Utolsó szerelem

nikosz képe

Az, hogy mellettem nem lehetsz,
keserítette sötétre lelkemet,
lehettél volna számomra napsugár,
mely szemét behunyja huncutul s csak vár,
majd mikor kinyitja, mosolya fényes és vakít,
csókja akkor mindig édes és soha se kín.

Lehetett volna, hogy legyek neked,
mosolyt fakasztó, huncut, mint gyerek..
máskor ebédet tálaló anya,
ki aggódva várja hogy gyere haza!
Házadnak lehettem volna oszlopa,
ki a reménységet visszaosztotta....

Lehettem volna ledér nő s laza,
testednek meleg paplana...
letépted volna lenge ingemet,
bujálkodás után gyönyörünk megleled,
meglelhettem volna veled, csak veled.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

A hatvankilencre

Hogy mennyit ér áldásos életem,

a nehéz napok és a könnyű évek?

A lelkemet hiába kérdezem,

ő sem tudhatja, hogy ma mennyit érek.

 

Az adás-vételt néha szégyellem.

Talán volt úgy, hogy többet adtak értem.

A vágy vezérelt, nem az értelem,

mikor magamért a más szívét kértem.

 

A repülőm a nagy síkságon landol,

ide tért vissza jó néhány kalandból.

itt gyűltek össze hordókban a gondok.

 

Belenyugodtam: osztozom a semmin,

új felszálláshoz kevés már a benzin.

Pilóta voltam, s most reptéri gondnok.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Hontalanul

Bár magyar vagyok, félhetek:
csatát elégszer vesztettem,
mégsem értem, hogy élhetek
szép hazámban elveszetten.

Gyermekként mindent átéltem,
panasz szavát sosem tűrtem,
sokszor álmomban is féltem,
aztán hirtelen felültem.

Gyakran keservesnek érzem,
hogy határon túl születtem,
most megannyi borús évem
s megtört lelkem eltemettem.

Lassan változik majd minden,
s hitem késztet, hogy ne féljek,
reményem az, hogy szelíden,
pillangóként szárnyra kéljek.

Nevetéstől fuldokolva
könny mossa tisztára szívem,
egy ember sem, ki mogorva,
nem veheti el a hitem.

Nyílok, mint pipacs a réten,
mely szélben lengedez lágyan,
majd tanakodom a léten:
van-e még helyem hazámban?

Kiknek „földjéhez” tartozom,
gyalázták gyenge gyökerem,
így hát mosoly az arcomon
sajnos már csak ritkán terem.

Kiejteni a nép nevét
számomra görcsös fájdalom,
korcs és hibát hibára vét,
változását nem várhatom.

Nemzetem is ily’ sorsra tér,
hát hova tűnt a számos tett?
Merre folyt a sok magyar vér,
mely mindenkit büszkévé tett?

Amerre hontalanságom
vezeti keserves sorsom,
ott meglelem az országom,
s otthonom szívemben hordom.
 

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Magányos vers

Stargazer képe

 

Itt van megint. Leül mellém,

mint nem kívánt régi barát.

Mázsás terhe nyomja mellem,

s rám öntözi fanyar borát.

 

Nem segít az alkohol sem,

vers és zene most elhagyott,

csak ülök a néma csendben

(becsuktam minden ablakot).

 

Ha rámszakad az éjszaka,

orromban bor s a vér szaga,

a magány fog velem kezet.

 

Akárhogyan kínzott és mart,

elviselem, bármeddig tart,

de megszokni ezt nem lehet.

 

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Liliom

nefelejcs képe
Liliom
1
Your rating: Nincs (20 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39