Kettétört karrier

 

Talán költő is lehettem volna,
s most írhatnék ódát, lágy szonettet,
s lennék poeta doctus helyetted,
ha bánatomat nem fojtom borba.

A szerelem többé már nem jelent
nékem varázst, csókos asszonyt soha,
nem vakít festett démon-pír, noha
meghúztam párszor begyes Helent!

Lemondok mától a költészetről,
lírámnak vége, szerdára keddről,
szögre akasztom hát tehetségem,

nem írok szépet egy sort se, látod,
értesítem tökély-máz Világod:
hordóba fojtottam feleségem!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Lelkembe vésett seb.

Lelkembe vésett seb.
(Toribá "Sebet vés lelkembe..." versére.)

Fatörzs kérge óvja, hirdeti egy seben,
izzó szerelem lángolt akkor a szívemben.

Némán szól a véset; két név szívkeretben.
Beforrt heg a fán - égő űr ma lelkemben.

A legszebb érzések fájnak a legjobban.
Attól áll meg a szív, amitől megdobban.

Érzékeny hangszer szívem ha berezonál,
emlékbe kapaszkodva egyszer majd megáll.

Szívem fájó hangja - ha szól egyáltalán -
nem szól úgy többé, mint azon az éjszakán.

A fa is állva hal meg sebesült kérgével,
mint a szív - ha megáll - telve emlékekkel.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

A szegény kis munkanélküli éneke

Toribá képe

Valamikor régen, mindegy, mit reméltem.
BUDAPESTen éltem, vagy éppen vidéken.
Tanultam, sportoltam, rosszra nem gondoltam,
kicsi kerék voltam a társadalomban.

KÖSZÖNöm az életnek a sok-sok szépet,
Amit akkor adott! Jaj, miért ért véget?
Tücsök voltam akkor, aki csak hegedült,
Ki a pódiumról mára már lekerült.

Senkit sem érdekel, milyen szépen húzta,
Gyűjtött volna KINCSet, akkor tán megússza!
Most a TELEFONját lesi állandóan
Jön-e visszajelzés innen, vagy amonnan?!

Kell-e valakinek a dolgos két keze?
Elszáll-e a bizonytalanság fellege?
Ki segíti fel majd, ha elgyengül teste?
Tán a KEGYes HALÁL! Vagy esetleg az se! 

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Az ősz már Verlaine-é

Toribá képe

Tavaszi chanson

Zsong a tavasz,
létet fakaszt
a tájra.
Tűnt hó alól
rügyet pakol
a fákra.

Cinkemadár
dalolja már:
Nyitnikék!
Az öreg Nap
erőre kap,
kék az ég.

Lágy szellő kél,
szívem remél,
és érzem,
szép az élet
s újra éled
reményem.

Nyári chanson

Nyár lantja zeng,
cseveg, fecseg
magában,
s színt, ami szép,
szór szanaszét
vidáman.

S mily fergeteg
jókedv rezeg,
víg a dal.
Cseng, tovaszáll,
bút nem talál.
Diadal!

Hej! Vigalom,
nyár, bizalom,
napsugár.
Most féktelen
az életem,
mint a Nyár!

Téli chanson

Tél hangja cseng,
feszengve peng,
metsz a szél,
Dermedt a táj,
az élet fáj,
nincs esély. .

S jaj, itt vagyok,
élő halott
magamban,
testem vacog,
tán meghalok!
Feladtam.

Majd a Halál,
ha erre jár,
csontkezet
vállamra tesz,
el nem ereszt,
elvezet.

S az én őszi chansonom

Ősz hegedül,
húrja pendül
keményen.
Az elmúlást
zengi, nem mást.
Úgy érzem.

S míg ballagok,
csak hallgatok,
s a bús szél,
múlt kéjeket
elébem vet,
így beszél.

Jaj, menni kell,
nincs már itt hely
énnekem.
Hallgassa csak,
ki itt marad,
énekem!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Varjú Vince

nefelejcs képe
Varjú Vince
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 21 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39