Tudatalattimhoz
2011. október 25.
Nem működik
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
itt valami
rettentően elromlott,
és a környéken
nincs oly szerelő,
aki seperc
megoldaná a gondot.
Beteg az ország
keleti fele,
orvost hívnánk,
a reményben,
hogy hátha
vaklárma csak
a jajveszékelés,
s a diagnózis
ártalmatlan nátha.
Amott Szabolcsnál
enyhe puffadás,
lejjebb Békésben
izületi gócok,
fent Borsodban
meg a hideglelés
rántja magára
ködből a pokrócot.
Ott a szegénység
a gyógypirula,
itt a fekélyre
orvosság a nincsen,
szemét befogva
szalad a remény,
kérő kezekre
rálegyint az Isten.
Hé, gyerekek!
Ez nem így működik,
közös lagziban
mi vagyunk a násznép.
Hé, gyerekek!
Ha mi sem hisszük el,
ez az egész, hogy
működhetne másképp?
József Attila. Portré.
József Attila portré.
Olaj táblán, 45 x 29 cm.
Tisztelgés:
József Attila ajándéka.
Leültem mellé a vibráló csendbe.
Nem szóltunk, hisz’ mesélt a Duna.
Hallgattuk - hagytuk, hogy fecsegjen
sorsunkról, mintha így jobb volna.
Lepergett életünk az esőcseppekkel,
összekapaszkodva sok csapás és gond,
feledve a jót, az emberi értékeket,
amiről az utókor tán nekrológot mond.
Hallgattunk egymás mellett hárman,
mi ketten és hallgatag mélyén a folyó.
Már tudtam, megkaptam amit vártam,
konok hitet, álmokat és az igaz szót.
Cserébe egyetlen képet festettem Róla,
rá sem nézett - épp a Napba hunyorgott,
én meg röstelkedve nem is hoztam szóba.
Nem várt el ilyet, hisz' hiú sosem volt.
Lebukott a Nap. Nekiment a hegynek,
mert árnyával óriás sötétséget hozott.
Körénk gyűltek ekkor szelíden, s néztek,
mosolyogva néztek minket a csillagok.
A Piroska sztori
Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.
Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
nem sejti a helyzet, nemsokára, sakk-matt.
Lépeget a lányka, már előre örül,
amikor a farkas,az egyik fa mögül,
kiugrik, ordítja, hogy rögtön megeszi,
de a lány két karját csípőjére teszi:
„Na, most figyuzz, ordas! Nem mondom el kétszer.
Nálam a „frászhozás” megörökölt kényszer.
Ijesztgetés-tanból osztályelső lettem,
tehát szórakozni nincsen semmi kedvem.
Én vagyok a mumus, te csak gyenge látszat,
amit zsibbadt agyad képzelete játszat,
hiába erőlködsz, én vagyok a nyerő,
megmondom őszintén: gyengén adod elő!
Ne molesztálj engem, nem is nagyon bírnád,
legjobb ha elhordod azonnal az irhád,
különben képedre olyan maflást adok,
hogy benéznek hozzád fentről a csillagok!”
Elképed a farkas, gyökeret ver lába,
szólni akarna ő, ámde mindhiába.
Piroska messze jár, vígan énekelve,
mire a csikasznak oldódik a nyelve.
Hogy mit mondott, fiam, nem gondolnád te se:
„Hű, de megváltozott, ez a régi mese!”
Ne zokogj értem / Búcsú /
A nap süt egy darázs döngicsél,
koszorúdra száll,nektárt remél.
Síró Gyermekeid, Kedvesed
Apád s Anyád mellett megül.
Nézi akik Téged szerettek,
döbbenten állnak urnád körül.
Ne zokogj értem! Te mondanád,
de már örökre néma a szád!
+
Ne zokogj értem, nem haltam meg!
Szellő simítja síró szemed,
töröld le hát a könnyeidet.
Szeresd magad ne keress hibát,
mindent megtettél, éveken át.
Ápoltál az utolsó napig
fogtad kezem, a végső sóhajig.
Ne zokogj, testem nem bírta már,
éreztük, engem elvisz a nyár.
Ne zokogj értem éld az életed,
tudom szívedben ott leszek.
Porrá vált testem a sírba szállt,
ne zokogj, lelkem részeddé vált.
A darázs hirtelen odébbállt,
síromnál,csak könnyeket talált.
Csak az hal meg kit elfelednek,
ne zokogj értem, nem haltam meg...
