Valaki átjutott

Titok65 képe

Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.

Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...

Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,

átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Nem tudom, kié a versem

Hogy az én kezem ki vezérli,
ha verset írok, nagy titok.
Új csodákra érzek, vagy régi
rozsdás nagy kapukat nyitok,
ahonnan ódon hangulattal
lelkembe szivárog a láz,
szívemre ül lanttal az angyal,
mellemen száz ördög bokáz,
én nem tudom. Szállok a légben,
könnyű vagyok, mint tollpihe,
nem alszom és nem vagyok ébren,
és nem emlékszem semmire.
Talán néhány kóválygó ősöm
készsége bennem él tovább,
talán akiknél itt a földön
sem vagyok mindig ostobább,
lehet. Ám a sorok íródnak,
tülekednek egymás alatt,
értelme támad minden szónak,
és összeáll a gondolat.
Úgy tör elő versem, mint vulkán,
forró lávát, s tüzet fakaszt.
Csodálkozom. Hiszen nem tudnám
máskor leírni ugyanazt.

1
Your rating: Nincs (21 votes)

(Mikor a rendszer összeomlott)

Mikor a rendszer összeomlott,
őrá tovább már nem volt szükség.
Kidobták mint az ócska rongyot,
arra se méltatták, hogy üssék.

Mikor a rendszer összeomlott,
összepakolta néhány cuccát.
Nem menekült el hanyatt-homlok,
csendesen rótta, lent, az utcát.

Mikor a rendszer összeomlott,
hozzánőtt kezéhez a krigli.
Az egészsége sokat romlott,
s jól megtanult részegen sírni.

Mikor a rendszer összeomlott,
megszokta, hogy törvényes párja
mereven kezeli a dolgot,
s a hálószobát kulcsra zárja.

Mikor a rendszer összeomlott,
anyjához költözött. De mégse
hatott rá, féltőn, sokat mondott
„ne igyál fiam!” könyörgése.

Mikor a rendszer összeomlott,
léte gyertyája csonkig égett.
Összeszedte a sörös korsót,
s fizettek a jó kocsmanépek.

Egy nap meghalt. Az élet zárolt
minden számlát, annullált gondot.
Ez talán jó két évre rá volt,
mikor a rendszer összeomlott.

 

Mikor a rendszer összeomlott by grendorf on Grooveshark

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Sorsrejt-Vény

Titok65 képe

Éjszakánként felébredek,
És Te nem vagy mellettem...
Megkérdezném sorsőrzőmet:
Mért' így írta életem?

Vajon mi az oka annak,
Hogy múltam nem feledem?
Fájdalmas volt a Veled-lét,
Égető szép szerelem.

Életkönyvem lapjain már
Sárgul oly sok fejezet,
Megkérdezném, miért van így,
De nem jönne felelet.

Minden szava elhalkulna,
Mire hangja hozzám ér,
Így csak lelkem kiáltozna
Könyörögve válaszért.

Merre vezet jövőm útja:
Ágazik vagy megszakad?
Annyi kérdés él bennem még,
Feltenném, de nem szabad.

Amit nekem Fent megírtak,
Az csak iránymutató,
Ezért NEM akarok lenni
Pálmalevél-kutató!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

A remény hal meg utoljára

Toribá képe

"A remény hal meg utoljára!"
Közhely, de bizony, milyen igaz.
E tudat az embernek vigasz.
Jöhet viharoknak vad árja,
az után is a jobbat várja.
Lehet a sors bármilyen pimasz,
"A remény hal meg utoljára!"

Pusztíthat tenger kavargása.
Csak a felszínt gyötri mindig az.
A mélyben szelíd a kép, igaz?
Elől egy ponty úszik magába',
a reményhal meg utoljára!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39