A példakép Radnóti - Braunel versére

Nem az Angyalok fáradnak el,

és nem gyorsabb a Halál sem.
Fájdalommal a lélek, sebekkel
a test, feladva magát megpihen.

Minden nap ajándék az írásra,
befejezetlen sor nem is marad,
mit szeretettel rejt kis naplójába
tudván ennyi amit hátrahagy.

Bízik az utókor emberi arcában,
bár a menetet elutasítja a kórház,
keresztjét, sorsát megírja bátran
töretlen hittel úgy mint senki más.

Példaképpé emelte az Embert
elaljasult világából az alkotás,
hogy kövesd Te is a szeretetet,
amitől az élet mégis oly csodás.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Ne kövess!

Stargazer képe

Ritka látvány: feljött a hold
s az ég csillaggal tele.
Homlokomon a régen holt
emlékek hideg szele.

Ne szólj, kérlek! Olyan fájón
nehéz volt a mai nap.
Jön az álom, e határon
hagyd el lábnyomaimat!

Szomorúságot nem érzek,
szívem könnyű, lángolok
és már alszom. Álmaimban
istennőkkel táncolok.

1
Your rating: Nincs (23 votes)

Madárpár

nefelejcs képe
Madárpár
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Skizofrén vagyok és ...


Skizofrén vagyok és ... Én is !

Fel sem fogtam az agyammal,
mikor szembe jöttem magammal.
Még csak nem is jutott eszembe;
ÉN jövök magammal szembe.

Se csááá, üdv, vagy egy jónapot,
Csak összenéztünk egy jó nagyot !
Mit bámul ez és utánoz engem ?
Menj a fenébe, nyald ki a seggem !

Ezt mondtuk egyszerre egymásnak,
így fordítottunk magamnak hátat.
Lám, lám, mit is ád a skizofrénia.
De ne aggódj, nem vagyunk haragba'.

 

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Körúti éj

Pihenni tért a Nap, sötét honol.
Az utca szüntelen nyüzsgése fárad.
Egy árva villamos sínen lohol,
a hangja távolodva szétoszol,
s a többi zajjal halk morajban árad.

Hiába bólogatnak lomha fák,
homályba vész az ágak pantomimja.
Takarja őket ócska rossz talár,
de még is úgy zenél a lomb, akár
Vivaldi lágyan szóló mandolinja.

Az utcalámpa, mint ezüst korong
vakít az éjben, és a fénye játszik.
Felette láthatatlanul borong
az ég. A Hold magányosan bolyong
tetők között, alakja néha látszik.

Unalmasan kacsint a sárga szín
ütemre lép az árny. A bolt tükrébe
cipő mereng, szerinte várja kint
a jobb világ, s ha néki párja int
jól összebújnak ők szoros füzérben.

A szürke házak álmos ablakán
táncolva tompa tónusok haladnak.
Falak között a szél egy balladát
szavalva átoson, csak ballag át
a városon. Legyint a múló napra.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 70 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39