Egy marék boldogság
De jó lenne újra gyereknek lenni,
Virágos réten vadvirágot szedni
Pöttyös labdát földobni az égig,
Zöld mezőn kergetőzni
De jó lenne újra szánkón siklani,
Édesapával hógolyózni
Hóembert gyúrni sárgarépa orral,
Meleg szobába futni kipirult arccal
De jó lenne újra a vasárnapi ebéd,
Húsleves illata száll felém
Körül ülni a kerek asztalt,
Falatozás közben vígan cseverészni
De jó lenne újra anya érintése,
Reggelente ébreszt lágyan simogatva
Hajamba piros szalagot fon,
Este mesével elaltat
De jó lenne újra a húsz filléres cukor,
Amit édesanya egy héten egyszer hozott
Ablakból lesni jön-e a Mikulás,
Szenteste várni a Jézuskát
De jó lenne újra kamasznak lenni,
Az első szerelembe beleesni
Órákat ülni a parkban egy padon,
Kedvesem csókját meg ízlelni százszor
De jó lenne újra veled sétálni,
A sápadt hold fényében szerelmet vallani
A Balaton partján naplementét nézni,
A boldogság varázsát végleg bezárni
De jó lenne újra fiatalnak lenni,
De jó lenne mindent újra átélni
Drága szülőket egy percre visszahozni,
Egy marék boldogságot a szívembe tenni
Alakulunk...
A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!
Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
szép holnapunk hajnalán.
2011. május 8.
Egy kis számtan
Óraháza ajtajában
Habakukk, a fakakukk
minden egész óra tájban
kiabálja, hogy kakukk.
Félóránként egyet kiált,
negyedenként megkukul,
de ha jön az egész, kiáll,
s kakukk-özön ránk zudul.
Annyit kiált, ahány óra,
kakukk-torka nem pihen.
Számold össze, hányat kiált
egy egész nap összesen!
Tóparti idill (örömködő)
Halkan bomlik a ködben a hajnal,
Fodroz a víz tetején a varázs.
Lágyan suttog a nád, puha szélben
Hangol a reggeli békabagázs.
Táncol a tó tükrén a sugárka,
Nap fia siklik a víz peremén.
Foszlik a köd, már oszlik a pára,
Csillan a harmat a fűzfa tövén.
Vadkacsa úszik a tó közepére,
Hat pihe barna fiát vezeti.
Büszke sirály les fentről a mélybe,
Színezüst potyka nyomát keresi.
Éled a vízpart tünde világa.
Harsan a part füve, bont a virág.
Boldog az ember, éled a vágya,
Míly gyönyörű, csodaszép a világ!
Mesélj nekem
Meséld el, hogy mi az élet!
Fájdalom és bánat
Elmúlhat-e, ha egy álom
Valósággá válhat?
Mesélj nekem vágyakról is,
Tartsd ide a vállad,
Ráhajolni nincs még merszem,
Bár vágyom utánad…
Áruld el, hogy az angyalok
Kitől kapnak szárnyat?
És amikor nem bírják már,
Zuhannak, vagy szállnak?
Nélkülük ott fent a mennyben
Kire számíthatnak,
Ha az égi értelemben
Emberré válhatnak?
Mesélj nekem, én hallgatom...
Álomba ringathatsz,
De amikor felébredek
Magamra nem hagyhatsz.
Hisz az élet túl bonyolult,
Elvesznék én benne,
Ha a meséd minden éjjel
Életre nem kelne…
