Tavasz szerelmesei
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Restaurálás.
A portré 48 x 37 cm. olaj, vászon 1823-ból. ( Feliratozás a hátoldalon )
Levél Jane Austennak
Drága Jane kisasszony, midőn e sorokat
írom – áthidalva százados korokat,
szívem patakjából csörgedeznek szavak,
s reménykedem abban, e gondolat-tavak
megláttatják Önnel lelkem repedését,
s mily Úr döfte belém szerelemnek kését.
Kezdetben úgy véltem, ő Brandon ezredes,
jóravaló úrfi, ám nem érdemleges
érzelme, mit táplál újabban ellenem,
azt kell hinnem inkább Willoughby of Allanham.
Izgalom felhője kavarog fölöttem,
ilyet mióta a birtokról eljöttem
nem volt még módomban így megtapasztalni,
s félek ez az érzés sokkal inkább talmi,
mint valódi lenne, hisz életem adnám,
ha őt vágykertemben rózsát szedni látnám.
Ily képtelenségek szám el nem hagyhatják,
így leírom Önnek, eszem is áthatják,
önérzetem kötik selyemszállal gúzsba,
s helyenként bevágnak az eleven húsba.
Éjjel arra vágyom, bár vallomást tenne,
jobb szeretem szívem, ha ő lakik benne.
Köszönöm barátnőm csendes megértését,
s levelemmel küldöm lelkem ölelését!
Hajnali (rendhagyó) szonett
Dereng a messzeségben a piszkosszürke ég.
Felcihelődik az öreg Nap, kinéz a peremén.
Az ezüst Hold félreáll, átadja helyét.
Tudja, hiába kérlelné az öreget: Ne még!
A vén impresszionista előkotorja ecsetét.
Még ragyog rajta a tegnapi alkonypír maradéka.
Kis piszok rakódott rá az éjjel. Lepöcköli róla.
Új festékbe mártja, kihagyja most a feketét.
Halványkék csíkot húz vízszintesen,
apró fényimpulzusokkal cifrázza,
s hirtelen előtör élesen.
Valahonnan az űrből hozzácsap egy kis bíbort,
majd szikrázó arannyal pásztázza,
s élénkpirossal írja a szignót.
Aktív felhasználók
- Streit Gábor
