Szeress úgy...

Pillangó képe

Szeress úgy, ha téli reggel
minden sötét kint, s fagyott,
szemed borítson meleggel,
s lássam benne a Napot!

Szeress úgy, ha szám legörbül
csókkal fordítsd vissza azt,
s ha szomorú könnycsepp gördül,
ajkaiddal elapaszd!

Szeress úgy, hogy soha többé
ne akarjak senki mást,
oszoljon a tegnap köddé,
s hagyjunk minden állomást!

Szeress úgy, hogy légy a részem,
ivódj belém teljesen,
s én tiéd leszek egészen,
benned..., veled – csendesen.

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Túl a réven

Jutalom képe

Vágyainkban, átkelve a réven,
sóhajok ízes rezdülésében,
érzünk néhány sors-analógiát.
Vezetnek némán elkántált imák.
Figyelek.

Csendedből lopok ma hangot.
lehántva rég megunt maszkod
ajkunk bút szárító szót sír,
nyelvünkön reményvíz, gyógyír
bizsereg.

Képmásunkon könnyed
szétszaladó könny, csepp
rémület-ívet ír.
Létünk - lakmuszpapír -,
didereg.

Szavunk: igen,
mondod, hiszem.
Tested oltár,
szavunk zsoltár.
Kikelek.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Könnyű téli séta

Stargazer képe

A minap egy erdőt jártam
(a Pilis volt, Dunakanyar).
Sétálgattam, meg-megálltam.
Az orromban fura-fanyar

illatok és hó mindenütt,
alattam fagyott levelek.
Az ágak vége színezüst
és örültem, hogy itt lehetek

egyedül a természetben,
távol attól, mit gyűlölök.
Én magam is eggyé lettem
azzal, mi nagy mű és örök.

Gondjaimat elfeledve
nem voltam többé zaklatott
s nem gondoltam elmerengve
Istenre, aki elhagyott

vagy legalább úgy éreztem,
mert mostanság az életem
túl nehéz volt, elvéreztem
s így telt el a a fél telem.

De most, itt a nagy fák között
minden gondom semmivé lett.
Talán győztem magam fölött,
nem fájt semmi és az élet

nem tűnt olyan keserűnek,
tovaszállt a varjak hada.
Távolból mint hegedűnek
hangja, szólt az erdő dala.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Egyedül

 

Vaslevelektől koronás fejed
álarc mögé szorította a bánat.
Dús pillád alól majdnem-könny ered,
s szomorúság zárja keskenyre szádat.

Az enyém vagy, s én nem vagyok tied.
Nekem a bú már régen nem barátom.
Önként taszítod börtönbe szíved,
míg én a jókedv széles útját járom.

Magadra hagylak. Búskomor leányka,
nőjön tovább köztünk a bánat árka,
emészd magad a maszk alatt. Talán

egy szép napon mosolyra nyílik ajkad,
akkor én is nevethetek majd rajtad.
Hisz nem vagy más: egy kép szobám falán.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Reménytelenül

Braunel képe

Nyálkás, ködös és néma lett az este.
Melléd ülök, a kezedet keresve
és mint végső menedéket; markolom.
S mert hozzám bújsz; hát átölel karom…

Riadt madárka, mely otthont nem talál,
érzem, hogy lüktet, a szíved kalapál...
Átjön a ritmus, szavak sem kellenek,
a szótagok most mind mellékesek …

S.O.S.-t ver, hangosan zakatolva, ütve;
Mi lesz velünk?- némán dobban fülembe
Hogyan tovább?- ez visszhangzik fejemben;
és csak szorítlak ,.. méla szédületben ...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39