Születésnapomra

danaiz képe

Isten hozott
negyvenkilencedik évem!
Bólogatnak
bennem nyárfa-árnyemlékek,
egy még nagyobb
árnyék hív, érzem hűvösét.
Hullott napok
megalvadt  levél-bíbora,
indigókék
vérereimben alkonyat,
tűnt tavaszom
barka-bársonya integet:
Isten hozott!
Jaj, a nyár lezárt szerelmes
levelekben
lüktet, érett önmagának
őrzője: én
őszöm szép hervadása
– Isten hozott!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Vágy (18+)

Pillangó képe

Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.

Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
nyelvem e kéjjel lüktetve mozdul,
vágy üti széjjel szívvonalon túl.

Hull a szemérem, nyílik az éden,
érik a bérem, már be nem érem
egy érintéssel – kellesz egészen,
mit belém vésel, innentől részem.

1
Your rating: Nincs (23 votes)

Ébredését várva

Ha karjában ébred bennem az álmom,
nézem a szemét, a száját, a kezét,
szótlanság csendjét ámulva vigyázom,
hogy a simítás legyen arra pecsét,

ahogy némán szeretem. Megtalálnom
nem volt könnyű, soká követtem neszét:
most itt lélegzik könnyen, s vágyhatáron
kóborol képzetem rajta szerteszét.

Még szemembe zárom a képet: rebben
pillája, kócos feje párnámra ér.
Isten sem festhetné biztosan szebben!

Majd bőréhez bújik egy szelíd tenyér,
vagyunk az érintésizzásban ketten,
és összeköt minket egy hajszálgyökér.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Hallgasd a csendem!

Herczeg Zoltán képe

Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát? S azt, ahogy töri az új tavasz, a télben itt hagyott zúzmarát? Hallod ahogy roppan? A rügy feszíti már az ágvégeket; Ő is látni kívánja régi óhaját, a reményt adó kék eget. S ott, a fűszálak között; Hallod...? ezerszám a zizzenés, szimfónia az, amit hallasz, sok csetlő-botló kis zenész. Ők neszelnek. Hunyd csak be a szemed! Talán megfordul veled a föld, de ez a csend megsegít, hogy így is tudd, már minden újra zöld. Hátadon érzed a sugárzó új évszakot, tüdőd megfeszül,... Nem sóhaj az, csak magadba töltöd az illatot. Hallgasd hát a csendem! Béke és áldás e zaj-bő némaság. Ünnepelj velem, míg én veled; Lám ismét életre kelt a világ! S mohó terveid hadd cikáznak, mind, a rendetlen, kissé szanaszét. Élvezd hát velem a csendem! A bódító csodáét, a tavaszét.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Edgar Allan Toribá: A Hol(d)ló

Toribá képe

Egyszer régen, hajdanában, üldögéltem kis szobámban.
Éjfélre járt, álmosodtam, tagjaimba ólom szállt.
Ám egy furcsa pillanatban zörgést hallok ablakomban.
Megrettentem! Éji csendben úgy hallatszott, szinte fájt,
mert a zörgés, nem kímélve, kókadó fülembe vájt!
Ki lehet, ki erre járt?

Szél jár odakinn a parkban! Magamat így nyugtatgattam,
s visszaernyedett a testem, ott kinn csendes lett a táj.
Vizsla elmém megnyugodva, fejemet oldalra hajtva
karosszékben ülve, alva, hajnal jöttét várva már,
mikor újra zörren, csattan, és fülemben újra fáj!
Ej! Ki az, ki erre jár?

Álmosságom tovaillant, szemem félve arra pillant.
Odalépek ablakomhoz, s látom, kicsit nyitva már.
S künn, a párkány hajlatában, alig látszó kis nyomás van.
Úgy nézem, hogy nem látok mást: Apró patkó nyomatát.
S mellette, ha minden igaz, szemem pici tollat lát,
s hallok egy halk "nyihahát"!

Ó, hát ő volt, végre itt van! Őrá vártam álmaimban!
Pegazus lesz, ki az alvó gondolatnak szárnyat ád.
Felhők fölött nyargalászhat, pihenni a Holdra járhat.
És most itt van ablakomban, simogatom dús haját.
Kérem, egy kis tehetséget, ha lehetne, adjon át!
S szól a Hold-ló: "Nyavalyát!"

(2007. 01. 07.)

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6636

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39