Karácsony, fények…
ünnepi lázban ég minden
csak én nem érzem a varázst
elkoptatott szavakat idézek
mennyei lét után vonzódást
borzong a lelkem hisz hideg
szelek fújnak csontjaim közé bújnak
nem hoz ez az ünnep
sem régi örömöt sem újat
vágyom remélek
még egy marék álmot kérek
s ha elfogyott a kalács
kialudtak a fények
lopott álmaim közt kereslek téged
Ha mindent elvesztek
Ha mindent elvesztek,
Veremlakó leszek.
Erdőnek mélyén
Egy mély vermet
keresek.
Ott meghúzom magam
távol a sötéttől,
Föld-anyám méhe
megvéd a hidegtől.
Naphosszat bírom majd
ős-fák társaságát,
figyelem majd szavuk,
ágaik susogását.
S ha néha a vadak majd
mellém, körbe gyűlnek,
elmesélem nekik
milyenek a szörnyek.
Iszok majd vizet, kis
hegyi patakból,
halászok, vadászok,
megélek alapból.
Az erdő egy hatalmas,
új otthonom lehet,
Igaz, ott is híján
az emberi szeretet.
Ott nem fagy meg az ember,
jóval melegebb van,
reggel, ha felkelek
új remény fogan.
Reggel...ha...felkelek...
...és szavalt a részeg
… és szavalt a részeg:
„Harmadnapja nem eszek,”
ajtók nyíltak, csukódtak,
s a kapaszkodók, mint szelíd
kötelek, himbálóztak fejünk felett.
...és torzak voltunk,
„Hogyha nem kell senkinek,”
szegény, szegény józanok,
nyakunkra hurkolt kötélen
lógtunk szívünk felett.
...és minden eltorzult,
„Elfognak és felkötnek,”
egyre csak szavalt a részeg,
összegabalyodott dudva-létünk
kisarjadt-kiégett, és gyilkosok,
áldozatok himbálóztak fejünk felett.
Budapesti évszakok...
Bársonyosan simogat a szél,
Udvarol akár egy kiskamasz.
Dolgát elvégezte, fut a tél
Az útból, elzavarja a tavasz.
Pezsdülő világnak óhaja
Egy rejtekhely, ahol szerelmesen
Suttog csak a városnak zaja,
Távolról morajlik csendesen.
…
Birkaforma felhőt fú a szél.
Ugrik Ő elő hegyek mögül.
Dölyfös árnya messzire elér,
Annak tikkadt városunk örül.
Pang az út kihaltak a terek.
Elalél hőtől, ki él… Habár,
Szökőkutakban néhány gyerek
Tánccal ünnepli, hogy itt a nyár.
…
Ballagok, felettem hold ragyog.
Utcalámpa fénye rám tekint.
Dúdolok egy régi dallamot.
Andalog az Ősz s kezével int.
Piros rendőrlámpa színezi
Elszürkülő ódon ház falát.
Sárgája a múlást hirdeti,
Telt zöldje ígér megújulást.
…
Bamba reggelen a testemet
Unszolom, agyam álomban él.
Dermesztő ujjával festeget
Ablakokra zúzmarát a tél.
Pompás díszben úszik a körút.
Ezer égő fénye ünnepel,
Szól a dal. Elfedve a borút
Teríti be mindent most a hólepel.
2012. szeptember 18.
Vettem a fáradságot magamnak és átírtam ezt a verset. Már régóta terveztem ezt meglépni. Mint az a vers alatti régebbi hozzászólásokból kiderül megosztották a sorok az olvasókat. Átgondoltam a koncepciót és beláttam, hogy a kreált forma több helyen is a nyelvi szabályok rovására ment, amely valóban zavaró volt.
Tudom és érzem, hogy ez a változat is hagy kivetni valót maga után, de legalább megpróbáltam úgy átírni, hogy az ne legyen annyira elrugaszkodott.
Nagyon köszönöm az eddigi és az ez utáni baráti, támogató és ŐSZINTE hozzászólásokat.
Szent Bernát látomása - alkalmazott másolata 200 x 250 cm. olaj, vászon.
Pietro Perugino ( 1469 (?) - 1523 ): Szent Bernát látomása 1493. ( alkalmazott másolat ) Pietro Perugino szegény családban született és az egyik legkeresettebb festővé emelte tehetsége. A perspektíva és a részletek helyes megfestése terén lépett előre a festészetben. Sok nehézséggel kellett megküzdenie élete során, míg sajnos mellőzésben halt meg 77 éves kora körül.
Egyházi megrendelésre készült ( készül ) ez a hermelinnel kiegészített másolat 200 x 250 cm méretben, olaj, vászon festményen.
Szent Bernát a Szűzanyával, két angyalal ( Gabriel és Michael ) valamint keresztelő szent János tanítványával szent Fülöppel és szent Bertalannal, az olvasóasztalon hermelinnel.
Kedves Barátom ( Köteles István festőművész ) műtermében készítjük közösen, jelenleg szárad és kisebb részletekkel kiegészítve kerűl egy héten belűl a helyére.
