Érzékszervek (1) - Fül

Ross képe

Hallószervünk fura szerzet:
porcogós a cimpája,
hajlatában laza szőrzet,
hasonlít egy csimpánzra.
Íve mentén kanyarítván
vezetik a fésűket,
s megsegít egy alapítvány,
ha gazdája félsüket.

Belsejében kovácsműhely:
kengyel, üllő, kalapács;
bejön a hang, s csodát művel
anyagával a kovács.
Nagy hatású rezonátor:
noha alig sercegnek
csak a hangok, hozamából
jut elég a Hertzeknek.

Íróról és kritikusról
sokat mond a fülszöveg,
ha szószátyár - ha meg kussol,
olvasója írja meg.
Szamár füle, barátfüle,
hallójárat, hallócső;
valahára felépül-e,
kit ringat a kőbölcső?

1
Your rating: Nincs (16 votes)

(át)alakulás

gemini972 képe

k.b. A4

(át)alakulás
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Szívembe hegyes tüskét

Toribá képe

Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Emlékszel még?  Éppen bealkonyult,
mikor szerelmünk mohó lángra gyúlt,
s hallottuk, hogy a néma est neszez...
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.

Azt hittem, talán végleg elavult.
Vén hársunk törzsén ott van még neved,
kérgében őrzi szép emlékedet,
s az idők folytán semmit nem fakult.
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
 

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Önszerelmes vers

Pillangó képe

Szemtelen pillantás a saját szemembe.
Oh, mily csoda ez, szikra lobban.
Érzéki villanás, nincs más az eszembe':
belemélyedni egyre jobban!

Két kezem összeér, fonódik selymesen,
felserken vérem, szívem dobban.
Vörösvértestjeim néznek sejtelmesen,
s fehérek ölén forrás csobban.

Magamat ölelem, úgy, ahogy senki más,
csontom már szinte összeroppan.
Simulok gyengéden karomba – nem vitás:
szerelmet hívtam, s lám betoppan.

Örökös kötelék, s minden mit adhatok:
magamnak örökké hű társa maradok!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Kettétört karrier

 

Talán költő is lehettem volna,
s most írhatnék ódát, lágy szonettet,
s lennék poeta doctus helyetted,
ha bánatomat nem fojtom borba.

A szerelem többé már nem jelent
nékem varázst, csókos asszonyt soha,
nem vakít festett démon-pír, noha
meghúztam párszor begyes Helent!

Lemondok mától a költészetről,
lírámnak vége, szerdára keddről,
szögre akasztom hát tehetségem,

nem írok szépet egy sort se, látod,
értesítem tökély-máz Világod:
hordóba fojtottam feleségem!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39