Húsbavágó tévedés…

Lekorholt a feleségem,
mert nem volt több eleségem,
sem nekem, sem a családnak.
Vége már a kacsalábnak,
ami még volt a frigóban.
Eltűnt, mint mag a rigóban.
Szörnyű hangot ad ki torka:
- Takarodj a sarki boltba!!! –

 

Siettem, nem volt mit tenni.
Akármilyen holmit enni
nem adhatok a kölköknek.
- Húsnak örülnek! Töltöttnek. -
Hasított belém az ötlet.
Először egy aztán öt lett.
Míg Soroltam a sok kaját,
már téptem a bolt ajtaját.

 

Nézem én a fáradt hentest,
nem jellemezte pihent test.
Orosz származású egyén.
Dús szőrzet van izmos begyén.
Jól ismerem. Neve Kolja.
Vadul a hűtőt pakolja.
Nézd mit tett ki most! Húst pultra.
Az aztán a non plusz ultra.

 

Nem várom meg, hogy más kérjen.
- Abból 30 kilót mérjen! –

 

Szóltam oda csak úgy lazán.
- Hús mennyország az új hazám. -
Gondoltam magamban némán,
de Kolja csak furcsán néz rám.
Mert amit a pultra rakott
(ezzel lőttem én a bakot)
nem volt sertés, marha, birka,
csak a csemegés Katinka.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szeretni én már...

 

Szeretni én már, oly rég, megtanultam,
jó barátságban együtt él velem,
s a hosszú évek – jelenem és múltam –
alatt tudássá ért az érzelem.

Nevelgettem gyenge szívemet arra,
hogy a dobbanás bánat és derű,
s agyam készült, hogyha a szívem csalna,
a szomorúság legyen egyszerű.

A szeretethez mindig volt, s van társam,
aki vigyáz rám, nehogy elhibázzam,
s ki jóságával járt útra terel.

Szeretni én már megtanultam, régen,
s most az a dolgom – van rá néhány évem -:
mit megtanultam, ne felejtsem el.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Lélektükör

O./V. - 70 x 50 cm

Lélektükör
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Adj egy pillanatot!

Jutalom képe

Adj egy pillanatot!
S nem forog már az idő-kerék,
állnak az óramutatók,
tartályában a fehér homok elég...
Veled vagyok.

Adj egy pillanatot!
S szerenádod ma értünk üzen,
fény-ablakom kipattan, hogy
gitárod hangja elérhesse fülem...
Meghallgatom.

Adj egy pillanatot!
Uralkodjon az emlékezés,
mikor még szavunk igaz volt,
hangjaink nem lepte unalom-penész...
Még akarom.

Adj egy pillanatot!
Kicsit még boldog lehetsz velem.
Te elmégy, s én itt maradok,
Kettőnkben eztán már nem reménykedem...
Volt alkalom.

Emlékezz, mi vagyok!
Szájadban foszló fehér kenyér,
megélt igaz gondolatok,
közöny-jeget törő, mindig tárt tenyér...
Pillanatok.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Hóangyal

Titok65 képe

Történt egyszer, réges-régen,
friss, ropogós hóesésben
sétáltam, bár fájt a hideg,
a szívemben néma, rideg
érzésekkel róttam utam,
elbújtatva jégfaluban
lelkem fájó, dühös részét…
Elmém lassú tűnődését
megzavarta egy égi hang:
csilingelő éji harang…
Nem értettem, honnan jöhet,
szemeim egy öreg tölgyet
kémleltek, mely törzse alatt
hóangyalka szárnya maradt.
Elmerengve nézegettem:
Hová repült szárnyszegetten?

Felnéztem a fellegekbe,
tekintetem Őt kereste.
Nevetését meghallottam,
bár fülemet jól befogtam:
hangja némán szállt lelkembe,
mint felhő a végtelenbe…
– Hóangyalka a földön él,
jeges télben Ő csak remél:
Elolvadhat tán ruhája,
mégsem született hiába...

Elbújtam egy jégvilágba,
szavaiban megtalálva
lényegét az életemnek
ellentmondva értelemnek:
Örök marad szárnyam nyoma,
földi lét lesz fényotthona.

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6545

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39