Szívembe hegyes tüskét

Toribá képe

Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Emlékszel még?  Éppen bealkonyult,
mikor szerelmünk mohó lángra gyúlt,
s hallottuk, hogy a néma est neszez...
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.

Azt hittem, talán végleg elavult.
Vén hársunk törzsén ott van még neved,
kérgében őrzi szép emlékedet,
s az idők folytán semmit nem fakult.
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
 

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Bűnben

Rika képe

BŰNBEN
…veled születek huncut kislánnyá
veled leszek csipkedős fruskává
veled mosogatni is élvezet
ha derekamra fonod két kezed
ha takarítás közben csókot lopsz
ha kérés nélkül nekem versbe fogsz
gátlásaimat nálad levetem
poros álarcom fogasra teszem
mintha az Istened tanítaná
veled a bűnben válok tisztává

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Egy elvetélt látomás

Jutalom képe

Nézd, Kedves! Milyen derűs ma a Hold!
Felé mormoltam hangtalan fohászt,
s Ő huncut kacsintással válaszolt:
- Híven őrzöm, csak légy nyugodt, e nászt!

Ringass ma! Oszd meg velem paplanod!
Melléd bújva rázom fel majd párnád.
Befogadom, sarjadzó ten-magod,
kisimítom élted meggyűrt vásznát.

Álomidő csend szárnyán érkezik,
Könnyűvé leszünk, mint egyetlen sóhaj.
Babona, tiltás nem vértezhet itt:
egésszé rezzen minden titkos óhaj.

Madárhanggal köszönt a pirkadat,
könnyfátylában mosdik még szemem,
ábrándom hűtlenül tova szalad,
korai bánat borítja egem.

Ereszemről most széles bú csorog:
meggyötört egy elvetélt látomás.
Fülembe önaltató dalt dúdolok,
várva, esdve, kívánva változást.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Családi műszakváltás

 

Te már érezted ízét a gyönge mának,
s hogy az utcán kávészag-emberek járnak.
Éppen aludni térsz, mikor én felkelek,
s mélán gyűröd tovább a közös fekhelyet.

Szemed vérben úszik, csókod is erőtlen,
fáradtan nézel rám, nyugtodat megöltem.
Csendben készülődöm, s falon át is hallom,
mint húzod a lóbőrt, az ismerős-hangon.

Ki éjszakás: megpihen, s nappalos: indul,
holnapig nem szürkül a ledobott ingujj.
Mosolyom rád hagyom a lakásban itt-ott,
s megérted talán az ebédbe zárt titkot.

S mikor a munkámnak majd végére járok,
ébredő karodtól ölelésre várok.
Staféta világban, mi kijutott nekünk,
egymás szeméből friss, új szerelmet szedünk!

2012. február 19.
 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Mint ki elindul...

Stargazer képe

 

Mint ki elindul nevüksincs utakon

és nem tudja, hogy a végén mi vár,

csak szenvedés, vagy lesz-e majd jutalom,

úgy indultam én tőled a sivár

göröngyös úton s nem véreztem el bár

a fájdalom mélyen mart, harapott,

aztán ez is elmúlt, nem éreztem már

kínokat, sem dühöt, vad haragot.

 

Itallal kínáltam fájó szívemet

önpusztító, züllött éjszakákon,

szerezve ezzel sok kétes hírnevet,

túllépve minden józan határon.

És csak mentem tovább, nem éreztem már

a szívet tépő, rozsdás késeket.

A távolba néztem, ahol már nem vár

rám szerelem, csak durva élvezet.

 

Mocskos kocsmákban vedeltem reggelig,

mellemen ült hű társam, a bánat,

réveteg szemmel néztem hogy telik

a múló idő, éltem a mának.

Átutazó voltam mindenki másnál,

rímelő lator - mi szél fújt oda?

Ha egy lány ágyában ért el a másnap,

érzelmi vihar fel nem dúlt soha.

 

Így múltak lassan napjaim, éveim,

és rajzoltak acomra sok ráncot.

Rég nem számolom durva vétkeim

s nem bántanak rég elmúlt románcok.

Néha még fura keresztúthoz érek,

előttem homály, néma alkonyat,

melyet át - meg áttörnek éles fények,

feléjük tartom fáradt arcomat.

 

2005 körül

 

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39