Tóparti idill (örömködő)

Toribá képe

Halkan bomlik a ködben a hajnal,
Fodroz a víz tetején a varázs.
Lágyan suttog a nád, puha szélben
Hangol a reggeli békabagázs.

Táncol a tó tükrén a sugárka,
Nap fia siklik a víz peremén.
Foszlik a köd, már oszlik a pára,
Csillan a harmat a fűzfa tövén.

Vadkacsa úszik a tó közepére,
Hat pihe barna fiát vezeti.
Büszke sirály les fentről a mélybe,
Színezüst potyka nyomát keresi.

Éled a vízpart tünde világa.
Harsan a part füve, bont a virág.
Boldog az ember, éled a vágya,
Míly gyönyörű, csodaszép a világ!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Utazási prospektus

 

Nézem az utakat, hátha
összejön idén majd Prága…
Ám lapozok tovább máris,
talán legyen inkább Párizs…
Nem vágyom nyáron Rómába,
negyvenegy fokos kómára…
Ontja a programot Velence,
kettesben oda is lehetne…
Délre indulok, hiszen én
túrázni vágyom Plitvicén…

Ébredek lassan…Szép napot!
Elvetem ma a pénzmagot,
s ha nem fial le június,
nem lehetek szép Árgyilus…
…nyaralok akkor „Maradon”,
két bal lábbal a talajon!

2012. február 22.
 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Édesapám emlékére.

Édesapám emlékére.

Felriadtam éjjel háromkor.
Apám jutott újra az eszembe
Némán emelt ki álmomból,
hogy jelezze, eljött az ő ideje.

Még egyszer beszélgessek Vele,
biztassam, hogy jó Apám volt.
Csak ennyi volt neki elrendelve.
Értőn int, s egy szót se szólt.

Mécsest akartam gyújtani,
de elbizonytalanodtam.
Nem értesített róla senki,
nem kell még búcsúztassam.

Csak így kerülgettük egymást,
mintha egy szavunk se volna.
A tompult izzadt fáradtság
végül visszavitt ágyamba.

De tovább láttam elfogyó testét,
ahogy rám néz kék szemével,
majd felemeli kis csontos öklét
férfias biztató lendülettel.

Reggel  riasztott a csörgetés.
Nővérkém szólt a telefonba:
Fájdalom nélkül hagyta el testét,
Gabi, éjjel “elment” a Tata.

2012. február 25.

Édesapám emlékére.
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Hagyaték

Hagyaték.

Kiürítettük a szülői házat.
El kell adni akár fele áron.
Régi könyveket, több százat,
az emléket mind sajnálom.

Zseblámpa, óra, borotva.
Edények ( lepattogtak régen.)
Dobozba rakom vigyázva.
Apám botja lóg a széken.

És itt a bélelt bakancsa.
Régen kapta még tőlem,
kímélte, alig használta.
Elmosódnak könnyeimben.

2012. május 10.

 

Tempera, papíron 30 x 40 cm.

Hagyaték
1
Your rating: Nincs (19 votes)

Karácsonyi könnycseppek.

Karácsonyi könnycseppek.

Kisfiúként ha sírtam - Édesanyám azt mesélte -
a könycseppek elpárolognak, felszállnak az égbe.
Öröm és bánatkönnyek ragyognak összeölelkezve,
Karácsonykor szikrázó hótakaró lesz belőle.

Hány könnycsepp kell még a téli pompához,
amíg felöltheti egy erdő, egy falu vagy város ?
Talán az angyalok is egy kicsit hozzátesznek,
ha szorongatja a magányos szívet a szeretet.

Képről mosolyogsz rám több mint tíz éve.
Ragyog a szemed, hajad röppen hátravetve.
Kézbevett képed üvegén újabb csepp koppan
A legszebb érzések miért fájnak a legjobban ?

Nézem a hópihéket ahogy a kertre vastagon leül.
Szememből egy könycsepp most a kezemre gördül.
Ha újra itt lehetnél és kérdenéd mi a bajom,
halkan suttognám: Szeretlek, hiányzol nagyon.

Karácsonyi könnycseppek.
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 39 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39