A Piroska sztori

Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.

Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
nem sejti a helyzet, nemsokára, sakk-matt.

Lépeget a lányka, már előre örül,
amikor a farkas,az egyik fa mögül,
kiugrik, ordítja, hogy rögtön megeszi,
de a lány két karját csípőjére teszi:

„Na, most figyuzz, ordas! Nem mondom el kétszer.
Nálam a „frászhozás” megörökölt kényszer.
Ijesztgetés-tanból osztályelső lettem,
tehát szórakozni nincsen semmi kedvem.

Én vagyok a mumus, te csak gyenge látszat,
amit zsibbadt agyad képzelete játszat,
hiába erőlködsz, én vagyok a nyerő,
megmondom őszintén: gyengén adod elő!

Ne molesztálj engem, nem is nagyon bírnád,
legjobb ha elhordod azonnal az irhád,
különben képedre olyan maflást adok,
hogy benéznek hozzád fentről a csillagok!”

Elképed a farkas, gyökeret ver lába,
szólni akarna ő, ámde mindhiába.
Piroska messze jár, vígan énekelve,
mire a csikasznak oldódik a nyelve.

Hogy mit mondott, fiam, nem gondolnád te se:

„Hű, de megváltozott, ez a régi mese!”

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Kifosztott Szerelem.

Párnák közt riadt hatástalan álom

csak szótlanul magányt hint az agyamba.

Ismétlődő napokat sosem várom,

unott ízük itt kesereg a számban.

Képtelenség csodákban bízni, várva

mire csak vágyom, mégsem ismerhetek.

Napfényre visz a testem szorítása.

Tarisznyám mélyén steril kést keresek,

mely a köldökzsinórt fröccsenve vágja.

Hol vétlen létben tudtam még szeretni,

visszaejtsem magam a boldogságba.

Szerelem - bár csak azt tudnám feledni.

Féltve nyitom esténként az ablakot.
 
Szorongva, tiszta levegőre vágyom.
 
Ha ott vár a Halál - vele maradok,
 
egy lélektelen porhüvely az ágyon.
 
Ps.
 

Szíved mélyén rejtett kincsed 

mikor feltárod éppen kitéped.

 

Akit szeretünk azt aranyba öntjük.

Szívünk lesz a hiteles öntőforma,

hisz' az igazi lénye ott él bennünk.

Csak fáj, hogy Ő ezt nem láthatja.

 

Üres a forma - vértelenné száradt.

Ő és a Neve is elhagyta a számat.

 

  

  

 
 
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Ötvenedik hideg

Minka képe

Kemény mara zúz a fákon,

vig zöld élt itt még a nyáron,

pajkos szinek köddé váltak,

dermedt lég könnyei fáznak.

Ötvenedik hidegével

szorit  mind a száz kezével,

jaj, hát kopog Katalin-nap,

lesz-e hava Karácsonynak?!

Ha fehérség nem is lészen,

majd szeretet melegében

feledjük a világ szennyét

s letöröljük egymás könnyét!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Azért szépek a verseim

Azért szépek a verseim by Grendorf on Grooveshark

 

Azért szépek a verseim,
s mit hozzád írok, mert szeretlek.
Ilyenkor lelkem termein
költők árnyai átlebegnek.

Néha az öröm hangja szól,
aztán meg felvisít a bánat.
Te mindig ott vagy valahol,
ahol gondolataim járnak.

Elég nekem egy kis grimasz,
szemöldököd csöpp rándulása.
Hancúrozó, kissé pimasz
kisördögök emberi mása.

Mosolyod szemembe ragyog,
rálebben arcodra a hűség,
az, hogy most melletted vagyok,
édes, zsongító kényszerűség.

Rímgyermekeim hermelin-
palást bársonyán hemperegnek.
Azért szépek a verseim,
a hozzád írtak, mert szeretlek!
 

 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Angyal

Boldog Karácsonyt Nektek!

(Ez egy foltvarrás, a fényképen a kontrasztot feljebb nyomtam egy kicsit)

Angyal
1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6488

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39