Egyszerűség

nefelejcs képe
Egyszerűség
1
Your rating: Nincs (19 votes)

Leszoktam a dohányzásról (kb. húsz éve)

Toribá képe

Már rég elszívtam az utolsó szálat.
De addig naponta vagy harminc napom
pazaroltam, nemtörődöm módon.
Az ember így tehet rosszat magának.

Ha most meggondolom, naponta harminc
unalmas napom szállt könnyedén füstbe.
S majd ha lent ülök a forrongó üstbe',
kiszámolom, hány évem van, ami nincs.

Összejön néhány száz, vagy ezer is tán,
de nem szerepelnek a jóság listán,
mert engem mindegyik hidegen hagyott.

S végül levonom a bölcs tanulságot:
megértem az örökkévalóságot,
s pár ezer évvel tovább leszek halott.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Angyal

Boldog Karácsonyt Nektek!

(Ez egy foltvarrás, a fényképen a kontrasztot feljebb nyomtam egy kicsit)

Angyal
1
Your rating: Nincs (14 votes)

Az ősz már Verlaine-é

Toribá képe

Tavaszi chanson

Zsong a tavasz,
létet fakaszt
a tájra.
Tűnt hó alól
rügyet pakol
a fákra.

Cinkemadár
dalolja már:
Nyitnikék!
Az öreg Nap
erőre kap,
kék az ég.

Lágy szellő kél,
szívem remél,
és érzem,
szép az élet
s újra éled
reményem.

Nyári chanson

Nyár lantja zeng,
cseveg, fecseg
magában,
s színt, ami szép,
szór szanaszét
vidáman.

S mily fergeteg
jókedv rezeg,
víg a dal.
Cseng, tovaszáll,
bút nem talál.
Diadal!

Hej! Vigalom,
nyár, bizalom,
napsugár.
Most féktelen
az életem,
mint a Nyár!

Téli chanson

Tél hangja cseng,
feszengve peng,
metsz a szél,
Dermedt a táj,
az élet fáj,
nincs esély. .

S jaj, itt vagyok,
élő halott
magamban,
testem vacog,
tán meghalok!
Feladtam.

Majd a Halál,
ha erre jár,
csontkezet
vállamra tesz,
el nem ereszt,
elvezet.

S az én őszi chansonom

Ősz hegedül,
húrja pendül
keményen.
Az elmúlást
zengi, nem mást.
Úgy érzem.

S míg ballagok,
csak hallgatok,
s a bús szél,
múlt kéjeket
elébem vet,
így beszél.

Jaj, menni kell,
nincs már itt hely
énnekem.
Hallgassa csak,
ki itt marad,
énekem!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Légy vendégem

Húsvéthétfőn

Add Uram, ne foglalkoztasson
többet a halál, mint az élet,
áldásszérumod szívig hasson,
rám ordítva, hiszen még élek.

A gyengeségemért ne vess meg,
félelmeim hangjait halld át,
ragadd meg és rázd ezt a testet,
akárcsak a Fiú a vargát.

Hulljon rám a magabiztosság
méretemre szabott kabátja,
hogy szorongásaim lemossák
rólam mindazt, ami még hátra

van. De ne remegjen meg kezem,
amikor bőven adakoznék,
ha már a jót a jóért teszem
változzon mannává a moslék.

Hátizsákom húzza a vállam,
s legyen megbánt bűnökkel telve.
Uram, légy vendég gyakran nálam,
s győzködj arról, hogy van értelme.
 

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 62 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6496

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39