Szeretet-könny, tüzet oltó

A szeretet, az rendszer-semleges,
és nincsen neki se cégje, se pártja,
nem vádol, nem véd és magát peres
ügyekbe még csak véletlen se ártja.

A szeretet jó állást sem keres,
és nem köti az eszmehűség gátja,
nem bizonygatja, hogy mily hiteles,
s ami kicsi hát azt annak is látja.

A szeretet az mindig arra gondol,
hogy szabadítson mindenféle gondtól,
mert öröktől ez a reá mért sorsa.

Ha gyűlöletnek lángja fut az égre,
hogy csillagát a jónak eleméssze,
siet rögtön, hogy könnyeivel oltsa.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Kis-Hárs-hegy

Párafátylát lehajtotta,
arcát rejti, alig látszik,
kacsintgat a Gellért-hegyre,
Napsugárral bújócskázik.

Leveti szép zöld kosztümét,
barna csipke új ruhája,
tetején, mint úri ékszer,
kilátó a koronája.

Élvezi az ősz illatát,
az utolsó napfény-csókot,
erdőjárók mély sóhaját,
tölgylevéllel küldött bókot.

2011. szeptember 21.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Költők, sírban

Haász Irén képe

Fehér lapra szegény Attila
ha élnél most, mit írnál sírva?
Nincs már gyár a kapszlit kapdosni,
selymet szőni, fonalat fonni,
munkásnak lenni sem dicsőség,
ma már nem dönthetnéd a tőkét.

Szegény Miklós, ha újra élnél,
utcán sétálva mit remélnél,
ha látnál masírozó gárdát,
mellükön öklömnyi kokárdát,
s mozdulatukban elszántságot
mely téged már halálra gázolt?

Te szegény Endre, mit írhatnál
új világban, ha foroghatnál?
Látnád, az új dalok nem újak,
a múltat hozza el a holnap,
s avítt elvekkel, leporolva
ugyanazok házalnak újra.

Szegény Sándorunk, mit tehetnél,
szabadságoddal mit kezdhetnél?
Voksot, mint régen, adják-veszik,
a versenyt kenőpénzzel nyerik,
s néhány feledékeny borissza
a királyságot hozná vissza.

És ma sincsen biztos állása
költőnek, felkopik az álla…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Esős délután

Stargazer képe

 

Már megint esőben fürdik a város,

a házak fényes, nagy ablakszeme

álmosan csillog. Árva a gitár most,

sarokban búsul, nem szól a zene.

 

Itallal kezemben erkélyen állok,

nézem a ferde, magas fák sorát.

Orromban esőszag, nedves platánok

kötik meg a város könnyű porát.

 

Függönyöm szikrázik, ha megérintem,

elektromos lett a friss levegő,

kontúrját vesztette szobámban minden,

mint elhagyott, régi, vad temető.

 

Szétdobált könyvek és cd-k az ágyon,

vibrál a pc, senki sem keres.

Aludni kellene, csak erre vágyom,

de holnap új reggel: még ne temess.

 

 

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Nevem

danaiz képe

puha mássalhangzók
között mélység,
kacskaringón ingó
szálkás kereszt,
énségemmel megtelt
szép amfora,
mely túlcsordul egyszer.
S akkor forma,
kiürült régiség,
titokzatos,
itt hagyott kis cserép.
Mégis, mégis
karcolt, kimondott
bizonyosság:
éltem. Egyetlen voltam én.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 51 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39