A VERS

Vajon milyen lehet az igazi,
amit versnek lehet mondani?

Páros legyen a rím, talán kereszt,
kancsal, bokor, netán ölelkező?
Ki döntse el? Ez itt a bökkenő!
A suta ragrím sokszor nem ereszt.

Legyen soronként nyolc lába,
fejezzem ki inkább morába’?
Ismerd fel a hosszút s rövidet;
mely a mértéket nem töri meg!

A szótagszámmal vajh’ mit kezdjek?
Igazítsam vagy talán lazuljak,
s engedjek teret az újnak?
Ím legyen!

Elvont legyek vagy konkrét,
(A szótagszám itt pont hét!)

Törjem a ritmust, mint itt vagy,
felezős legyen, mint ezen helyen?

Te nem szereted a közhelyest, rendben,
az életképeket el is ásom menten,
az áthajlásokat meg kifejezetten
utálod, többé így írni nem is fogok,
megvétózni ma még, neked is van jogod.

De majd holnap…
…ha netán a neten…
…megjelensz …
…beengedlek, csak aztán….
…- Húzzál haza!...
…ha ez kell…tőlem megkapod…
…ha ettől leszek modern s laza.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Laksmi

Laksmi
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Húsbavágó tévedés…

Lekorholt a feleségem,
mert nem volt több eleségem,
sem nekem, sem a családnak.
Vége már a kacsalábnak,
ami még volt a frigóban.
Eltűnt, mint mag a rigóban.
Szörnyű hangot ad ki torka:
- Takarodj a sarki boltba!!! –

 

Siettem, nem volt mit tenni.
Akármilyen holmit enni
nem adhatok a kölköknek.
- Húsnak örülnek! Töltöttnek. -
Hasított belém az ötlet.
Először egy aztán öt lett.
Míg Soroltam a sok kaját,
már téptem a bolt ajtaját.

 

Nézem én a fáradt hentest,
nem jellemezte pihent test.
Orosz származású egyén.
Dús szőrzet van izmos begyén.
Jól ismerem. Neve Kolja.
Vadul a hűtőt pakolja.
Nézd mit tett ki most! Húst pultra.
Az aztán a non plusz ultra.

 

Nem várom meg, hogy más kérjen.
- Abból 30 kilót mérjen! –

 

Szóltam oda csak úgy lazán.
- Hús mennyország az új hazám. -
Gondoltam magamban némán,
de Kolja csak furcsán néz rám.
Mert amit a pultra rakott
(ezzel lőttem én a bakot)
nem volt sertés, marha, birka,
csak a csemegés Katinka.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szerelem-Mese

Titok65 képe

Réges-régen, ifjú hévvel szerelembe estem,
Azt az érzést évek óta kutatva kerestem.
Addig sivár életemben fénysugár tűnt elő,
Lét-égboltom Napja elől eltűnt a zord felhő.

Ismerkedtünk, barátkoztunk, éreztem, hogy végem:
A szívemet összetöri, megígérte nékem...
Nem hittem a szavaiban, éltetett egy álom,
És, hogy végül betartotta, már hiába bánom!

Egy ligeti rozzant padon sokszor megpihentünk,
Sűrű erdő tisztásain őzikét kerestünk,
Eldugott, kis parkolóban beszélgetett lelkünk,
Míg egy kedves panzióban boldogságra leltünk...

Megtanultam nappalokban könnyek között élni,
És az éjjel leple alatt fájdalmasan félni
Attól, hogyha elveszítem, üres lesz a világ:
Szerelemkert ágyásában nem nyílik több virág.

Ördöggel is alkudoztam, eladtam a lelkem,
Cserébe csak annyit kértem: maradjon meg nekem!
Úgy éreztem, mást szeretni nem tudnék már soha,
Így az árat megfizettem, nem becsültem sokra...

Vágytam Vele boldogságot, és nem vettem észre:
Érzelmeim megfojtották, kimondta, hogy VÉGE!
Szeretetté szelídülve éltünk át több évet,
Ám, feledni sosem tudtuk, azt a fájó Szépet...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szeress úgy...

Pillangó képe

Szeress úgy, ha téli reggel
minden sötét kint, s fagyott,
szemed borítson meleggel,
s lássam benne a Napot!

Szeress úgy, ha szám legörbül
csókkal fordítsd vissza azt,
s ha szomorú könnycsepp gördül,
ajkaiddal elapaszd!

Szeress úgy, hogy soha többé
ne akarjak senki mást,
oszoljon a tegnap köddé,
s hagyjunk minden állomást!

Szeress úgy, hogy légy a részem,
ivódj belém teljesen,
s én tiéd leszek egészen,
benned..., veled – csendesen.

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39