Évforduló (emlékezés kicsit másképp)

Stargazer képe

Hogy vagy testvér fent az égben?
Mert úgy sejtem, hogy arra vagy.
Nem gondoltam rád már régen,
de ma délelőtt mart a fagy

az utcán és a szívemben is,
mert a napi gondok között
bevillant, hogy három éve
lettél élet-hajótörött.

Mit mondjak? Hogy hiányod fájt
és maga alá temetett?
Nem volt gyógyszer, mely kezelje
a most sem gyógyult sebeket?

Sejtem, te csak nevetsz ezen,
italt emelve a szádhoz.
Jól ismerlek: füleidnek
hamisan cseng minden pátosz.

Nézd el hát e néhány könnyet,
hiszen ember vagyok én is.
Hidd el, nekem így lesz könnyebb,
és így elmondhatom végig:

hiányzol ám! Emlegetünk
túllépve a drink-átlagot,
és ha néha elfeledünk,
az nem permanens állapot.

Ezért szólj az érdekemben
ott fent, majd a felhők felett!
Tudom, ha lesz negyven év is,
az csak pár pillanat neked.

Mondd el, hogy nagy gazember volt
életében és szoknyahős
(mint te). Szerette az italt,
de szíve nagy volt és erős.

Amúgy meg egy jó ember volt,
nem mártír, de rendes gyerek.
Szeretve még rendesebb lesz,
szorítsatok neki helyet!

Szóval testvér, találkozunk.
(Barátságunk addig kitart!)
Az angyalok drinkbárjában
rendelj nekem majd egy italt!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Szeged

Stargazer képe

 

Azt mondják, fejünk felett a nap

többet ragyog, mint más tájakon.

Ha itt jársz, szívedből egy darab

itt marad, elhagy a fájdalom.

 

Én nem tudom. Itt éltem mindig,

elmondhatom, ez az én helyem.

Akárhová is mennék innen,

a város eljönne énvelem.

 

Ha vége már a hosszú télnek,

és eltemettünk fagyot-jeget,

mikor a kapunkon kilépek,

már körbecsókolnak a szelek.

 

Végigsétálva  a városon

mindegyik utcáját ismerem,

az új időket nem átkozom,

mégis belémhasít hirtelen:

 

lebontottak sok régi házat,

helyettük mások emelkedtek,

elsodorta az új évszázad

színhelyét régmúlt emlékeknek

 

és hol van az eltűnt hangulat?

De néha, ha a várost járom,

hallatják olykor halk hangjukat

emlékek, mint illanó álom,

 

mely mélyről tör fel és a szívet

úgy kínozza, majd belé szakad.

Mint beomlott bányában az érc,

bennem a ki nem mondott szavak.

 

A múzeum, a szökőkutak

(fürödtünk bennük már részegen),

a széles, hosszú sugárutak,

lányoknak súlya térdemen...

 

***************************

 

Régóta nem vonzza szememet

rengeteg csillogó kirakat,

inkább elfordítom fejemet.:

nézem a távoli hidakat.

 

A rakpart gátfalán megállok,

és hosszan bámulom a vizet.

Gondolkodom, hogy mennyi van még?

Néhány év, vagy talán évtized

 

és már nem leszek, de a város

tovább él majd, növekszik, dagad,

ugyanúgy megcsillan a napfény

a vízparti öreg fák alatt.

 

***************************

 

Amikor közeledik az est,

s a Dóm tornyán tetődísz a hold,

a sok szín, mit a nyugvó nap fest,

már csak halovány, illanó folt

 

s az alkony lassan eltakarja

a vérvörös tavaszi eget,

a városnak elhaló zaja

fülemben zúg, mint egy üzenet.

 

Megyek tovább a nagykörúton

követve kigyúló fényeket,

nem rágódva jövőn és múlton,

melyet megszépít a képzelet.

 

Egy autó dudál a távolból,

hangja halvány, alig ér ide,

zeneszó egy olcsó kocsmából,

amott hajlott hátú nénike.

 

Aztán lassan kihal a város,

a suhogó lombok szép szava

hívogat. Egy üres pad vár most,

a langyos városi éjszaka

 

körbeölel és én teljesen

feloldódom, magam átadom.

Mint közkatona a jeltelen

sírban. Végigfekszem a padon.

 

Nem látok csillagot az égen,

csak akkor, ha lehunyom szemem,

de a város, most úgy mint régen,

érzem: együtt lélegzik velem.

 

(2005 körül)

 

 

 

1
Your rating: Nincs (26 votes)

Hozzászólás

V. Áfi Mr. Rezidens c. verséhez

„Hazádnak rendületlenül…”
erőt sokszor adott.
S míg hittél itt, jaj, hányszor is
árultad el, amott?

„A nagyvilágon e kívül…”
csábítón szólt a dal.
De itt tartott a föld, melynek
„…légy híve ó, magyar!”

„Ez a föld, melyen annyiszor…”
zúdultak át hadak.
Épült kastély, és csőszkunyhó,
legvidámabb barakk.

„Szabadság! Itten hordozák…”
és hordozzák ma is.
Vonulnak vad zászlók alatt,
de a hitük hamis.

„És annyi balszerencse közt…”
utat talál a fény.
Hinni akarsz, hát elhiszed,
hogy mégis van remény.

„S népek hazája, nagyvilág!...
Te is arra szaladsz.
Mert máshol jó kávét remélsz,
itthon nem kell a zacc.

…………………………

„Légy híve rendületlenül…”
Visszahull rád a vád.
Bár menekülnél szüntelen,
ez itt a te hazád!

„A nagy világon e kívül…”
Ne vágyakozz, ne nézz.
Itt élned és majd halnod kell,
akármilyen nehéz.

Itt teremts élhető hazát,
„Mely ápol, s eltakar”
Mert jó ember bárhol lehetsz,
de csak itt vagy magyar!

 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Gyurta Dani megcsinálta

Toribá képe

G yenge vagyok most,    régen járt már nálam a múzsá  M.
Y intől yangig botladozom,              nincs vágyam a rímr E.
U ltra bután csak nézek,      rest agyam annyira nem vá G.
R oncs külsőm nem rejt el,       bennem veszve a belbe CS.
T űnődöm most,                  mittudomén mit kellene tenn I.
A ztán kapcsolok:               itt van már az Olimpia, Londo N!
D ánielünk ragyogó                    úszása tehetne vidámm Á.
A zt hiszem,   ez nem volt rossz gondolat - és Dani starto L
N yíltan verseng ötvenig.                Aztán nincs az az alka T
I tt a medencében,             ki Danit komolyan megakassz A.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Feltétlen bizalom

Toribá képe

Bográcsgulyás Dióval.

Feltétlen bizalom
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 16 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Kisfiú lettem újra.

Összes vers

Összes vers : 6319

Összes próza

Összes próza : 412

Összes kép

Összes kép : 1033

Összes hangos vers

Összes audio : 39