Hangrezgések

Titok65 képe

Mind a ketten régen tudtuk,
hogy eljön majd az a nap,
mikor lelkedben az élet
nem komponál többé dalt.

Elnémuló húrok csendje
megfeszült szív-zongorán,
fájdalmasan kiáltottam:
Óh, bárcsak még hallanám…

Sivár űr maradt utánad,
soha többé nem zenél
fülemben a boldogság-hang,
hiszen végleg elmentél...

Huszonhárom év elrepült,
ám a lelkem nem gyógyul...
Álmaimban egy néma hang
újra dalolni tanul...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Ötvenedik hideg

Minka képe

Kemény mara zúz a fákon,

vig zöld élt itt még a nyáron,

pajkos szinek köddé váltak,

dermedt lég könnyei fáznak.

Ötvenedik hidegével

szorit  mind a száz kezével,

jaj, hát kopog Katalin-nap,

lesz-e hava Karácsonynak?!

Ha fehérség nem is lészen,

majd szeretet melegében

feledjük a világ szennyét

s letöröljük egymás könnyét!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Tritikáléföldön

Tőzike képe

Már körbejártam háromszor e száraz földtekét,
Hol pergő homok - szürke dallam - játszik nászzenét,
Hol kételylepel takarja a szívünk bölcsejét,
Mint mindent rejtő rozsdanyom a barázdált ekét.
Hol válasz nincs, csak kérdezel,
Hol porkráterbe érkezel,
S ha kétes is, hogy létezel,
Csak pára válaszod;
Ott csipkés, hófehér ruhában régen elhagyott
Tritikáléföldön ásunk mély traktornyomot.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Anyákra egy nap oly kevés

Ha csak évente egyszer téved
kezedbe néhány szál virág,
ha csak egyszer derül fel képed,
s mosolyog rád a nagyvilág,
ha csak akkor nyílik a lelked,
rozsdás lakatja hangtalan,
kitárva azt, mit máskor elfed,
amikor Anyák Napja van,

félszeg zavarba-fúlt sután:
egy napot ünnepelsz csupán.

Ha már kényszerű kötelesség
lök át gyermeki szerepen,
szeretetet nem ad csak mentség,
magadra rántott fegyelem,
szokás diktálta könnyben áznak
gondosan preparált szemek,
s a megtervezett hálaárnak
ütköznek mondat-panelek,

köszöntőd hideg szó marad:
amellyel ünnepled magad.

Ha majd a rettegést szeméről,
gyermek-tolvajként elcsened,
s az anyalélek rejtekéből
karodban bukkan föl veled,
ha a kezét átfonja ujjad,
nem vigasza a leveled,
ha emléke válladra szunnyad,
s örökké ott van teveled,

ha az anya nem csak egy árnyék,
s eszedbe sem jut mért olyan,
percenként megvalósult szándék,
szívedbe tartó vérfolyam,
testéből test, és testből kezdet,
ín, izület, izomra csont,
görcsbemarkolt és eleresztett
kötél, szeretet-szálba font.

Amikor minden nap szeretted,
gondjait vállaidra vetted,
s ő láthatatlan jelt adott,
feloldozást gyermeki vétken,
s te része lettél észrevétlen:
tágíts életté egy napot!

És ünnepeld őt boldog önfeledten,
mert egyszeri, mert ismételhetetlen,
sorsodba oltott örök szerető.

Folyó, amint a forrásába ömlik,
kiáltás, amely visszanyúl a csöndig.
Benned haló és tőled eredő.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

A szegény kis munkanélküli éneke

Toribá képe

Valamikor régen, mindegy, mit reméltem.
BUDAPESTen éltem, vagy éppen vidéken.
Tanultam, sportoltam, rosszra nem gondoltam,
kicsi kerék voltam a társadalomban.

KÖSZÖNöm az életnek a sok-sok szépet,
Amit akkor adott! Jaj, miért ért véget?
Tücsök voltam akkor, aki csak hegedült,
Ki a pódiumról mára már lekerült.

Senkit sem érdekel, milyen szépen húzta,
Gyűjtött volna KINCSet, akkor tán megússza!
Most a TELEFONját lesi állandóan
Jön-e visszajelzés innen, vagy amonnan?!

Kell-e valakinek a dolgos két keze?
Elszáll-e a bizonytalanság fellege?
Ki segíti fel majd, ha elgyengül teste?
Tán a KEGYes HALÁL! Vagy esetleg az se! 

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6520

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39