Édes és keserű

Braunel képe

Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;
De elégek, ha nem vagyok vele …

Úgy vágyom én, hogy átöleljem végre;
S fülébe súgjam azt, hogy szeretem.
Megsimogatom arcát, csókját kérve;
És összeforr majd ajkunk szelíden …

Nem bánom akkor, hogy mit hoz a holnap,
Ha itt a földön Ő, az én egem.
Tudom, nekünk is felvirrad egy szebb nap;
S neki én leszek csak, és ő lesz nekem …

1
Your rating: Nincs (15 votes)

(Mikor a rendszer összeomlott)

Mikor a rendszer összeomlott,
őrá tovább már nem volt szükség.
Kidobták mint az ócska rongyot,
arra se méltatták, hogy üssék.

Mikor a rendszer összeomlott,
összepakolta néhány cuccát.
Nem menekült el hanyatt-homlok,
csendesen rótta, lent, az utcát.

Mikor a rendszer összeomlott,
hozzánőtt kezéhez a krigli.
Az egészsége sokat romlott,
s jól megtanult részegen sírni.

Mikor a rendszer összeomlott,
megszokta, hogy törvényes párja
mereven kezeli a dolgot,
s a hálószobát kulcsra zárja.

Mikor a rendszer összeomlott,
anyjához költözött. De mégse
hatott rá, féltőn, sokat mondott
„ne igyál fiam!” könyörgése.

Mikor a rendszer összeomlott,
léte gyertyája csonkig égett.
Összeszedte a sörös korsót,
s fizettek a jó kocsmanépek.

Egy nap meghalt. Az élet zárolt
minden számlát, annullált gondot.
Ez talán jó két évre rá volt,
mikor a rendszer összeomlott.

 

Mikor a rendszer összeomlott by grendorf on Grooveshark

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Aranyfésű

nikosz képe

Néha nem kellenek a szavak,
szemeid mindent elmondanak.
Nem hoztad le nekem a Holdat,
de velem osztod meg sorsodat.

Tizenkét évünkben volt minden,
fent és lent, a házasság ilyen.
Ki mást kiált, nem mond igazat,
sokan mit mutatnak, kirakat.

Előző kusza életemhez
aranyfésűt nyújtottál nekem.
Ahogy lágyan csókolod kezem,
abban benne van, a szerelem.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Felvételi kérelem

Toribá képe

Hát mérjetek fel, jöjjön az ítélet!
- Már sz@r az egész, háttal kezdtem a sort. -:(
De üsse kő, lesz ami lesz, s az élet
majd eldönti, rúghatom-e itt a port!
Annyi minden rakódott rám, de kérem,
legyetek ha lehet, belátók velem!
Szavaitok ostorát bár nem félem,
mégis, mégis reszket most a kezem.
Nem vagyok egy költőóriás, tudom.
Tollammal csak vakargatom a papírt.
De, hogy tudjátok, halkan megsúgom:
Más is volt, ki nem mondott semmit, csak írt!

S míg szívemben vizsgadrukk zakatol,
agyamban halvány szikra gyúl valahol.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

József Attila. Portré.

József Attila  portré.

Olaj táblán,  45 x 29 cm. 

Tisztelgés:

József Attila ajándéka.

Leültem mellé a vibráló csendbe.
Nem szóltunk, hisz’ mesélt a Duna.
Hallgattuk - hagytuk, hogy fecsegjen
sorsunkról, mintha így jobb volna.

Lepergett életünk az esőcseppekkel,
összekapaszkodva sok csapás és gond,
feledve a jót, az  emberi  értékeket,
amiről az utókor tán nekrológot mond.

Hallgattunk egymás mellett hárman,
mi ketten és hallgatag mélyén a folyó.
Már tudtam, megkaptam amit vártam,
konok hitet, álmokat és az igaz szót.

Cserébe egyetlen képet festettem Róla,
rá sem nézett - épp a Napba hunyorgott,
én meg röstelkedve nem is hoztam szóba.
Nem várt el ilyet, hisz' hiú sosem volt.

Lebukott a Nap. Nekiment a hegynek,
mert árnyával óriás sötétséget hozott.
Körénk gyűltek ekkor szelíden, s néztek,
mosolyogva néztek minket a csillagok.

József Attila.  Portré.
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 36 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39