A gyertya

Braunel képe

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
- holnap eladja, - így gondolkodott
több holmival, mit másoktól kapott
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre...
 
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertya is árván
és láttára örömtől felvidulva
félretette. Majd mást gondolt mégis;
- hisz fényénél olvashatok én is -
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva...
 
És elővette féltett kincseit;
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet...
 

1
Your rating: Nincs (28 votes)

Egyszerű

Egyszerű
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Skizofrén vagyok és ...


Skizofrén vagyok és ... Én is !

Fel sem fogtam az agyammal,
mikor szembe jöttem magammal.
Még csak nem is jutott eszembe;
ÉN jövök magammal szembe.

Se csááá, üdv, vagy egy jónapot,
Csak összenéztünk egy jó nagyot !
Mit bámul ez és utánoz engem ?
Menj a fenébe, nyald ki a seggem !

Ezt mondtuk egyszerre egymásnak,
így fordítottunk magamnak hátat.
Lám, lám, mit is ád a skizofrénia.
De ne aggódj, nem vagyunk haragba'.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Kísértés !

Megkísértett az ördög
az utóbbi egy hétben.
A speizban csapott le
előszőr Pálinka képében.

A huza-vona Rövid volt.
Okos enged - kiáltottam.
Az "ördög" egy szót se szólt,
mert én nyakon ragadtam.

Így tusakodtunk egy darabig
test test elleni küzdelemben.
Legyőztem utolsó cseppig,
Most meg Ő beszél belőlem.

Megkísértett, én meg őt
változtatom át szépen.
Sunnyogva szeli a levegőt,
egy két kis róka képében.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Ki hallgat

Jutalom képe

Biz' nem mind szendereg, ki még hallgat,
csak ólombetűkben rejtőzve el
szaggatják átok-fekete varjak,
s szívéből dobbanásokat vesz el...
Üres kétségbeesés.

Biz' nem mind áruló, ki még hallgat,
paplannak szaggat magára reményt,
kispárnát csak bizalomból hajthat,
hinni s érezni próbál, mit nem ért...
Csak magányos szenvedés.

Biz' nem mind nyúlszívű, ki még hallgat,
teste mégis félelemtől reszket,
tudja, bánatába mégsem halhat,
s bár "nem így képzelte el a rendet"...
Egymagában oly kevés.

1
Your rating: Nincs (24 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6417

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39