Marasztaló búcsú

Köszönöm, hogy melletted lehettem,
és köszönöm, hogy mellettem lehettél.
Köszönöm, hogy veled lettünk ketten,
és köszönöm, hogy több lehettem egynél.

Bátorságod által lettem bátor,
megacéloztad hiteddel a lelkem.
El se mentél, máris úgy hiányzol,
hogyan lehet a semmit átölelnem?

Velem maradsz, s én elmegyek veled,
és elengedve megfogom kezed,
roskadozik a most leszedett asztal.

Ott vagy talán, de ide zár az emlék,
Így lesz jelen a jövő és a nem rég,
hiú remény, hogy versem itt marasztal.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Mosolyodat zsebre vágtam

Mosolyodat zsebre vágtam,
Ott ül a meleg kabátban,
Csöndes-puhán meghúzódva,
Vár a hűvös, rossz napokra.

Befészkelte magát mélyre,
Két ránc közt a meredélybe,
Ha hiányzol, belenyúlok,
S gondolatban hozzád bújok!

2010. december 30.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Ledőlt a templom

STNG1063.JPG

Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.

Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy, s már nem számít, hogy voltál.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Sírni, halni...

DnB képe

Sírni kéne
nem tudok

elaludnék
meghalok

(b)irodalmi
angyalok

veletek nem
szárnyalok

nem röpülök
csillagok
*
Tejútrendszer
visszadob

Ikaruszként
landolok

sajnálom, hogy
nem vagyok

se Apollo
sem Vosztok
*
szevasztok!

Budapest, 2010. augusztus 28.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Az utolsó tánc ( Miriam versére íródott )

Jutalom képe

Szívemen morc félelem-páncél,
előgyötörted jég-karmaim.
Megtorolni vágynék, de a cél
átrebbenni lét-fájdalmain
perceiknek, miken osztoztam
hívő, vádló, kétkedő Veled.
De ahogy lényedbe oldódtam,
tangónkat Te sem feledheted!
Pár újabb tétova kör csupán
a placcon, lépteink kopognak.
Indulok támolyogva, sután
elé nélküled-alkonyoknak.
Lét-dallamunk szabta, mekkorát
ölellek, majd szabaddá lököm
a szívet, mi végül megbocsát,
s végső piruettel elköszön.....

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6488

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39