Egy Emlék

Hachi képe

Összerezzentem…
Minden hang és mozdulat
mit tettél,
megfejthetetlen rejtély.

Egy emlék marad számomra,
s a remény.
Hiába nyújtom kezem feléd,
te vakon nézel elém.

Nem tudlak elérni.
Próbálom feledni,
de a sok kusza fonál
nem engedi.

Lelkem mélyén
nem hagyom,
hogy csak egy folt maradjon
életem egén.

Több vagy annál.
Nyomtalanul eltűnni,
soha nem fogsz már.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Nem szél voltam...

Stargazer képe

Nem szél voltam: vihar, mely gyorsan jön, elmegy.
Lobbanó gyertyaláng, tovatűnő percek.
A szerelem-rúnák mélyen bőröm alatt
bevésve csontig. Még őrzik a titkokat.

Nem voltam más nálad csak egyszerű vendég,
aki hogyha elmegy, nem marad, csak emlék.
Árnyék szobád falán, de múlnak az évek,
s lehet olyan leszek, mint borban a méreg,

mely meg nem öl, de nem is könnyű nepenthe,
melyet ha megiszol el lesz majd feledve
minden, mi egykor oly' szép volt és édes.

Találsz majd mást, százat, szeretni is fognak,
mégsem jársz végére a fájó titoknak:
hogy szép almátok belülről m'ért férges.

Megjegyzés:
Nagyon régi írás.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Vadmacskák

nefelejcs képe
Vadmacskák
1
Your rating: Nincs (21 votes)

Utolsó szerelem

nikosz képe

Az, hogy mellettem nem lehetsz,
keserítette sötétre lelkemet,
lehettél volna számomra napsugár,
mely szemét behunyja huncutul s csak vár,
majd mikor kinyitja, mosolya fényes és vakít,
csókja akkor mindig édes és soha se kín.

Lehetett volna, hogy legyek neked,
mosolyt fakasztó, huncut, mint gyerek..
máskor ebédet tálaló anya,
ki aggódva várja hogy gyere haza!
Házadnak lehettem volna oszlopa,
ki a reménységet visszaosztotta....

Lehettem volna ledér nő s laza,
testednek meleg paplana...
letépted volna lenge ingemet,
bujálkodás után gyönyörünk megleled,
meglelhettem volna veled, csak veled.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Ki hallgat

Jutalom képe

Biz' nem mind szendereg, ki még hallgat,
csak ólombetűkben rejtőzve el
szaggatják átok-fekete varjak,
s szívéből dobbanásokat vesz el...
Üres kétségbeesés.

Biz' nem mind áruló, ki még hallgat,
paplannak szaggat magára reményt,
kispárnát csak bizalomból hajthat,
hinni s érezni próbál, mit nem ért...
Csak magányos szenvedés.

Biz' nem mind nyúlszívű, ki még hallgat,
teste mégis félelemtől reszket,
tudja, bánatába mégsem halhat,
s bár "nem így képzelte el a rendet"...
Egymagában oly kevés.

1
Your rating: Nincs (24 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 0 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Ross

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6500

Összes próza

Összes próza : 417

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39