Bár megrepedne fenn az ég

Kőszeghy Miklós képe

Mikor a tűz a légbe ért és a felhők húsába mart,
hasadni kezdett fenn az ég, rojtos szélén szél kavart.
Mint szürke rongy, szakadt a menny, s a földre hullt a boltozat,
megkenve hűs kezével a háztetőt, a tornyokat.
Mint csillogó olajpatak, úgy zubog piros cserépen,
s a hódfarokra ráragad, mohát töröl le éppen.
Kamaszkorú vihargyerek! Szilaj, dúl, mint a vadlovak,
még nagy vidáman mennydörög, s csattognak villám-fogak.
Tán majdminden megváltozik. Amíg fenn a harci zaj tart,
alant tükörbe öltözik, és égre néz az aszfalt.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

A VERS

Vajon milyen lehet az igazi,
amit versnek lehet mondani?

Páros legyen a rím, talán kereszt,
kancsal, bokor, netán ölelkező?
Ki döntse el? Ez itt a bökkenő!
A suta ragrím sokszor nem ereszt.

Legyen soronként nyolc lába,
fejezzem ki inkább morába’?
Ismerd fel a hosszút s rövidet;
mely a mértéket nem töri meg!

A szótagszámmal vajh’ mit kezdjek?
Igazítsam vagy talán lazuljak,
s engedjek teret az újnak?
Ím legyen!

Elvont legyek vagy konkrét,
(A szótagszám itt pont hét!)

Törjem a ritmust, mint itt vagy,
felezős legyen, mint ezen helyen?

Te nem szereted a közhelyest, rendben,
az életképeket el is ásom menten,
az áthajlásokat meg kifejezetten
utálod, többé így írni nem is fogok,
megvétózni ma még, neked is van jogod.

De majd holnap…
…ha netán a neten…
…megjelensz …
…beengedlek, csak aztán….
…- Húzzál haza!...
…ha ez kell…tőlem megkapod…
…ha ettől leszek modern s laza.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Tavasz :)

Athalie képe
Tavasz :)
1
Your rating: Nincs (14 votes)

Ha meghalok…

Ha meghalok…

Ha meghalok, majd dicsérnek sokan,
olyanok is, akik gyűlöltek sokszor,
s az álságos nagy szöveg megfogan -
későn, hazudva, céltalanul, rosszkor.

Pedig én nem az voltam valaha,
mit a szónok, fátyolos hangon elmond,
csak egy ember, kinek még volt szava,
kit csókolt élet, s néha megviselt gond.

Telve bűnökkel. Néhányért bocsánat
jutott nékem, s ha szitok hagyta számat,
annak örültem, hogy beszéd és szó van.

Szánjátok azt, ki sírom felett állva,
jókat beszél, mert rosszat szólni gyáva,
s higgyétek el mindazt, mit elmond rólam.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Élettöredék / születésnapra /

Rika képe

 

Megszülettem, nem akartak.
Fejre estem, felkapartak.
Szeretetét ki hogy mérte,
Jutalmazta a Sors érte.
Játékaim apám sarja,
Ügyességét reám hagyta.
Nyitott szemmel voltam pásztor,
Rá is fáztam bizony párszor.
Megtartani Szamos nem bírt,
Néha kapott rólam csak hírt.
Az iskolákat kijártam,
Barát elé hűen álltam.
Szerelembe tántorodva,
Két lányom ült a karomra.
Apjuk néha rájuk nézett,

Alighanem félrelépett.
Felnőtt diák s tanár voltam
Tanításban is tanultam.

Ötven évet megízlelve,
Nem voltam megelégedve.
Neveltem bár embert ezret,
Életemnek új értelmet
Kerestem és megtaláltam,
Unokámat mikor vártam.
Ráadásként jöttek versek.
Elakadva képet festek.
Külvilágot kizárhatok,
Mikor műveim közt vagyok.
Utókorra maradjanak…
Ha nem is tartanak nagynak.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 17 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39