Hallgasd a csendem!

Herczeg Zoltán képe

Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát? S azt, ahogy töri az új tavasz, a télben itt hagyott zúzmarát? Hallod ahogy roppan? A rügy feszíti már az ágvégeket; Ő is látni kívánja régi óhaját, a reményt adó kék eget. S ott, a fűszálak között; Hallod...? ezerszám a zizzenés, szimfónia az, amit hallasz, sok csetlő-botló kis zenész. Ők neszelnek. Hunyd csak be a szemed! Talán megfordul veled a föld, de ez a csend megsegít, hogy így is tudd, már minden újra zöld. Hátadon érzed a sugárzó új évszakot, tüdőd megfeszül,... Nem sóhaj az, csak magadba töltöd az illatot. Hallgasd hát a csendem! Béke és áldás e zaj-bő némaság. Ünnepelj velem, míg én veled; Lám ismét életre kelt a világ! S mohó terveid hadd cikáznak, mind, a rendetlen, kissé szanaszét. Élvezd hát velem a csendem! A bódító csodáét, a tavaszét.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Toribá hatvanéves

(Alkalmi vers, február 19-ére)

Mottó:
„Fontos sajtlelőhely Eidam,
de te költőket ne-velj, Damm!”

Régen, kik az időt mérték,
ősi, órásnépek voltak.
Ám, hogy mi az időmérték
kitől tudják élők, s holtak?

Akárhogy is vélekednek
tudós népek (gyengék ezek!,
Mezítláb vágnak a hegynek).
Én most egyet megnevezek

azok közül, kik szerintem,
(megjegyzem: nincs köztük Imre),
mivel mellettük szól minden,
méltóak a költő címre.

DnB is egyetérthet,
lesz még itt villamospótló,
ám ami most minket éltet,
nevezhetjük úgy, hogy: Holdló.

Tudja ő, hogy fagyott tavon
nem kelepel fél-láb gólya,
viszont mindenkinek vagyon
(rejtett) Stróman Ildikója.

Emlékszem egy görbe estre,
Bor és Streit Gabi is vót ott.
A piától, falra festve
láttam Csatlós Sziki Lótot.

Azt hittük, széles jó kedvünk
tán másnap reggelig kitart,
ebben bízva énekeltünk
néhány Tőkésmozgalmi dalt.

Na, de most (az idő szorít)
tényleg hulljon le a lepel.
Az az igazság, hogy Dodit
ünnepeli egész Csepel.

D orombol már Bográcsgulyás
O lyan ez, hogy meg kell szokni.
D e a korán ágyba bújás
I s ugrik, ha nyávog Zokni.

H atvan év, az szinte semmi,
A mikor nem nyűg a hajtás.
T olókocsit sem kell venni.
V ivát, öcsém! Vivát, pajtás!
A verseid sugározza felülről reánk az éter.
N eked szurkol ma a „bratyód” – egy bizonyos István Péter!
 

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Önszerelmes vers

Pillangó képe

Szemtelen pillantás a saját szemembe.
Oh, mily csoda ez, szikra lobban.
Érzéki villanás, nincs más az eszembe':
belemélyedni egyre jobban!

Két kezem összeér, fonódik selymesen,
felserken vérem, szívem dobban.
Vörösvértestjeim néznek sejtelmesen,
s fehérek ölén forrás csobban.

Magamat ölelem, úgy, ahogy senki más,
csontom már szinte összeroppan.
Simulok gyengéden karomba – nem vitás:
szerelmet hívtam, s lám betoppan.

Örökös kötelék, s minden mit adhatok:
magamnak örökké hű társa maradok!

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Egyszerű

Egyszerű
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Vadmacskák

nefelejcs képe
Vadmacskák
1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39