Ambivalencia

Pillangó képe

Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.

Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
kitörni kész vágyhúrt penget
bőrömön táncoló zsongás.

Testem lánca darabokban
szemenként hullott a földre,
szívem összefűzi sorban,
majd magán tekeri körbe.

Tán egy tüzes szemű lovag
pillantása leolvasztja,
s régen várt egyensúly fogad
- elhalt részem feltámasztja.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Szerelmes Shakespeare

(75/1. szonett)

Mint hűs eső a napégette rétnek,
Kellesz nekem, mint rügynek a fény.
Ne légy Te szép, csak én lássalak szépnek,
Hisz minden hibád, számomra, erény.
Azt látom benned, ami nekem tetszik,
Te józanító hűvösséggel hatsz rám.
Így bámulnálak, akárha napestig,
És kincsemet, a szívem, néked adnám,
Hogy szétszakadjon márvány bőrödön,
Rózsaszín húsod igya be a vérem,
S ha innen más világra költözöm
A szerelmem, Tebenned, tovább éljen.

Ha szívem érzőn, vérző-végsőt kattan,
Így leszek Benned örök. Halhatatlan.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Te

Aysa képe

Az étel elomló íze vagy,
madár csőrében a mag,
virágfürt akác homlokán,
ábrándos, lusta délután,
utazónak templomtorony,
rév, hová éjjelre tér a komp,
szűkölködőnek tányér leves,
vigasz, mi bánatban felkeres,
menedéket nyújtó fogadó,
párna, pille álmokat hozó,
mondatban szó, betűn ékezet,
belőlünk táplált emlékezet,
pillér vagy sorshidam alatt,
bogáncs, mi lelkembe tapadt.

1
Your rating: Nincs (46 votes)

Könnyű téli séta

Stargazer képe

A minap egy erdőt jártam
(a Pilis volt, Dunakanyar).
Sétálgattam, meg-megálltam.
Az orromban fura-fanyar

illatok és hó mindenütt,
alattam fagyott levelek.
Az ágak vége színezüst
és örültem, hogy itt lehetek

egyedül a természetben,
távol attól, mit gyűlölök.
Én magam is eggyé lettem
azzal, mi nagy mű és örök.

Gondjaimat elfeledve
nem voltam többé zaklatott
s nem gondoltam elmerengve
Istenre, aki elhagyott

vagy legalább úgy éreztem,
mert mostanság az életem
túl nehéz volt, elvéreztem
s így telt el a a fél telem.

De most, itt a nagy fák között
minden gondom semmivé lett.
Talán győztem magam fölött,
nem fájt semmi és az élet

nem tűnt olyan keserűnek,
tovaszállt a varjak hada.
Távolból mint hegedűnek
hangja, szólt az erdő dala.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Szerelem

Elalvás előtt kedvesem
mutasd fel tested minden este,
s én titkod újra ellesem
hajlékaidat felkeresve.
Elől lohol a szenvedély,
kövesd, akard, utol kell érned.
Szívedben ott az engedély,
a vágyad győzze le szemérmed!
Simítsd homlokod gödreit,
karom puha párnára fektet,
az éjszakát ma töltsd el itt.
Arcodról a verejtékcseppet
nyelvem hegyével csókolom,
rózsaszirmon gyöngyöző harmat,
csillogó pászta óboron,
melyen kívánás vére alvad.
Gerinced járja lüktetés
törjön mattá pupillád fénye,
érezd kínzón, hogy oly kevés
a levegő, egyre több kéne.
Szemsugár szőtte szárnyakon
tobzódjon testünk szilaj tánca.
Kapkodó öklöd hátamon
nászindulónk dallamát játssza!
Tiéd legyen a pillanat,
akard, hogy én okozzam veszted,
prédára úgy add át magad,
hogy áldozatul itt a tested.
Vedd át örömöm ritmusát,
ütemre hív ziháló melled,
amely mellemmel vív tusát,
bimbóidon vágy-áram gerjed.
Lángoló bőröd vesse szét
a hasadra tapadó inget,
hűséged megnyíló ölét
mutassa meg. Akarva minket,
hogy az a végső robbanás
a beteljesülést ígérve,
megváltozón maradjon más,
s mindkettőnket egyszerre érje.
Győzzünk együtt a túlerőn
torkunkból szakadt őrült jajjal,
s köszöntsön győztes harcmezőn
szerelmes álommal a hajnal.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6488

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39