Kapkodó
Pizsamás Peti az idővel harcol,
pedig a vekker táncot járt hatkor.
Rázta az asztalt, kerregett-berregett,
közben tíz perc vagy tizenöt telhetett…
Peti csak morgott: - Az iskola várhat!
Én inkább őrzöm itthon az ágyat!
Hűséges Bundás nagyokat vakkant,
s Petiről gyorsan tépi a paplant.
Orrával gyengén oldalba böki,
így kelti hétkor mindennap blöki.
Pizsamás Peti felébred végre,
fogát is mossa hét óra hétre.
Szendvicsét keni, teáját issza,
vonzza a párna, nem bújik vissza!
Öltözik gyorsan, nadrágját húzza,
táska a hátán, hét óra húszra.
Felszáll a buszra, s hirtelen látja,
rajtavan kockás pizsikabátja!
2012. szeptember 22.
Érzékszervek (2) - Orr
Ha a csontváz földben porlik,
számos részlet porrá vész,
ám a tényt, hogy volt két orrlik,
látja azért sok régész.
Záróizma nincs az orrnak:
ha a szag már nagyon vad,
s fojtó bűzök áramolnak,
félelmében begyullad.
Földig érő orrát hordja
mamut és az elefánt,
beburkolja porzáporba,
ha lábával beleszánt.
Hajlott, mint a büszke hattyú,
szárnyaival verdeső,
s redős, mint a porszivattyú
garatján a gégecső.
Gogol mester novellát írt,
főhőse egy úri orr;
Gascogne-ban egy nemes mártírt
büszkesége eltipor.
Lusta bulldog pisze orra
mondhatni, hogy otromba,
bánnám, hogyha kiszagolna,
s beleütné dolgomba.
Hibaelhárítók
A mindenkori hatalomhoz
Mért gondoljátok, hogy a mások bűne
felmentést ad a tiétek alól?
Orrotok úgyis szimatol a bűzbe,
ha parfümárban úszik az akol.
Mit reméltek, ha hátra mutogattok:
„Ne minket bírálj, hisz ő is lopott.
S amíg zsebébe eltette a jattot,
rezzenéstelen arccal élt, holott
vaj volt fején.” Hát ti sem vagytok mások,
sőt még rosszabbak, hisz az öncsalások
melegvízében pancsoltok, ahol
vereslő képpel, sűrű gőzben ülve,
azt gondoljátok, hogy a mások bűne
felmentést ad a tiétek alól!
A Nő
A Nő: titok.
Lelkednek szentély,
Testednek mennyország,
Kiben otthont leltél.
A Nő: áhítat.
Mária tisztasága,
Ki néked tartást ad,
A vágy tiszta tárgya.
A Nő: valóság.
Magzatod szülője,
Gondodban támaszod,
Szemed szeretője.
A Nő: minden.
Nélküle semmi vagy,
Magányodban csak
Bús szived szakad.
A Nő: halál.
Ha benne elveszel
A világból eltűnsz
S a sír fia leszel.
Hozzászólás
„Hazádnak rendületlenül…”
erőt sokszor adott.
S míg hittél itt, jaj, hányszor is
árultad el, amott?
„A nagyvilágon e kívül…”
csábítón szólt a dal.
De itt tartott a föld, melynek
„…légy híve ó, magyar!”
„Ez a föld, melyen annyiszor…”
zúdultak át hadak.
Épült kastély, és csőszkunyhó,
legvidámabb barakk.
„Szabadság! Itten hordozák…”
és hordozzák ma is.
Vonulnak vad zászlók alatt,
de a hitük hamis.
„És annyi balszerencse közt…”
utat talál a fény.
Hinni akarsz, hát elhiszed,
hogy mégis van remény.
„S népek hazája, nagyvilág!...
Te is arra szaladsz.
Mert máshol jó kávét remélsz,
itthon nem kell a zacc.
…………………………
„Légy híve rendületlenül…”
Visszahull rád a vád.
Bár menekülnél szüntelen,
ez itt a te hazád!
„A nagy világon e kívül…”
ha útra lök a hon.
Figyelj, tapasztalj és tanulj,
majd térj meg gazdagon.
Itt teremts élhető hazát,
„Mely ápol, s eltakar”
Mert ember bárhol is lehetsz,
de csak itt vagy magyar!
