Reménytelenül

Braunel képe

Nyálkás, ködös és néma lett az este.
Melléd ülök, a kezedet keresve
és mint végső menedéket; markolom.
S mert hozzám bújsz; hát átölel karom…

Riadt madárka, mely otthont nem talál,
érzem, hogy lüktet, a szíved kalapál...
Átjön a ritmus, szavak sem kellenek,
a szótagok most mind mellékesek …

S.O.S.-t ver, hangosan zakatolva, ütve;
Mi lesz velünk?- némán dobban fülembe
Hogyan tovább?- ez visszhangzik fejemben;
és csak szorítlak ,.. méla szédületben ...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Örökkön-örökké

nefelejcs képe

Szél vagyok, te pajkos kis felleg,
habruhád libben fuvallatomra,
égi mezőn kacér táncod lejted,
vidáman bújsz ölelő karomba.

Megfújom bárányfürtöd tengerét,
nyakadra szellőcsókot lehellek,
elkapom kacagásod gyöngykönnyét,
a napnál is jobban szeretlek.

Ha est borít rád sötét felleget,
kis felhőm, leszek puha vánkosod,
álomtakaróm alatt lebegve,
égi mezőn, örök társad vagyok.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Edgar Allan Toribá: A Hol(d)ló

Toribá képe

Egyszer régen, hajdanában, üldögéltem kis szobámban.
Éjfélre járt, álmosodtam, tagjaimba ólom szállt.
Ám egy furcsa pillanatban zörgést hallok ablakomban.
Megrettentem! Éji csendben úgy hallatszott, szinte fájt,
mert a zörgés, nem kímélve, kókadó fülembe vájt!
Ki lehet, ki erre járt?

Szél jár odakinn a parkban! Magamat így nyugtatgattam,
s visszaernyedett a testem, ott kinn csendes lett a táj.
Vizsla elmém megnyugodva, fejemet oldalra hajtva
karosszékben ülve, alva, hajnal jöttét várva már,
mikor újra zörren, csattan, és fülemben újra fáj!
Ej! Ki az, ki erre jár?

Álmosságom tovaillant, szemem félve arra pillant.
Odalépek ablakomhoz, s látom, kicsit nyitva már.
S künn, a párkány hajlatában, alig látszó kis nyomás van.
Úgy nézem, hogy nem látok mást: Apró patkó nyomatát.
S mellette, ha minden igaz, szemem pici tollat lát,
s hallok egy halk "nyihahát"!

Ó, hát ő volt, végre itt van! Őrá vártam álmaimban!
Pegazus lesz, ki az alvó gondolatnak szárnyat ád.
Felhők fölött nyargalászhat, pihenni a Holdra járhat.
És most itt van ablakomban, simogatom dús haját.
Kérem, egy kis tehetséget, ha lehetne, adjon át!
S szól a Hold-ló: "Nyavalyát!"

(2007. 01. 07.)

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Leheletére szomjazom

Jutalom képe

Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!

Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
magamban, s másomban sem leltem, ki én vagyok.
lidérceimmel, s már-már az őrülettel
küzdöttem, mikor Ő szó nélkül elhagyott.

Korholó szavait hát áldja meg az Ég!
Meleg öle várt, s a mindig-teli fazék.
Mért nem értettem, Pacsirtám mit is dalol,
mikor zengte: Hidd! Jobb lét vár ránk valahol?

Túl a testen, mi törékeny, hitvány valónk,
hova nem világít be a napnak fénye,
belül rejtezik éltetőnk, vigasztalónk,
megújuló hitünk szín-tiszta edénye.

Utóda vagyok, sírján burjánzó halom,
csemetéje. Leheletére szomjazom.
Hiánya lobbant körém tisztító tüzet,
létem csak lapokból összevarrt füzet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Volt egy percem

Braunel képe

Volt egy percem a hangos zűrzavarban;
Megálltam némán s behunytam szemem...
Terád gondoltam, mert pont így akartam;
S újra megtalált ott, a szerelem...

Az emberek körülöttem haladtak;
Mint némafilmen mozgó figurák...
S én gondolatban, egyre, lankadatlan;
Simogattam szép kezed bársonyát...

Leírom mindezt, mert jó volt akkor, ott.
Éreztelek. Valahol, mélyen, bennem...
Én, aki mindig csak lopva álmodott,

Abban a percben, újra tiéd lettem...
Szerelmem beléd, úgy csimpaszkodott;
Mint bezárt rab, ha lát egy csillagot...

1
Your rating: Nincs (27 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39