Erato

Múzsa

Életre ébredt álmomban a lányka:
plátói múzsám meglátogatott,
és tunikáját a sarokba vágva
hírmondónak egy rozzant kalapot
hagyott magán – tán ismerte a számot.
Szép volt a tánca, lassú és buja,
s míg siklott, pörgött, csengőn kacarászott,
én ültem csak, mint bűvölt bábuja.

„Térjünk a tárgyra!“– szólalt meg zihálva,
s én bólintottam: ez következett.
Vonzott a penna ismerős fogása,
tárult magától az elnyűtt füzet.
Várakozással néztem a szemébe,
hol tükröződött lángoló harag;
a füzetet a kezemből kitépte,
s nyögött az ágy a testsúlyunk alatt.

Kérdeztem volna – befogta a számat,
határozottan hátamra lökött.
A mosolyától furcsa érzés támadt
a szívemben és kisagyam mögött.
Mesélném még, de illannak az álmok,
s egy úriember jobb, ha nem fecseg.
Ám ha van múzsád, csak annyit kívánok:
ez minden éjjel essék meg veled!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Karácsonyi könnycseppek.

Karácsonyi könnycseppek.

Kisfiúként ha sírtam - Édesanyám azt mesélte -
a könycseppek elpárolognak, felszállnak az égbe.
Öröm és bánatkönnyek ragyognak összeölelkezve,
Karácsonykor szikrázó hótakaró lesz belőle.

Hány könnycsepp kell még a téli pompához,
amíg felöltheti egy erdő, egy falu vagy város ?
Talán az angyalok is egy kicsit hozzátesznek,
ha szorongatja a magányos szívet a szeretet.

Képről mosolyogsz rám több mint tíz éve.
Ragyog a szemed, hajad röppen hátravetve.
Kézbevett képed üvegén újabb csepp koppan
A legszebb érzések miért fájnak a legjobban ?

Nézem a hópihéket ahogy a kertre vastagon leül.
Szememből egy könycsepp most a kezemre gördül.
Ha újra itt lehetnél és kérdenéd mi a bajom,
halkan suttognám: Szeretlek, hiányzol nagyon.

Karácsonyi könnycseppek.
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Kiskarácsony

Diós bejgli, mákos guba, sült liba…
Nem jelent már nekem semmit. Egy kutya…
Szeretetnek minek ünnep manapság,
Hogyha másnap mind a szögre akasztják?

Ne csak ezen a pár napon szeressünk
Ne győzzön a kapzsi világ felettünk.
Nem kell súlyos vagyonokat fizetni,
Hogy lássuk egymást boldogan nevetni.

Akik nekem kedvesek és fontosak,
Nem várnak el tőlem drága holmikat.
Egy őszinte mosollyal is beérik,
Ha nem telik semmi másra, megértik.

2011-12-15

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Zsebkendőfa

Pálmaág képe

Kínában honos e különleges növény,
zsebkendőfának hívja a közvélemény,
ha ágaiba belekap a játszó szél,
mintha több ezer keszkenővel intenél
kedvesed után, vagy halottaid felé,
ezért szemed lélekfaként is meglelé,
ha botanikuskönyvben kérdőn keresed,
levelét érinti simító tenyered,
és lágyan leereszkedik szép virága,
gömbölyűen nyílik sok-sok apró szála,
éjjel mintha számos kísértet lejtene,
értük a zöld lombja könnycseppet ejtene.

 

Ha kezem majd ott lesz túlvilágkilincsen:
poromból feléd még egy lélekfa intsen!

Zsebkendőfa
1
Your rating: Nincs (12 votes)

És kell-e a vers?

Néha nem tudom, kell-e írni verset,

és kell-e a vers, amit én írok?

Talán valaki őrült vágya kerget?

Láztoll szántotta beteg papírok

szorításában vergődik a lelkem

- átírás nélkül lett a tietek -,

száz éve élek az utolsó percben,

úgy állok itt, hogy mindig sietek.

Meg lehet szokni a halált is, mintha

centinként élnéd le az életet.

S úgy hagynád ott batyuba kötve, mint a

halandó, aki egyszer tévedett.

 

A távozásod nem a te hibád,

ne te sajnáld, sajnálja a világ!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6617

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39