Szemeidről

Pillangó képe

Szelíd barnasága
nyugtatón simogat,
mint friss barka ága
tavaszt szólít, s fogad.

Zöldellő smaragdját
álmaimba fűzöm,
s kő-virág alakját
fülem mögé tűzöm.

Tán szürkét is láttam
megcsillanni benne...,
s többé már nem vártam,
bárcsak enyém lenne...,

hisz ott lakik mélyen,
hol nem járt még senki,
lélekmeredélyen
csak Ő tud felmenni...

1
Your rating: Nincs (26 votes)

Bár megrepedne fenn az ég

Kőszeghy Miklós képe

Mikor a tűz a légbe ért és a felhők húsába mart,
hasadni kezdett fenn az ég, rojtos szélén szél kavart.
Mint szürke rongy, szakadt a menny, s a földre hullt a boltozat,
megkenve hűs kezével a háztetőt, a tornyokat.
Mint csillogó olajpatak, úgy zubog piros cserépen,
s a hódfarokra ráragad, mohát töröl le éppen.
Kamaszkorú vihargyerek! Szilaj, dúl, mint a vadlovak,
még nagy vidáman mennydörög, s csattognak villám-fogak.
Tán majdminden megváltozik. Amíg fenn a harci zaj tart,
alant tükörbe öltözik, és égre néz az aszfalt.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Örökkön-örökké

nefelejcs képe

Szél vagyok, te pajkos kis felleg,
habruhád libben fuvallatomra,
égi mezőn kacér táncod lejted,
vidáman bújsz ölelő karomba.

Megfújom bárányfürtöd tengerét,
nyakadra szellőcsókot lehellek,
elkapom kacagásod gyöngykönnyét,
a napnál is jobban szeretlek.

Ha est borít rád sötét felleget,
kis felhőm, leszek puha vánkosod,
álomtakaróm alatt lebegve,
égi mezőn, örök társad vagyok.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Stargazer (önarcvers)

Stargazer képe

Stargazer, ki csillagot néz
tiszta nyári éjjelen,
szívét szorítja egy vaskéz,
fáj neki a végtelen.
Másként látja - mint kisgyermek -
az egyszerű dolgokat
és ha néha ír egy verset,
talán kicsit boldogabb.

Pegazuson nem ülhet ő,
nincs a fején glória,
övé mindig a tűrhető,
"nem rossz" kategória.
Nem áldotta meg sok ésszel
- mit nem értett - az élet,
de mindig írt, mert a kényszer
nem enged, belül éget.

Mindig fejjel ment a falnak,
s nem volt szabad sírnia,
témái nem forradalmak,
de van miről írnia.
Nem volt okos, átlagférfi
ki a rossznak ellenállt,
ha bántották sosem tért ki:
minden bajjal szembeszállt.

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Ballada az álmok vad lányáról

Stargazer képe

 

Különös lány volt. Arcának emléke

a múltból látomásként visszatér.

Hosszú évek teltek el és nemléte

mint egy rossz álom, örökké kísért.

Őrült volt és angyal. Tudtam akkor is,

mikor engem várt asztala-ágya,

édes lett tőle még a lőre-bor is,

mert ő volt az álmoknak vad lánya.

 

Mesét is mondott, életről-halálról,

mit akkor még nem értettem, láttam.

Tanultam tőle, úgy, mint bölcs tanártól,

minden szavára szomjazva vágytam.

Áldott és vert engem vele az élet,

mert itt hagyott rútul, köddé válva:

csak szellemkép, mit agyam felidézett?

Ez volt ő, az álmaim vad lánya.

 

Könnyen adta szép testét, de a lelke

már titok marad, örök enigma.

Arcán mosolyát oly' könnyen viselte,

mint ki mindent tud, és már megitta

a keserűségnek minden italát,

amely lelkünket bilincsbe zárja.

Nem ismert félelmet, kigúnyolt halált:

ez volt ő, az álmaim vad lánya.

 

Régi szabály: a jóból kevés járhat,

a boldogság ritkán kér fel táncra,

töviskoszorút font körém a bánat,

verte lelkem nehéz acélláncra.

Könnyben mosolygó szépséges meséi

végét fülem már hiába várja,

de néha álmomban szívem eléri,

ha szólít az álmoknak vad lánya.

 

Koldussá lettem, ki mindent elvesztett,

magam bolyongok, néma kísértet.

Messziről látszó magas sírkeresztek:

múltat feledni meddő kísérlet.

Még élnek bennem múlt idők tüzei,

eltűnt kandallók szunnyadó lángja:

nem múló szerelmét eképp üzeni

ő, ki volt az álmoknak vad lánya.

 

2007

 

 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6405

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39