Terméketlenség

Stargazer képe

 

Reccs!! Na tessék, eltörtem a tollam!

Ma nem jön semmi magvas gondolat.

Leírni mit  már százszor elmondtam?

Átrágni újra ezer gondomat?

 

Miről írjak, szerelemről talán?

Vagy más téma? Az élet száz titok.

Hogy látogat időnként a magány?

Ezt is unom már, hidd el. Ásítok.

 

Nem jött el ma énhozzám a múzsa,

két hete már, hogy rútul elhagyott.

Hiánya kezem kötötte gúzsba,

fejemben a gondolat megfagyott.

 

Nézem a gyűrött, kockás füzetet:

amit eddig leírtam kész iszony.

Széttépem. Nem lesz ma szép üzenet.

Mindent utálok már, inkább iszom.

1
Your rating: Nincs (21 votes)

A remény hal meg utoljára

Toribá képe

"A remény hal meg utoljára!"
Közhely, de bizony, milyen igaz.
E tudat az embernek vigasz.
Jöhet viharoknak vad árja,
az után is a jobbat várja.
Lehet a sors bármilyen pimasz,
"A remény hal meg utoljára!"

Pusztíthat tenger kavargása.
Csak a felszínt gyötri mindig az.
A mélyben szelíd a kép, igaz?
Elől egy ponty úszik magába',
a reményhal meg utoljára!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Ha meghalok…

Ha meghalok…

Ha meghalok, majd dicsérnek sokan,
olyanok is, akik gyűlöltek sokszor,
s az álságos nagy szöveg megfogan -
későn, hazudva, céltalanul, rosszkor.

Pedig én nem az voltam valaha,
mit a szónok, fátyolos hangon elmond,
csak egy ember, kinek még volt szava,
kit csókolt élet, s néha megviselt gond.

Telve bűnökkel. Néhányért bocsánat
jutott nékem, s ha szitok hagyta számat,
annak örültem, hogy beszéd és szó van.

Szánjátok azt, ki sírom felett állva,
jókat beszél, mert rosszat szólni gyáva,
s higgyétek el mindazt, mit elmond rólam.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Leheletére szomjazom

Jutalom képe

Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!

Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
magamban, s másomban sem leltem, ki én vagyok.
lidérceimmel, s már-már az őrülettel
küzdöttem, mikor Ő szó nélkül elhagyott.

Korholó szavait hát áldja meg az Ég!
Meleg öle várt, s a mindig-teli fazék.
Mért nem értettem, Pacsirtám mit is dalol,
mikor zengte: Hidd! Jobb lét vár ránk valahol?

Túl a testen, mi törékeny, hitvány valónk,
hova nem világít be a napnak fénye,
belül rejtezik éltetőnk, vigasztalónk,
megújuló hitünk szín-tiszta edénye.

Utóda vagyok, sírján burjánzó halom,
csemetéje. Leheletére szomjazom.
Hiánya lobbant körém tisztító tüzet,
létem csak lapokból összevarrt füzet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Leltár

Aysa képe

Tarkónkon légies vonalra fűz
könnyed vonásaival a Mester.
Pókfonálon hintálja a sorsunk,
mit majdan Moirák keze metsz el.

Szálkás csendet filéznek megfáradt
angyalok, diétát tart a lélek,
Gúzsként kulcsolódtak ránk a vágyak,
tincseinkbe ezüstöt csent az élet.

S egy mély titkos fiók öblén lapul,
minden, ami nem volt, nem lett,
karjavesztett baba, félszemű mackó
sír fel belőlünk, s koldul kegyelmet.

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 51 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6487

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39