Barátaim
aki sokszor egyetértett vele,
de korholta, amikor azt látta,
tévútra tévedett szegény feje.
Nekem nem volt, vagy csak azt hittem, van!
Mert haverrel tévesztettem össze,
akik voltak legalább vagy hatan.
S ha ment, egyik sem kérdezte, jössz-e?
Már nem hiányoznak évek óta.
S tán nem sújtja őket a Nemezis.
Barátokról szóljon ez a nóta!
Tudom, itt most már vannak nekem is.
A dilemma megoldása
Két jó barát fontolgatja,
A lét utáni fikciót.
Az egyikük buddhistaként
Sejdít reinkarnációt.
A másik, mivel keresztény,
Túlvilági létre tippel.
De nem tudnak megegyezni,
S vitatkoznak igaz hittel.
Az igazság érdekében
Fogadalmat tesznek róla,
Aki előbb eltávozik,
A másikat informálja.
A keresztény hal meg előbb,
Majd álmot lát a buddhista.
Megjelenik neki éjjel
Eltávozott jó barátja.
-Mesélj gyorsan, mi a tuti?
Hogy telnek ott napjaid?-
-Korán reggel felébredünk,
S kimegyünk a napra mind.
Füves réten szeretkezünk,
Aztán reggelit kapunk.
Szeretkezünk utána is,
Majd tízóraizhatunk.
Tízórai után szexszel
múlatjuk a perceket.
Megéhezvén ebédelünk,
aztán megint szex lehet.
Uzsonnáig kipróbálunk
minden szép pozíciót,
és a vacsora előtt még
folytatjuk az akciót!
És ez így megy napról-napra.
Nincs megállás percre sem.
Nem kell éjszaka altató,
elfáradunk rendesen.-
-Akkor nyertél, Túlvilág van,
Hisz ott vagy a Mennyországban.-
-Nehogy azt hidd! Baknyúl lettem
Egy Állami Gazdaságban.-
Az álom folytatása (Szerelem palást)
Ajkam indul, mohón támad
felébreszti alvó vágyad,
megremegve hozzád érek,
szemérmetlen lüktetésed
titkolnád, hisz félsz még tőlem...
Elhúzódsz, s én összetörten
nézek Reád és sajnálom,
nem valósul meg az álom...
Mikor kezem nyújtom érted,
ujjaiddal utoléred,
barangolva lélekutat
együtt nyitjuk vágykapudat.
Hőn áhított biztonságod
szemeimben megtalálod,
úgy érzed még, hogy ez vétek.
Miért teszed? Te sem érted...
Hívó szavad szólít engem,
kebledet a tenyeremben
rejtem el és nézlek Téged,
tekinteted forrón éget.
Hozzám simulsz, lüktet vérem,
nekem adod hófehéren,
azt mit eddig úgy féltettél,
hogy karomban Nő lehessél...
Vágyországod tüzét oltva,
sikolyod ajkammal fojtva
átrepülünk az éjszakán,
léket hagyva idő falán,
hogy reggelbe visszaérve;
Átlépjünk a mámorfénybe...
Szépség
Maradék
Damasztabroszról csipegetni morzsát,
csak jóllakottan élvezet.
Mire az ember rendezné a sorsát
úgy távozik, hogy érkezett.
Nem mindig az jó, amit könnyen szerzel,
szíved bár sokszor kódorog.
Mégsem mész sokra, se azzal, se ezzel,
a baj is lehet jó dolog.
Kinek lelkében gyakran hívja bánat
össze az értekezletet,
annak kiölte testéből a vágyat
a gyász és folyton csak temet.
Nincsen leírott szabálya a jónak,
nem védi benned meg sereg.
Titkod tengerén üresen egy csónak,
benne a semmi hempereg.
A szeretet a bolti polcról néz le,
doboza szürke és kopott.
Te mindig futsz, s csak akkor veszed észre,
amikor végleg elfogyott.
