Búcsúlevél a DIÁK-hoz (Nyugdíj előtt)

 

Többmillió füzet őrzi rőt kézjegyem,
a sarokban alul: lendülő „láttam”-om,
ezerszer mondtam el:  „A szög derék legyen!”
s negyven éve nőttek  szemek a hátamon…

Ősz hajszálaimat, tudom,  tőled kaptam,
mikor Paganini-ként  Chopin-t játszottál
idegeimen, ám én szolgamód hagytam,
s néha lapoztam is előtted a kottát…

Búcsút veszünk végleg, bús arcomat többé,
megülő krétapor-felhőben, nem látod,
hivatalosan ma válok lenge köddé,
s holnaptól nem leszek keménykéz-tanárod…

Hiszem, majd imába foglalod nevemet
a tudásért - diplomád előtt félúton,
ám inkább...lehetnél „trendi” is ehelyett:
csak nyomj egy laza „lájk”-ot rám a Facebook-on!

2012. január 6.
 

1
Your rating: Nincs (21 votes)

A túlvilágon van-e röhögés?

http://tarhely.sokoldal.hu/hip/fajlok/sajat-honlap-ingyen--sokoldal_hu-U...

Tán két-három szép évem is maradt,
még mielőtt elnyel a várt sötétség,
feljön múltamból pár nem várt adat,
de csak azért, hogy emlékemet sértsék.

Pedig nekem már nem árthat a hír,
bennem tucatnyi sztárriporter hallgat,
szorgos esőktől ázik majd a sír,
nyirkos bánattal szárítja a harmat.

Hogy mit mondanak lelkes híveim,
tisztelőim és rokonok barátok,
merre csap virgonc farkával a rím,

s érzékenyen még, kit hogyan találok?
Nem érdekel. Amin tűnődöm néha:
a túlvilágon van-e röhögés, tréfa?

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Anyám emléke élő-floppyn

http://tarhely.sokoldal.hu/hip/fajlok/sajat-honlap-ingyen--sokoldal_hu-A...

Anyám, egykori masamódlány,
nem készített sok kalapot.
Elvtárs-világban néhány úri-
asszonyság nála varratott.
Proletár volt, ott is lenézett,
szóval nem az a káderi,
aki az első sorban csápol,
csupán egy háztartásbeli.
Varrásra nem volt engedélye,
iparra nem váltott jogot,
ezért aztán a varrógépe
halkan, titokban kattogott.
Singer felett néprádió szólt,
úgy mondta „ébreszti magát”.
Ma már tudom a hangos nóta
tompította a gép zaját.
A csikótűzhely vasplattniján
téli estéken krumpli sült.
Körülültük a konyhaasztalt,
s az idő gyorsan elrepült.
Aludni vittek, de az álom
mákonyos csókja nem hatott.
Akkor nehezült el az arcunk,
amikor anyánk altatott.

Elmentünk a családi háztól,
de röppenhettünk szerteszét,
megmaradt bennünk az a konyha,
sültkrumpli–íz, a jó beszéd.
Meg a félelem. Furcsa érzés.
Emléke bennem feldereng:
hogy a külvilág betör hozzánk,
s törvényes őre feljelent.

Emlékeim darabra törve,
időben, térben szerteszét
repültek, s én e nagy egésznek
nem sejtem csak egy részletét.

Fénykép van róla, ősi album.
Gyereklányé a pillanat,
egy másikon párnapos asszony,
harmadikon már kín alatt
áldásos arca. Belül szenved,
ráncait mélyíti a rák.
És itt nagyítva esküvői
ruhában, három szál virág
csüng kezében. Nagyobbik lányát
védőn karolja emezen.
A család együtt én a karján,
számmal a mellét keresem.
Apámmal ketten, Szinva-parton,
Grendorf Pista még udvarolt.
Mellette apró és törékeny.
Nekem Ő óriási volt…….

Agyam hajlékony lemezére
mentve, így marad meg Anyám,
és e vers, mint hiú reménység,
hogy engem is túlél talán.
De ellene akármit tennék,
halálommal porladó emlék.

Porszem a felejtés falán.

1
Your rating: Nincs (23 votes)

A szekér

Braunel képe

Szép, sima úton haladt a szekér;
Még húzni sem kellett, magától gurult.
Egy kéz tartotta rúdját könnyedén,
És a bent ülőkre a nap fénye hullt…

Csodásan éltek az odabenn lévők;
Szeretet, béke, nyugalom honolt.
Hogyha vihar támadt, védve voltak ők
Mert, az az Egy mindenkit átkarolt…

Aztán emelkedő következett,
S az út is kezdett göröngyössé válni.
A rúdnál álló nekivetkezett;
És pár embernek ki is kellett szállni…

A rúdhoz álltak. Segítve az elsőt.
Mégis nehezen haladt a szekér.
Aztán egy nap, hogy elérték az erdőt,
Rádöbbentek; a többi csak henyél…

Hát szálljatok ki - szólt az Egy a Sokhoz -
Aki segít, csak annak lesz kenyér!
Legyetek hűek ősi álmotokhoz;
Már nem gurul magától a szekér!

Sokan kiszálltak, de csak kevesen
Értek el a rúdhoz; hitük kiapadt…
A többi egy új kocsit keresett,
A többség pedig, a szekéren maradt…

***

Így döcög, lassan, most ez a szekér.
S a benn ülők a fülüket befogják;
A szemük csukva, szájuk nem beszél.
Csak halkuló imáikat morogják…

1
Your rating: Nincs (23 votes)

Hatás

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39