Belépés

Active tribune users

  • Streit Gábor

Tánc a hold fényében

nefelejcs képe

Remélem nem kapok ki Lottétól, de nekem nagy örömöt okozott ezzel a szép munkájával.

-http://www.youtube.com/watch?v=sQFW8y7ZLV0

Szuper lett Lotte!!

 

És a szép vers a képhez Barnaby-tól :):)

Ajándékom a holdfény, reszkető lepketánccal,
pillangószárnyon ezüst fényvarázzsal,
lebbenj, rebbenj a szélben,suhanjon könnyű táncom
mártózom a fénybe, csorduljon ében árnyam
lépteim nyomán, harmatossá váltan...
Gyöngybeszőtt álmom szelídül a hajnali csenddel,
rád találtam, élek, soha ne eressz el...
Fátyol takaródon lenge a szél, hadd látom
szemed csillog e még, akár a tiszta forrás.
Hableány vagy, csókod elvarázsol,
tajtékot terít körénk a hajnal. Szólj rám,
és hangodban ébredni érzem a nyári reggelt,
mikor fénye, és melege Te vagy a napnak...
A hold , még szemedben ásít,
álmosan kergetve, űzné a vágyat, mielőtt megvirrad,
még engedd, hogy lássam a táncod...
Maradj meg szememben, ne tűnj el,
mondd, hogy ez nem álom, s nem káprázat...
Ha felkel a Nap, mellettem legyél,
táncolj tovább, szépséged ölelje lelkem ,
ha születne újra a lélek, csak érted szülessen...

 

És egy gyönygyszem Danaiz-tól :)

éj-fény tánc

égből csordul éji tánc,
fény-árny testű mozdulás,
fehér, hűvös a selyem,
meglebben a szerelem,
álomban álom suhan,
lángszirom gyúl, lezuhan,
és kioldja a sötét,
titkokból szőtt köntösét.
 

Tánc a hold fényében
1
Your rating: Nincs (15 votes)

Örvény

Titok65 képe

Nézem a szemed tükrén izzó vágyat...
Félelem-ár zúdul felém, s nem tudom,
sikerül-e feltartanom félúton
az örvényt, mielőtt sötétlő árnyak

mélybe húzzák a burkot védő gátat,
vagy tehetetlenül, némán elbukom.
Pedig lelkemben több ezer neuron
bolyong, s keres magához illő társat.

Mesékben győznek jók, s elvesznek rosszak,
nem marad bennünk ki nem mondott mondat…
Bátran nyílhatunk a boldogság-térnek.

Múltat temetve jövő felé szállunk,
ám, ha magasban törik el a szárnyunk,
életünk, sajnos más véget is érhet…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Mert belehalunk (részlet 1.)

det képe

120 x 85 cm  a teljes kép (olaj-farost)

Zugló-Nyugati

Meghalnék, bár minden hiába.
Szívedben régen halott vagyok.
Szógödör visz egy üvegvilágba.
Fények nélkül is fényben ragyog.

Zuglón átrohan, minden mi gördül
Keserűn száll a sebes madár
Belül zivatar, kívül eső
Váltóra állított édes halál.

Csikorgó kerék, mint basszus visít.
Hétszírmú kővirág vagy kiskereszt?
Nézz szembe, nem jön, nincs itt már szív.
Hidd el nekem, ő sosem szeret!

 

1284
Sínek.
„Halálra hangolva” szívem.
Vadul karcolva táncol.
Törik, törés, hazaértem.

Kölök, kilök, sebes, vége.
Nem ütemre áll meg, pörög.
Üvöltve ütközik, vérzik.
Csillog, már nem jössz jövő.

Most nézz az égre, itt vérbe.
Retinádra beégve.
Meghal fiad szívedben.
Kis szajkó megbújt kezében.

Könnyét az utolsót rejtem,
Halálos mosoly a vég.
Hangol a zenész újra.
Kék- narancssárga az ég.

Kiscipő hallgass „ahogy,
nyílik a kapu” a semmi.
Ma nincsen, belőlem a minden.
Örökre eltávozok. (tt)
2011.10.21.

Mert belehalunk  (részlet 1.)
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Semmitől semmiig

Toribá képe

Ülök a semmi közepén.
Únom magam, mit csináljak?
Csak a semmi van, s benne én.
Sehol egy növény, vagy állat.

Csak összezárt fény és árnyék,
folyékony, s szilárd egyveleg.
Hidegen fénylő sötétség.
S mindez egy pontban szendereg!

Fantáziám életre kel,
hirtelen a pontra bökök.
Varázsujjam szikrát lövell,
S bolyonganak felhők, ködök.

Nagy robajjal tágul minden,
a sötétet fény osztja fel.
Izzó csillagok születnek,
s bolygókat szülve szállnak el.

S ím, megszületett a Világ!
Benne az idő vajúdik.
Élet szökken az anyagba,
és a tökélyről álmodik.

Mindig csak egy pici lépés,
míg megjelenik az EMBER.
Innen már csak az a kérdés,
mi legyen a jelennel?

Mert az ember olyan fajta,
kutakodik, keresgél.
Milyen jövő múlik rajta?
Világunk vajh' meddig él?

Hisz az ember ott ücsörög
a  mindenség közepén,
varázsujjával motoszkál
egy piros gomb tetején.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

36 évnyi...

36 évnyi szenvedés…
az nem kevés,
de énnekem,
inkább boldogságban telt el életem.
Maradjon így továbbra is, ha kérhetem!

36 évnyi bús magány…
e szó talány,
mert mellettem
mindig volt olyan, akinek kellettem.
Igaz ezért én, amit tudtam megtettem.

36 évnyi hallgatás…
amely csalás
vagy ámítás,
hiszen szavam hallathatom. Bármi más
mehetne úgy, mint a szüntelen szájnyitás.

36 évnyi tétlenség...
mely épen még
jól jöhetne.
Nem hullott minden bele az ölembe.
Sírjak talán? Az nem illik a szövegbe. ;)

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Streit Gábor

Legfrissebb kép

1956

Összes vers

Összes vers : 6341

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1033

Összes hangos vers

Összes audio : 39