Vér(nő)tanú

NatiCa képe

Bevallom, a tekintetekből élek,
ahogy megáll mellemen, lábamon.
Látszólag azt figyelik, mit beszélek,
pedig a testemet. Én meg adom
az ártatlant, hogy nem is veszem észre,
az intellektus felhői mögül
az állati kívánság süt ki. Végre.
A nőstény érzi bennem, és örül,

mert jó prédának lenni, akár tárgynak,
mit maga alá gyűr egy indulat,
hisz létemhez adnak jogot a vágyak.
Jó húsnak lenni, míg tart a tudat,
hogy az ernyedt kötőszövetek még nem
torzítanak el, s aki simogat,
annak kezében nem az iszonyt érzem.
Még rejthetem a hűlő ráncokat,

de közelít már lassan, napról- napra
az idő, mikor szánalmassá válok
veszendő szépségem nyomát kutatva,
amihez vissza többé nem találok.
Alaktalanná tesznek majd szülések..
belém petéznek.. akár molyok..
az ÉVEK, és a halhatatlan lélek
a petyhüdt bőr s csont között imbolyog.

(Ki eddig éhezett rám, miért szeressen?
És nekem vajon lesz- e erőm élni?
S Te, kinek több voltam, mint a testem,
tudsz- e majd szeretve hozzám érni?!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Csalódás

Török Judit képe

Engem ne temessetek hideg földbe,

kukacok ne rágják testemet,

hagyjatok a felhőkkel szállni,

a szél had'  vigyen engemet.

Röpködni ágról-ágra,

mint kismadár,

úgy akarok.

Lomb alá bújni az éjszakába,

s esőben fürödni

engem hagyjatok!

Ezer porszem leszek,

szelíd vándor,

hegyre fel, völgybe le,

ahová szeretnék eljutni,

oda elvisz a végtelen.

Nem fázom majd, ha jön a tél,

nyári nap nem süti bőrömet,

de tavasszal tőlem nyílik majd a rét,

ősszel velem vitorláznak a falevelek.

Nem ér több csalódás,

nem jön több hazug szó,

nem lesz több áruló jel,

és nem fáj majd hideg csók.

Most még itt vagyok!

Élek!

Tétován nézem a múltam,

mely kósza árnyként suhan,

csalódott magány,

füstrajz a tapétán,

elszáll vele minden,

élet, vágyak, ábránd.

Testembe hálni jár a lélek,

álmában elmereng,

Vajon lesz aki felébreszti?

Vagy hagyja meghalni,

éltetni képtelen.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Terméketlenség

Stargazer képe

 

Reccs!! Na tessék, eltörtem a tollam!

Ma nem jön semmi magvas gondolat.

Leírni mit  már százszor elmondtam?

Átrágni újra ezer gondomat?

 

Miről írjak, szerelemről talán?

Vagy más téma? Az élet száz titok.

Hogy látogat időnként a magány?

Ezt is unom már, hidd el. Ásítok.

 

Nem jött el ma énhozzám a múzsa,

két hete már, hogy rútul elhagyott.

Hiánya kezem kötötte gúzsba,

fejemben a gondolat megfagyott.

 

Nézem a gyűrött, kockás füzetet:

amit eddig leírtam kész iszony.

Széttépem. Nem lesz ma szép üzenet.

Mindent utálok már, inkább iszom.

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Edgar Allan Toribá: A Hol(d)ló

Toribá képe

Egyszer régen, hajdanában, üldögéltem kis szobámban.
Éjfélre járt, álmosodtam, tagjaimba ólom szállt.
Ám egy furcsa pillanatban zörgést hallok ablakomban.
Megrettentem! Éji csendben úgy hallatszott, szinte fájt,
mert a zörgés, nem kímélve, kókadó fülembe vájt!
Ki lehet, ki erre járt?

Szél jár odakinn a parkban! Magamat így nyugtatgattam,
s visszaernyedett a testem, ott kinn csendes lett a táj.
Vizsla elmém megnyugodva, fejemet oldalra hajtva
karosszékben ülve, alva, hajnal jöttét várva már,
mikor újra zörren, csattan, és fülemben újra fáj!
Ej! Ki az, ki erre jár?

Álmosságom tovaillant, szemem félve arra pillant.
Odalépek ablakomhoz, s látom, kicsit nyitva már.
S künn, a párkány hajlatában, alig látszó kis nyomás van.
Úgy nézem, hogy nem látok mást: Apró patkó nyomatát.
S mellette, ha minden igaz, szemem pici tollat lát,
s hallok egy halk "nyihahát"!

Ó, hát ő volt, végre itt van! Őrá vártam álmaimban!
Pegazus lesz, ki az alvó gondolatnak szárnyat ád.
Felhők fölött nyargalászhat, pihenni a Holdra járhat.
És most itt van ablakomban, simogatom dús haját.
Kérem, egy kis tehetséget, ha lehetne, adjon át!
S szól a Hold-ló: "Nyavalyát!"

(2007. 01. 07.)

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Mosolycsalogató

Braunel képe

Itt e vidám dal, nézd a kezemben!
Összeszorítom, teste se' rezzen.
Rázogatom, hogy nőjön a kedve,
átdobom aztán; át a kezedbe.

Hogyha kibontod, szárnyal a dallam.
Szép szemedért ezt most neked adtam,
hogy ne legyen már könny a szemedben;
mert mosolyodtól éled a kedvem...

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39