Marasztaló búcsú

Köszönöm, hogy melletted lehettem,
és köszönöm, hogy mellettem lehettél.
Köszönöm, hogy veled lettünk ketten,
és köszönöm, hogy több lehettem egynél.

Bátorságod által lettem bátor,
megacéloztad hiteddel a lelkem.
El se mentél, máris úgy hiányzol,
hogyan lehet a semmit átölelnem?

Velem maradsz, s én elmegyek veled,
és elengedve megfogom kezed,
roskadozik a most leszedett asztal.

Ott vagy talán, de ide zár az emlék,
Így lesz jelen a jövő és a nem rég,
hiú remény, hogy versem itt marasztal.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Édes és keserű

Braunel képe

Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;
De elégek, ha nem vagyok vele …

Úgy vágyom én, hogy átöleljem végre;
S fülébe súgjam azt, hogy szeretem.
Megsimogatom arcát, csókját kérve;
És összeforr majd ajkunk szelíden …

Nem bánom akkor, hogy mit hoz a holnap,
Ha itt a földön Ő, az én egem.
Tudom, nekünk is felvirrad egy szebb nap;
S neki én leszek csak, és ő lesz nekem …

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Elmúlás

nefelejcs képe

Mozdulatlan test...
Nézem, hogy halványul fénye,
Az éj bársonyt húz szép szemére,
Karcsú keze, száradt őszi levél,
Simítanám... elporladna ha érinteném.
Becsukom az ablakot, nem kell lég!
Félek, örökre elfújná e tüneményt.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

A nyár éppen eltűnt...

danaiz képe

A nyár éppen eltűnt a dombok mögött
ma reggel. Még langyos volt a járda,
szandálok topogtak villamosra várva,
hűvös árny hintázott eldobott kövön,
s a nyár éppen eltűnt a dombok mögött.
Utána vagy utánad siettem?
- Ki tudja, hiszen messzi hegyek
takarnak, felhők, párák és ködök,
mint tűnt nyarunkat ott a dombok mögött;
mintha mégis, mégis láttalak volna ott,
nem tudom hogyan, csak valahogy,
talán itt belül kicsit még elidőzött
a nyár, mielőtt eltűnt a dombok mögött.

Gyerekek szaladtak, hátukon táska,
megálltam, még langyos volt a járda,
az eltűnt nyárban a dombok mögött,
tudtam ott vagy, ifjú vagy és örök.
- Jól van. Itt ősz van - megadtam magam...
 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Mesélj nekem

Titok65 képe

 

Meséld el, hogy mi az élet!

Fájdalom és bánat

Elmúlhat-e, ha egy álom

Valósággá válhat?

 

Mesélj nekem vágyakról is,

Tartsd ide a vállad,

Ráhajolni nincs még merszem,

Bár vágyom utánad…

 

Áruld el, hogy az angyalok

Kitől kapnak szárnyat?

És amikor nem bírják már,

Zuhannak, vagy szállnak?

 

Nélkülük ott fent a mennyben

Kire számíthatnak,

Ha az égi értelemben

Emberré válhatnak?

 

Mesélj nekem, én hallgatom...

Álomba ringathatsz,

De amikor felébredek

Magamra nem hagyhatsz.

 

Hisz az élet túl bonyolult,

Elvesznék én benne,

Ha a meséd minden éjjel

Életre nem kelne…
 

 

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39