Örvény

Titok65 képe

Nézem a szemed tükrén izzó vágyat...
Félelem-ár zúdul felém, s nem tudom,
sikerül-e feltartanom félúton
az örvényt, mielőtt sötétlő árnyak

mélybe húzzák a burkot védő gátat,
vagy tehetetlenül, némán elbukom.
Pedig lelkemben több ezer neuron
bolyong, s keres magához illő társat.

Mesékben győznek jók, s elvesznek rosszak,
nem marad bennünk ki nem mondott mondat…
Bátran nyílhatunk a boldogság-térnek.

Múltat temetve jövő felé szállunk,
ám, ha magasban törik el a szárnyunk,
életünk, sajnos más véget is érhet…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

A világhoz úgy szólj, hogy értse!

Gondolatomban szárnyalok én magasan, mikor érzem,
mozdul a toll nem nyugszik, rímeket ontva papírra.
Készteti elme kezem, diktál most őneki végzet.
Sorba vetem szavaim, sok míves mondatot írva.

Látom, ahogy születé meg vers, alkotva a képet.
Hirdeti érzésem sorait látványa e rajznak.
Szép formát ölt, már kiegészül mind, ami tépett.
Tán gyötrődéssel született, nyoma sem marad annak.

Válogatom, hogy szólnak lantnak húrjai szépen.
Én hiszem, érzem művem a tiszta beszéd nem alázza.
Gyúrom a szót, de csak úgy ám, hogy legalább magam értsem.
Bár tudom azt, hogy van, ki utólag megmagyarázza.

Dönteni kell, kinek írjon költő művet e korban!
Mert ha világnak üzen, tegye azt úgy, értse ki hallja!
Túl bonyolultan száll a dalod, majd végzi a porban.
Lesz, ki tagadja, hogy érteni nem tud, lesz, ki bevallja.

Csűrheti gondolatát, ki magába beszél. Neki tetsszen!
Ámulatot nem titkolván elréved a kincsen.
Mételyi dágványtól elalél, odakergeti, rebben.
Mesteri! ... Bár tudnám mi e szók értelme, de nincsen!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Volt egy percem

Braunel képe

Volt egy percem a hangos zűrzavarban;
Megálltam némán s behunytam szemem...
Terád gondoltam, mert pont így akartam;
S újra megtalált ott, a szerelem...

Az emberek körülöttem haladtak;
Mint némafilmen mozgó figurák...
S én gondolatban, egyre, lankadatlan;
Simogattam szép kezed bársonyát...

Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol, mélyen, bennem...
Én, aki mindig csak lopva álmodott,

Abban a percben, újra tiéd lettem...
Szerelmem beléd, úgy csimpaszkodott;
Mint bezárt rab, ha lát egy csillagot...

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Baráti biztatás a remény halála helyett.

 

 

Hiába gyöngy és száz virág,

ha szíved szavára tapos, kacag

míg összedől benned a világ,

"A kutya ugat, a karaván halad."

 

Felfeszülhetsz a szivárványra,

vagy akár szívedet tépheted ki,

aki leborul lábhoz, megalázva,

azt csak lenézve lehetne szeretni.

 

Így van ez, világosabb a Napnál.

Kincset mérhetsz; emberi értéket.

Köszönd meg ami jót kaptál,

ereszd el, vagy ez lesz a veszted.

 

Férfisors, hogy sziklaként állj, 

végül így is csak por lesz belőled.

Fontosabb az, hogy Te is elvárd

mindig viszontszeressenek Téged.

 

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Nézem a Tiszát...

Stargazer képe

Nézem a Tiszát, megint árad.

Lassan sodorja a szemetet

és mint ki már sokat szeretett,

szelíden öleli a fákat.

 

Nézem a Tiszát, megint árad.

Arcomon a friss tavaszi szél

feloldozást, megváltást ígér:

bánat elszáll, a könny felszárad.

 

Nézem a Tiszát, megint árad.

Éveim súlyát most nem érzem,

amíg a folyó sodrását nézem,

mely szelíd, szomorú és fáradt.

 

Nézem a Tiszát, megint árad.

Ez már a sokadik tavaszom,

állok a beton-gátfalakon:

szívem könnyű, elhagy a bánat.

1
Your rating: Nincs (28 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 21 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39