Áldott Karácsonyt !

Illatok és dalok vesznek körül,
míg mosolyogva készül szíved,
hogy tiszta és kész legyen belül
befogadni az isteni szeretetet.

Távol marad a kicsinyes gond,
elmúlik a bosszankodás, harag.
Csak azt hallod mit szíved mond,
mert az igaz szeretetből fakad.

Ha valaki két tenyerébe fogja
arcod mint egy kisgyermeknek, 
szemedbe néz és úgy suttogja
Boldog Karácsonyt, Szeretlek !

Könnycsepp tolakszik szemedbe,
nehezen nyelsz majd egy nagyot
és semmi más nem jut eszedbe.
Sohasem felejted el ezt a napot.

Így hoz fényt a szeretet ünnepe
a világon talán mindenkinek,
a sötét érzéseket messzire űzve
Karácsonyi Áldást kívánok Nektek !

http://youtu.be/8cJOm72QDDA

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Utazási prospektus

 

Nézem az utakat, hátha
összejön idén majd Prága…
Ám lapozok tovább máris,
talán legyen inkább Párizs…
Nem vágyom nyáron Rómába,
negyvenegy fokos kómára…
Ontja a programot Velence,
kettesben oda is lehetne…
Délre indulok, hiszen én
túrázni vágyom Plitvicén…

Ébredek lassan…Szép napot!
Elvetem ma a pénzmagot,
s ha nem fial le június,
nem lehetek szép Árgyilus…
…nyaralok akkor „Maradon”,
két bal lábbal a talajon!

2012. február 22.
 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Letargia

Romba dőlve fekszem este ágyamon.
Lüktető agyam feszült, de képzeleg.
Álmaim fakítva fest a fájdalom
életem falára szürke képeket.

Elcsigázva nézem ezt a tárlatot.
Sorsom Ócska múzeum, nem Ermitázs,
és tudom, mely érzelem ma áthat ott,
enyhe szánalom lehetne, semmi más.

Végzet éget engem. Úgy tör egyre rám,
mintha bánat öntené a vegyszerét.
Sírkövemre ez lesz írva: Lelke tán
halhatatlan, ám e testben egyszer élt.

Ezt leküzdenem lehetne módszerem.
Végre már be kéne venni gyógyszerem!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Kifeszítve

 

grendorf-stanzák

Én olyan sok mindent megéltem,
dobált az élet szerte-szét,
álltam talpon és voltam térden,
alázva, s dicsben, így, e kép
vegyes. Forgott a sorskerék,
s habár nem volt fényes az érdem,
házamból megvan pár cserép.
Amikor szóltam csak beszéltem,

forgott a nyelvem ám a szó
a mindenségben szertefoszlott,
ugye mesém mily megható?
Szövegem ócska, régi, koszlott,
folyvást légüres térben mozgott,
s nem varrta össze szó-szabó,
hiába fércelt bűnnel gondot,
e ruha bálba nem való.

Firkáltam stanzát és szonettet,
és akadt néhány ballada,
elítélhetik bár e tettet,
nálam is szólt a dallama.
Védje meg magát majd maga.
Egy-két jó versem elfeledtet,
hiszen ha szívem játszana,
nem nyerné meg a végső meccset.

Erkölcsileg magasba vágytam,
és most a mélység átölel.
Úgy lettem védő szétlőtt várban,
hogy tudtam, sajnos nem jön el
a győzelem. Pedig közel
éreztem, s mindhiába vártam.
Törpévé tengervágy növel,
homokként, kagylóhéjba zártan.

Az iskolát magamban hordom,
s várom, a lelkem felnevel.
Nem hiányzik Oxford, se Sorbonne,
mindent önmagam értem el.
Mondjátok, az mit érdemel,
kinek vágya Párizs, vagy London,
de Héregen utcát seper,
s gyáva ahhoz, hogy zászlót bontson?

Az én zakómat más ne hordja,
s a törülközőm is enyém.
Akad, akinek rám van gondja?
Talán a Koponyák hegyén,
az egyik lator jön elém,
hogy rémülő szemembe mondja:
van hely a kereszten, te vén,
kopott szerkezet, más bolondja.

Maradnék is, amikor mennék,
s amikor mennék, maradok.
Persze ideköt minden emlék:
érzések, tárgyak, alakok.
Néha úgy vélem, zavarok.
Máskor meg, hogy hibás a termék.
S azért, mert élni akarok,
úgy teszek, mintha halott lennék.

 

Budapest, 2012. január 13.

 


 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Ölelő természet

nefelejcs képe
Ölelő természet
1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 53 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6496

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39