Négysorosok (Pilinszky után szabadon…)

„Pilinszky János: Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet. „

NÉGY sor sors…

Kihunyt zsarát a semmi út porában.
Hangzavar mögött búvó csönd-közöny.
Illúziókat birtokol ma vágyam.
A semmin őrködöm.

Kettőezer-tizen-NÉGY…

Ígéretek alatt roskadó polcok.
Megmondó emberek, sok kérkedő.
Vesztesekből majd tízmillió, s csupán
kétszáz nyerészkedő.

Már NÉGY sem…

Feslett cipő kopott linóleumon,
lejárt számla had durván kéreget.
Mai ebédem: gombóc a torokban,
már fosztják béremet…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Strázsád lettem volna...

Toribá képe

Árvalányhaj leng a bíbor égen.
Madárdal kíséri cikkcakkos útján.
Fájdalom cseng e dalban, s én értem.
A magány örlő döbbenete hull rám.

Strázsád lettem volna? Béklyót vetve
vágyaid köré, mint holmi karkötőt?
Most mar a bú lassan ölő mérge,
s kívánlak, mint száraz föld a hűs esőt.

Mind, ki rád néz, most az ellenségem.
Füstbe száll már minden vak reményem,
hogy egyszer talán mégis visszaloplak.

Szeretlek, ha te már nem is szeretsz.
Üvölteném, mily súlyos e kereszt.
De csak súgom egy orgonabokornak.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Érzelem és értelem

Titok65 képe

H egyeket mozdít el, mialatt
A lagút sötétlő katlanán
A rannyá festve a falakat
F ényrést hagy emlékvágy ajtaján.

É rzelmek bújnak meg lelkében,
R ianó fájdalmat eltakar...
F élelem mélyén ül medrében,
I rgalmat, szánalmat nem akar.

I genre vágyódik remélve:
G átakat áttörni is képes,
A zután csendesen helyére
Z uhan, a képzetíz még édes...

Á lmában bátor, sőt vakmerő,
N őktől Ő sosem fél, oly vagány,
S zertelen, érzéki nagymenő:
Z árat tör szívcellák oldalán...

E lolvad Tőle, bár tagadja,
R áhulló ködfátyol takarja
E lőle józan ész szavait:
T itokban szeret hát valakit...

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Hontalanul

Bár magyar vagyok, félhetek:
csatát elégszer vesztettem,
mégsem értem, hogy élhetek
szép hazámban elveszetten.

Gyermekként mindent átéltem,
panasz szavát sosem tűrtem,
sokszor álmomban is féltem,
aztán hirtelen felültem.

Gyakran keservesnek érzem,
hogy határon túl születtem,
most megannyi borús évem
s megtört lelkem eltemettem.

Lassan változik majd minden,
s hitem késztet, hogy ne féljek,
reményem az, hogy szelíden,
pillangóként szárnyra kéljek.

Nevetéstől fuldokolva
könny mossa tisztára szívem,
egy ember sem, ki mogorva,
nem veheti el a hitem.

Nyílok, mint pipacs a réten,
mely szélben lengedez lágyan,
majd tanakodom a léten:
van-e még helyem hazámban?

Kiknek „földjéhez” tartozom,
gyalázták gyenge gyökerem,
így hát mosoly az arcomon
sajnos már csak ritkán terem.

Kiejteni a nép nevét
számomra görcsös fájdalom,
korcs és hibát hibára vét,
változását nem várhatom.

Nemzetem is ily’ sorsra tér,
hát hova tűnt a számos tett?
Merre folyt a sok magyar vér,
mely mindenkit büszkévé tett?

Amerre hontalanságom
vezeti keserves sorsom,
ott meglelem az országom,
s otthonom szívemben hordom.
 

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Talán egy sejt

 

Kínozni tud néha a kérdés,
vajon mi fontosabb nekem:
ahonnan jöttem rossz talicskán,
vagy hogy merre tart szekerem?

Visszanézek és mindent látok,
tolong sok ősöm az úton.
Nevük, sorsuk fejből sorolnám,
de a jövőmet nem tudom.

Moccan lábam a régi dalra,
táncba ránt a történelem.
Ismerősök csapatja szólít,
és ölelgetne szüntelen.

Vérem ezernyi nemzedéke
szenvedésében is vidám.
Öklét rázza, fenyeget, vádol,
velük van harsogó vitám.

Mind reám tekint szemrehányón,
ahány, annyinak sorsa más.
Rajtam perlik saját bukásuk,
hisz én nem lettem folytatás.

Jelenemben jövő szaladgál,
de mindig közbeszól a múlt.
Csak azt lehet továbbtanulnom,
amit e sereg megtanult.

Vágyakoznék tapasztalásra,
habzsolnék méltó szellemet,
de bölcsességhez jutni, sajnos,
infúzióval sem lehet..

Talán egy sejt bennem barangol,
s már hatvan éve arra vár,
hogy héját törve szétömöljön,
mit nem taníthat meg tanár.

Talán. De már kemény a burka,
elfelejtem, s ő elfelejt.
Lehet, hogy sosem tudom már meg,
merre vánszorog az a sejt.

Beérem hát azzal, mi megvan,
fájón csikordul a kerék,
talicskámon, mely érkezéshez
s már távozáshoz is elég.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39