Valaki átjutott

Titok65 képe

Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.

Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...

Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,

átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Csak úgy gondolkodtam

Toribá képe

Mit ér a szó, ha nem talál fület?
S mit ér, ha értetlen fülre lel?
Pláne mit ér, ha a fül, mely érti,
csak, mi érdekli, arra fülel?

Mit ér a kép, ha nincs aki nézze?
S mit ér, ha éj sötétje honol?
Pláne mit ér, ha a szem, mely nézi,
csak nézi, de nem látja: mi, hol?

Mit ér a kar, ha nincsen hozzá kéz?
S mit ér, ha nem tudja, mit akar?
Pláne mit ér, ha, ki irányítja,
nem tudja, melyik a jobb, a bal?

Mit ér a lépés, ha nincs hozzá láb?
S mit ér, ha nincs hozzá lendület?
Pláne mit ér, ha, aki lépi,
nem tudja, utána mi jöhet?

Mit ér a gondolat, ha nincsen fej?
S mit ér, ha céltalanul fogan?
Pláne mit ér, ha gyorsan elsuhan,
s elenyészve a semmibe zuhan!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Kötelék

nefelejcs képe

Talán folyó vagyok, gátat döntő hullám,
talán csengettyű, rejtve fiókod alján.
Könnyű álom, selyem felhő, tavaszod egén,
mohás kút, szomjad oltó, kerted rejtekén.
Én vagyok a néma alkony, bíbor takaród,
vidáman ragyogó hajnal, hogyha akarod.
Én fogom majd kezed, ha meggyötör az élet,
hisz a sors fonala, hozzám kötött téged.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Urnában porlik

Nem voltam soha irónia híján,

nevelkedtem az apám nadrágszíján,

ki szent ember volt, nem bántott soha.

 

Érdes, kicserzett tenyerében tartott,

nem rántott értem acélfényű kardot,

de jó beszédhez mindig volt bora.

 

Csak ember volt, és gyarló, mint a többi

halandó, kinek meg se kellett jönni,

ahhoz, hogy tudjuk: már megérkezett.

 

Nem őrzi testét anyaföldnek mélye,

urnába zárva porlik jó kedélye,

s nevén kopott a két á-s ékezet.

 

Csak én tudom, és két testvérem is tán,

hogy élt egykor az a Hámori István,

kinek emlékét ritkán rakja ránk

 

az enyészetnek szelleme, de hogyha

eszünkbe jut, sem megyünk vele sokra.

Nem látjuk. Már csak bennünk él apánk.

http://www.youtube.com/watch?v=GMKP6CaCPsI

1
Your rating: Nincs (18 votes)

A mi buszunk

 

Buszon ülünk és száguldunk előre,
bombatölcsérek szabdalta úton.
Demizsonokban körbejár a lőre,
iszunk. Fizetség? Kézzel írt kupon.

Duhaj nótát üvölt a kába banda,
kit érdekel a közelgő defekt?
Szívet zsongító érzés a halandzsa,
mit pirulaként csapatunk bevett.

Szeretve élünk, nincs más fontos semmi,
vidám és erős utasnak kell lenni,
kart-karba fűzve, induljon a bruszt.

Mit számít az – vastag az ember bőre,
miénk az út, hát száguldjunk előre –
hogy részeg sofőr vezeti a buszt.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6417

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39