Édes élmény

Athalie képe

Csókok csacsognak  ajkadon,
Ringó szerelem a lombokon,
Apró simítást ölelve,
Szárnyakkal emelkedsz fellegekbe.

Nutellás - habos - földieper,
Édes élmény, gyémántlepel,
Rózsaszínű felhő-párna,
Felüdítő selymes pára.

Szivárvány  vattacukor,
Csoki folyó, rózsacsokor,
Hatalmas szőlőszemek,
Kéz a kézben szerelmesek.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Hibaelhárítók

A mindenkori hatalomhoz

Mért gondoljátok, hogy a mások bűne
felmentést ad a tiétek alól?
Orrotok úgyis szimatol a bűzbe,
ha parfümárban úszik az akol.

Mit reméltek, ha hátra mutogattok:
„Ne minket bírálj, hisz ő is lopott.
S amíg zsebébe eltette a jattot,
rezzenéstelen arccal élt, holott

vaj volt fején.” Hát ti sem vagytok mások,
sőt még rosszabbak, hisz az öncsalások
melegvízében pancsoltok, ahol

vereslő képpel, sűrű gőzben ülve,
azt gondoljátok, hogy a mások bűne
felmentést ad a tiétek alól!

1
Your rating: Nincs (13 votes)

A Nő

A Nő: titok.
Lelkednek szentély,
Testednek mennyország,
Kiben otthont leltél.

A Nő: áhítat.
Mária tisztasága,
Ki néked tartást ad,
A vágy tiszta tárgya.

A Nő: valóság.
Magzatod szülője,
Gondodban támaszod,
Szemed szeretője.

A Nő: minden.
Nélküle semmi vagy,
Magányodban csak
Bús szived szakad.

A Nő: halál.
Ha benne elveszel
A világból eltűnsz
S a sír fia leszel.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

A mi buszunk

 

Buszon ülünk és száguldunk előre,
bombatölcsérek szabdalta úton.
Demizsonokban körbejár a lőre,
iszunk. Fizetség? Kézzel írt kupon.

Duhaj nótát üvölt a kába banda,
kit érdekel a közelgő defekt?
Szívet zsongító érzés a halandzsa,
mit pirulaként csapatunk bevett.

Szeretve élünk, nincs más fontos semmi,
vidám és erős utasnak kell lenni,
kart-karba fűzve, induljon a bruszt.

Mit számít az – vastag az ember bőre,
miénk az út, hát száguldjunk előre –
hogy részeg sofőr vezeti a buszt.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Hallgasd a csendem!

Herczeg Zoltán képe

Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát? S azt, ahogy töri az új tavasz, a télben itt hagyott zúzmarát? Hallod ahogy roppan? A rügy feszíti már az ágvégeket; Ő is látni kívánja régi óhaját, a reményt adó kék eget. S ott, a fűszálak között; Hallod...? ezerszám a zizzenés, szimfónia az, amit hallasz, sok csetlő-botló kis zenész. Ők neszelnek. Hunyd csak be a szemed! Talán megfordul veled a föld, de ez a csend megsegít, hogy így is tudd, már minden újra zöld. Hátadon érzed a sugárzó új évszakot, tüdőd megfeszül,... Nem sóhaj az, csak magadba töltöd az illatot. Hallgasd hát a csendem! Béke és áldás e zaj-bő némaság. Ünnepelj velem, míg én veled; Lám ismét életre kelt a világ! S mohó terveid hadd cikáznak, mind, a rendetlen, kissé szanaszét. Élvezd hát velem a csendem! A bódító csodáét, a tavaszét.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 10 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6598

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39