Gesztus-szonett

 

 

Ne rúgjatok már bele abba,
aki a földön elterül.
Hiszen kinyúlt, s bár elszaladna,
lelke feladta, ott belül.

Adjon hitelt a győzteseknek
nem kért, de elvárt gesztusa.
Mért lenne kiáltón eretnek
így jelezni, hogy nincs tusa?

Ti nyertetek. Már tétje sincsen
a küzdelemnek, hát segítsen
a megbocsátás, mely vezet.

Rajta már nincs mit kérni számon,
ezért ahhoz, hogy félreálljon,
nyújtsatok segítő kezet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

A végtelen felé

Olaj - OSB lap; 85 x 75 cm

A végtelen felé
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Náthás szerelem

Átkutattam a nagykabátom,
cigit keresve. Sebesen
matatok benne, s akkor látom
irhámnak nincsen zsebe sem,

s gombba csimpaszkodik egy lábon
kihordott, náthás szerelem.

Lefektettem és betakartam
nagyon hálásan tüsszögött.
Így jelezte, hogy szörnyű baj van,
s űzzem már el az ördögöt.

Éjfél volt pont és nagyon halkan
ütött az óra az ágy fölött.

Karjába vette őt az álom,
s udvarolt neki hevesen.
Nem tudta tán: ez itt a párom?
Lehet hogy ki sem heverem,

hogy a szobában vetett ágyon
nálam szunnyadt a szerelem.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

"Kora" tavaszi szonett...

Tenyérnyi folton át kacsint felém
A napkorong, erőtlenül ragyog.
Vetélkedik kicsit - de még szerény -
A langy meleg, de reggel megfagyok.

Serényen énekelget egy madár,
Zenéje oly bizonytalan, szolid.
Idilli kép kíséri dallamát.
Sovány vigasz, ha még a sál szorít.

Zsebembe bújtatom ma két kezem,
Ott jó helyen van (érzi kellemes).
Ne érje hűs, mert azt nem élvezem,
Ezért vagyok zimankó ellenes.

Több lenne itt a szép szuperlatívusz
Talán, ha reggel nem gyötörne mínusz.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Engedd szabadon a pillangóidat!

nefelejcs képe

Toribának szeretettel:)

 

vályog-foncsor

langyos dombháton pipacs;
billegő bogár, szárnycsapás;
toll, bibe, tavasz, nyár; pihéből
hó, rajta lábnyomok;
őszi szél, ajkak esőbíbora,
harangvirágban a hang;
minden, minden múlni van.
por lesz és sár...
könnyeimből vetek vályog-foncsort,
s tükrömben a por élővé fordul:
pipacsháton piheszárnyak,
bíbor hóban harangvirág-lábnyomok,
bibe rezdül, s a csókok lágy,
szél kavarta hangsorok.
itt minden él, egyszerre van,
és mindenben én vagyok.
kirajzolódom álmokból
arcomra hulló,
könnyű szárnyakon...

Eltartott egy ideig... Hiába, nem vagyok a régi. :) Küldöm szeretettel és köszönöm ezt a gyönyörű képet, hogy láthattam, gyönyörködhetek benne és elvitt egy másik, belső világba... Toribát is ölelem és neki is küldöm a verset.  Nagy öleléssel: Dana ( Danámka)
 

Köszönöm Dana!!!

Engedd szabadon a pillangóidat!
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6520

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39