegtünk a képzelet
meg én –
estünk fölfelé,
s ahol minden
összeér,
kristályok
porszem-magánya
voltam én.
