Hideg vers
egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebujt a sublót fiókjába
azután az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
kopott foszlott
beleült ölébe
hideg párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegénység látszatát
mit nem lát
a vak kanári
a kalitkában
sem a macska
a sarokban
nem ad meleget már
a kályha
elfogyott a tüzelő fája
s a hideg örül
mára eleget tett
megdermesztett
egy életet…
Aranyszál
Évek óta arra vágyom:
párnámon érjen az álom.
Éjszakánként hozzád bújva,
maradjon az élet búja
mögöttünk, hisz bízom benne,
hogy életem Veled lenne
teljes…- Ugye tudod, Kedves?
Évek óta arra vágyom:
két karomba Téged zárjon
nyithatatlan léleklakat.
Ne törhesse el a vasat
soha többé külső erő…
Szívegységünk mindig nyerő
legyen…- Gyere, éld át velem!
Évek óta arra vágyom:
sorsunk dala együtt szálljon.
Védjük óvón minden szavát,
őrizzük meg tiszta hangját…
Téphetetlen aranyszállal
köteléket bátran vállal
létem… - Hogyha Veled élem!
Évek óta arra vágyom:
álmunk valósággá váljon.
Suttogó tölgy lombja alatt
szerelmünk forrása fakad…
Vállamhoz simul az arcod
elfeledve lélekharcot
végleg… - Hisz, akarlak Téged!
Évek óta arra vágyom:
szállj fel velem angyalszárnyon,
tagadva e földi létet
éljünk át tündérmeséket…
Ha zuhanunk, bízd rám magad,
bár odafent úgysem marad
senki… - Nem fogunk leesni!
Késői tavasz
Mint mikor ködpalást suhan át a csúcsokon
lelked minden titkát bebarangolom és
túl az árnyakon, az ágyadon hagyom....
Nem akarok már mást, csak fényt és vágyat,
valami csodás boldogító csillagszárnyat
mielőtt eljön a beborító sötétség.
2011. 03. 17. 03.00.
Tavaszi Áldozat
Gondolatok lassan emelnek fel a szent időbe,
mikor megmentő jel volt a bárányok vére.
A kiválasztottakat megóvta a halál angyalától.
Világunkat váltotta meg Krisztus keresztfáról.
Dübörgő rítussal szólt pogányokhoz a telihold,
mégis a legszebb, a virágbaboruló tavasz volt.
Feltámad az élet, ha eljő a napéjegyenlőség.
Ragyogás uralja megtisztult lelkünket örökké.
Kerüld a bűnt és élvezd a csodálatos világot.
Isten gyermeke vagy ! A Keresztáldozat megváltott.
Színjátékos
Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*
A Szentháromság volt talán az ok,
hogy tercinákba foglaltad a verset,
vagy Pokol, Menny és Tisztítótűz kellett,
hogy múljanak a földi démonok?
Ahol jó szándékkal kövezve az út,
hírhedett felirat jelzi a kaput.
És neked, pajtás, ki már megszerezted
mindazt, mitől tán csábosabb e lét,
mi az esélyed, mondd, hogy kétszerezzed
az emberélet útjának felét?
(*Eredeti polgári neve: Durante Alighieri)
