Gyom-büszkeség

Nem vitatom, tán én is gyom vagyok,
árokparton nőtt pompázó mihaszna,
kit eltaposhat bármilyen sarok,
irthat permet és kitépdeshet gazda.

De itt e földben lettem ily vadult,
amely bölcsője mindenféle magnak,
humusz képében átölelt a múlt,
de már vágyaim jelenben szaladnak.

Talán nékem is van szerzett jogom,
hiszen kikeltem, s itt süt rám a Nap,
ragyogását kelyhemmel felfogom,
mint mondat súlyát termékeny szavak.

Ide születtem, ez vállalt hazám,
nem vagyok tarkább bárkinél a réten,
de a mező tarkán simul alám,
s gyom-büszkeséggel tekint rám a népem.

Jöhet gazda, irtószer vagy sarok,
hegyes fogakból megszervezett hordák
téphetnek ki, én daccal meghalok,
gyökereim a rögök megmarkolják.
 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Szendergő

Hol alszik az eső?
Pocsolyában;
aszfaltmintás gyűrt lepedőn,
kényelmetlen kavicságyban!

Hol alszik az eső?
Kerti tóban;
nád-ölelte békavilág
zenehídján vízi szólam!

Hol alszik az eső?
Sziromzugban;
tulipánnak fess kelyhéből
hajnal-gyöngyként földre huppan.

2012. május 4.
 

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Leheletére szomjazom

Jutalom képe

Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!

Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
magamban, s másomban sem leltem, ki én vagyok.
lidérceimmel, s már-már az őrülettel
küzdöttem, mikor Ő szó nélkül elhagyott.

Korholó szavait hát áldja meg az Ég!
Meleg öle várt, s a mindig-teli fazék.
Mért nem értettem, Pacsirtám mit is dalol,
mikor zengte: Hidd! Jobb lét vár ránk valahol?

Túl a testen, mi törékeny, hitvány valónk,
hova nem világít be a napnak fénye,
belül rejtezik éltetőnk, vigasztalónk,
megújuló hitünk szín-tiszta edénye.

Utóda vagyok, sírján burjánzó halom,
csemetéje. Leheletére szomjazom.
Hiánya lobbant körém tisztító tüzet,
létem csak lapokból összevarrt füzet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

A pillanat

Toribá képe

"A pillanat az túl hosszú idő.
Mának nevezni ezért nem lehet.
A pillanat a múlt, jelen, jövő
fonadéka alkotta egyveleg.

A pillanat az túl hosszú idő.
Hisz milliárdod másodperc alatt
széles Világok robbannak elő,
vagy romba dőlve magukba omlanak."

Így morfondírozott a bölcs tudós,
s az idő közben szépen elszaladt.
S neje szólt: Vidd ki a szemetet Lajóóóós!
Várj kedvesem, mindjárt! Egy pillanat.

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Csak én élek tovább...

danaiz képe

Hiába hívlak felriadva.
Nem vigasztal
odaátba vetett hitem.
...már a lelked se kéne...
A szagod hiányzik.
Testmeleg léted.
Emléked se kell,
csak lennél még egyszer...!
S ahogy gyűlik a múlt,
úgy távolodom tőled
...és megyek feléd...
Van-e érintés
abban a valaholban,
ott a másik dimenzióban...?
Hiányzol
harminc éve, testi valódban.
Nem lázadok már...
Tegnap azt álmodtam
nem Te haltál meg -,
csak én élek tovább...

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6559

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39