Reménytelenül

Braunel képe

Nyálkás, ködös és néma lett az este.
Melléd ülök, a kezedet keresve
és mint végső menedéket; markolom.
S mert hozzám bújsz; hát átölel karom…

Riadt madárka, mely otthont nem talál,
érzem, hogy lüktet, a szíved kalapál...
Átjön a ritmus, szavak sem kellenek,
a szótagok most mind mellékesek …

S.O.S.-t ver, hangosan zakatolva, ütve;
Mi lesz velünk?- némán dobban fülembe
Hogyan tovább?- ez visszhangzik fejemben;
és csak szorítlak ,.. méla szédületben ...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Mert belehalunk (részlet 1.)

det képe

120 x 85 cm  a teljes kép (olaj-farost)

Zugló-Nyugati

Meghalnék, bár minden hiába.
Szívedben régen halott vagyok.
Szógödör visz egy üvegvilágba.
Fények nélkül is fényben ragyog.

Zuglón átrohan, minden mi gördül
Keserűn száll a sebes madár
Belül zivatar, kívül eső
Váltóra állított édes halál.

Csikorgó kerék, mint basszus visít.
Hétszírmú kővirág vagy kiskereszt?
Nézz szembe, nem jön, nincs itt már szív.
Hidd el nekem, ő sosem szeret!

 

1284
Sínek.
„Halálra hangolva” szívem.
Vadul karcolva táncol.
Törik, törés, hazaértem.

Kölök, kilök, sebes, vége.
Nem ütemre áll meg, pörög.
Üvöltve ütközik, vérzik.
Csillog, már nem jössz jövő.

Most nézz az égre, itt vérbe.
Retinádra beégve.
Meghal fiad szívedben.
Kis szajkó megbújt kezében.

Könnyét az utolsót rejtem,
Halálos mosoly a vég.
Hangol a zenész újra.
Kék- narancssárga az ég.

Kiscipő hallgass „ahogy,
nyílik a kapu” a semmi.
Ma nincsen, belőlem a minden.
Örökre eltávozok. (tt)
2011.10.21.

Mert belehalunk  (részlet 1.)
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Valaki átjutott

Titok65 képe

Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.

Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...

Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,

átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Ötvenedik hideg

Minka képe

Kemény mara zúz a fákon,

vig zöld élt itt még a nyáron,

pajkos szinek köddé váltak,

dermedt lég könnyei fáznak.

Ötvenedik hidegével

szorit  mind a száz kezével,

jaj, hát kopog Katalin-nap,

lesz-e hava Karácsonynak?!

Ha fehérség nem is lészen,

majd szeretet melegében

feledjük a világ szennyét

s letöröljük egymás könnyét!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Könnyű téli séta

Stargazer képe

A minap egy erdőt jártam
(a Pilis volt, Dunakanyar).
Sétálgattam, meg-megálltam.
Az orromban fura-fanyar

illatok és hó mindenütt,
alattam fagyott levelek.
Az ágak vége színezüst
és örültem, hogy itt lehetek

egyedül a természetben,
távol attól, mit gyűlölök.
Én magam is eggyé lettem
azzal, mi nagy mű és örök.

Gondjaimat elfeledve
nem voltam többé zaklatott
s nem gondoltam elmerengve
Istenre, aki elhagyott

vagy legalább úgy éreztem,
mert mostanság az életem
túl nehéz volt, elvéreztem
s így telt el a a fél telem.

De most, itt a nagy fák között
minden gondom semmivé lett.
Talán győztem magam fölött,
nem fájt semmi és az élet

nem tűnt olyan keserűnek,
tovaszállt a varjak hada.
Távolból mint hegedűnek
hangja, szólt az erdő dala.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6545

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39