Anyákra egy nap oly kevés

Ha csak évente egyszer téved
kezedbe néhány szál virág,
ha csak egyszer derül fel képed,
s mosolyog rád a nagyvilág,
ha csak akkor nyílik a lelked,
rozsdás lakatja hangtalan,
kitárva azt, mit máskor elfed,
amikor Anyák Napja van,

félszeg zavarba-fúlt sután:
egy napot ünnepelsz csupán.

Ha már kényszerű kötelesség
lök át gyermeki szerepen,
szeretetet nem ad csak mentség,
magadra rántott fegyelem,
szokás diktálta könnyben áznak
gondosan preparált szemek,
s a megtervezett hálaárnak
ütköznek mondat-panelek,

köszöntőd hideg szó marad:
amellyel ünnepled magad.

Ha majd a rettegést szeméről,
gyermek-tolvajként elcsened,
s az anyalélek rejtekéből
karodban bukkan föl veled,
ha a kezét átfonja ujjad,
nem vigasza a leveled,
ha emléke válladra szunnyad,
s örökké ott van teveled,

ha az anya nem csak egy árnyék,
s eszedbe sem jut mért olyan,
percenként megvalósult szándék,
szívedbe tartó vérfolyam,
testéből test, és testből kezdet,
ín, izület, izomra csont,
görcsbemarkolt és eleresztett
kötél, szeretet-szálba font.

Amikor minden nap szeretted,
gondjait vállaidra vetted,
s ő láthatatlan jelt adott,
feloldozást gyermeki vétken,
s te része lettél észrevétlen:
tágíts életté egy napot!

És ünnepeld őt boldog önfeledten,
mert egyszeri, mert ismételhetetlen,
sorsodba oltott örök szerető.

Folyó, amint a forrásába ömlik,
kiáltás, amely visszanyúl a csöndig.
Benned haló és tőled eredő.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Távol

„Életem társának”

A távolság madarán lovagolva,
ittszakadt szívem szekerén,
mint kinek nincsen semmi dolga,
élek. Megvagyunk, te meg én.

Téged eltakarnak óhajtás-szárnyak,
melyek tán repítenek feléd.
Didergető szélben vacogva várlak,
kész a reggeli, fő az ebéd.

Gyere el hozzám étkezésre,
érkezz hajnalban, késő délbe’
vár szerelmed és cimborád.

Indulj gyalog, ami van éppen,
gyorsvonattal, repülőgépen,
csak ne várakoztass tovább!

Brüsszel, 2003. november 1.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Bújócska a Halállal.

 
Bújócska a Halállal.
 

Bújócskáztunk. Most Ő volt a hunyó.

Én elbújtam, majd vártam, vártunk,

pedig tudtam, most futni volna jó.

Lapultam, mint polcon a silány áru.

 

Számolt. Szólt; száz, majd meglepett.

Csontos keze a vállamat megérintette.

Nem volt száz, csak hatvankettő leszek.

Hűvösen meredt rám szemembe nevetve.

 

Ipi-apacs - rebegtem - nem ér a nevem !

Ne félj - szólt - nem viszlek, még nem kell.

Akkor bújj el Te, ha nem én következem,

s számolni kezdtem úgy fél igyekezettel.

 

Nem kell számolnod, főleg nem velem.

Elszámolnod mással kell - ingatta a fejét.

Miből gondoltad, hogy nekem nincs szívem ? 

Köpenyét széthúzva megmutatta a helyét.

 

Sötétség töltötte ki a hatalmas üreget.

Hittem Neki, megértettem, mert láttam,

valamikor tényleg nagy szíve lehetett.

Akkor hol van ? Kérdeztem félig bátran.

 

Hol ? Hát nálatok, emberekben tartom,

hogy mindig tiszta érzésekben legyen.

De ha kiürítitek, máris megmarkolom.

Ugye érzed ? Viszem, hogy ne szenvedjen.

 

Szívembe markolt és kivette, úgy nézte.

Hm. Elhasznált, s te még tudsz szeretni ?

Lüktetett, véresen izzott jéghideg tenyerében.

Nem tudtam sem szólni sem levegőt venni.

 

Milyen bolondok vagytok ti emberek ?

Mondta vállamra téve nagy  hideg kezét.

Remegve féltek tőlem, míg egymást ölitek.

Ráadásul mindezt csak a hitvány pénzért.

 

Közben az egészséget meg elemésztitek.

Elvész közben az élet is teljesen hasztalan.

Majd a pénzt odaadnád, hogy visszaszerezd,

csak még pár évet akarsz élni gondtalan.

 

Jól van ! A te szíved ép. Te még tudsz szeretni.

Otthagyott. Fejét csóválva motyogott a Halál.

Ezt ismételgette közben - nem tudom feledni:

“Embernél bolondabbat a Földön senki nem talál.”

 
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Bennünk a dal...

... a dal már bennünk élt rég
s mi táncba hívtuk egymást
az édes énekért....
http://www.youtube.com/watch?v=AiC7ZX5K9L4&feature=relmfu

Hétköznapok zsalugáterei mögött
rejtőzik az ünnep
dédelgetett álmot őriz
az ablaküveg
s engem ölébe vesz az este
szívemet ringatni örömre
sóhajom száll és falakra tapad
várások szunnyadnak takaró alatt
karnyújtásnyi a boldogság -
Te messze vagy
szavak után kutatok neked
hogyan mondjam el
miért fáj,
mert most érzem igazán
mivé tett ez a sok keserű év
mégis mondani szeretném
„nálad szebben sosem szerettek még!”
nézd el nekem
hogy néha oly bolondos vággyal repkedlek körbe
s folyton szomjazlak téged
néha többet is szeretnék, mint kérek
hogy e sok édes-sírós érzést most mind rád rakom
pedig félek és féltelek is, meddig bírod
s elbírod-e, hogy
tiéd lett valahogy lelkem legszebb része
s amikor szenvedem a csended
csak mint telhetetlen gyermek
egyre várom
mert úgy szeretném, hogy mondd még -
mondj valamit
nekem...

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Önzetlenség

Toribá képe

Régen, a csúf középkorban,
a hatalmak úgy döntöttek,
hogy kíméletlenül fogják
büntetni a hűtlenséget.

Ha az asszony, vagy a gazda
neadjisten, félrelépett,
először csak megjelölték:
billogoztak rá egy ZET-et

Hogy mért ZET-et? Talán azért,
mert hogy német földön esett,
s bizony nem a tengeren túl
ez az ominózus eset!

S ha a hűtlenségen kapott
nem restellett újra lépni,
-mármint félre, a süketje-,
máglyára küldték, égni!

Történt egyszer, véletlenül
jelöletlen állt a máglyán,
és a hóhér meggyújtotta
valahol a lába táján.

S amikor a lángok már a
hátát nyalták az ipsének,
akkor figyelt fel a bakó,
nyoma sincsen ott a Zének.

S szólt a hóhér megdöbbenve:
Ó, milyen szerencsétlenség!
Jaj, istenem, hogy lehet ez
Kedves uram, Ön ZETlen, s ég!:-))

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6545

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39