Kócos lombú fák alatt (Nefelejcs Szépség-es rajzához)

Toribá képe

Ha szél dalol csak álmodozva élek.
Felém hajolnak kócos lombu fák.
Konok tekintetemben ég az élet,
színes, mint harmatos barackvirág.

A lótusz is kinyílik vágyakozva.
Szelekkel  szállna lágyan, könnyedén.
Vidám pillangó felhőtáncot ropva,
virág szirmát lágy esővel hintené.

Jöjj hát, ölelj s én átölellek téged.
Fonódjon össze lényemmel a lényed,
s miénk lehet talán megannyi kincs.

Ma testem testedet kóstolja, s látom
beteljesül majd vágyva vágyott álmom,
s karom körötted ím örök bilincs.

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Toribá hatvanéves

(Alkalmi vers, február 19-ére)

Mottó:
„Fontos sajtlelőhely Eidam,
de te költőket ne-velj, Damm!”

Régen, kik az időt mérték,
ősi, órásnépek voltak.
Ám, hogy mi az időmérték
kitől tudják élők, s holtak?

Akárhogy is vélekednek
tudós népek (gyengék ezek!,
Mezítláb vágnak a hegynek).
Én most egyet megnevezek

azok közül, kik szerintem,
(megjegyzem: nincs köztük Imre),
mivel mellettük szól minden,
méltóak a költő címre.

DnB is egyetérthet,
lesz még itt villamospótló,
ám ami most minket éltet,
nevezhetjük úgy, hogy: Holdló.

Tudja ő, hogy fagyott tavon
nem kelepel fél-láb gólya,
viszont mindenkinek vagyon
(rejtett) Stróman Ildikója.

Emlékszem egy görbe estre,
Bor és Streit Gabi is vót ott.
A piától, falra festve
láttam Csatlós Sziki Lótot.

Azt hittük, széles jó kedvünk
tán másnap reggelig kitart,
ebben bízva énekeltünk
néhány Tőkésmozgalmi dalt.

Na, de most (az idő szorít)
tényleg hulljon le a lepel.
Az az igazság, hogy Dodit
ünnepeli egész Csepel.

D orombol már Bográcsgulyás
O lyan ez, hogy meg kell szokni.
D e a korán ágyba bújás
I s ugrik, ha nyávog Zokni.

H atvan év, az szinte semmi,
A mikor nem nyűg a hajtás.
T olókocsit sem kell venni.
V ivát, öcsém! Vivát, pajtás!
A verseid sugározza felülről reánk az éter.
N eked szurkol ma a „bratyód” – egy bizonyos István Péter!
 

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Ébredését várva

Ha karjában ébred bennem az álmom,
nézem a szemét, a száját, a kezét,
szótlanság csendjét ámulva vigyázom,
hogy a simítás legyen arra pecsét,

ahogy némán szeretem. Megtalálnom
nem volt könnyű, soká követtem neszét:
most itt lélegzik könnyen, s vágyhatáron
kóborol képzetem rajta szerteszét.

Még szemembe zárom a képet: rebben
pillája, kócos feje párnámra ér.
Isten sem festhetné biztosan szebben!

Majd bőréhez bújik egy szelíd tenyér,
vagyunk az érintésizzásban ketten,
és összeköt minket egy hajszálgyökér.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

A Tenger üzenete.

Édeskés illatával arconsimít a szél.

Tengerbe hunyorít a Nap is kedvesen.

Csak állok, hallgatom mit is mesél

a langymeleg hullámverés a fövenyen.

 

"El-mú-láás a sooor-sod" ez az üzenete.

Kitakarja ezerév csigacsonthéjait.

Mintha őseink lennének ott elrejtve,

érzem magamban, s ez elszomorít.

 

Játékszerek vagyunk, s tapossuk

atomjainkat homoktestvéreinkben,

nem ismerve fel bennük magunk,

kiket Isten alkotott jókedvében.

 

Minden hullám megismételhetetlen,

nincs két egyforma. Minden felhő más.

A teremtmények láncszeme végtelen,

megismételhetetlen, mint az elmúlás.

 

A Nap simít vigaszt komor arcomra,

derűs érzéseket súgva: "Éltet a szeretet".

Segít édeskés illatával neki a szél újra,

feledni az időt, a pergő homokszemeket.

 

Malta, Qawra, 2011. július 31.

 

 

 
 

 

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Nem tudom kidobni a múltat az ablakon…

…hát szép emlékként,
csendesen csak egyszerűen ott hagyom…
…egy díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!

Nem faggatom, nem vallatom,
nem nyitom-csukom, s nem is szaggatom;
már a könnyem is felszáradt
másra néző arcomon!
Ám egy csalfa-ízű, csacska csepp,
…bent szorult…
…a díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6559

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39