Adj egy pillanatot!

Jutalom képe

Adj egy pillanatot!
S nem forog már az idő-kerék,
állnak az óramutatók,
tartályában a fehér homok elég...
Veled vagyok.

Adj egy pillanatot!
S szerenádod ma értünk üzen,
fény-ablakom kipattan, hogy
gitárod hangja elérhesse fülem...
Meghallgatom.

Adj egy pillanatot!
Uralkodjon az emlékezés,
mikor még szavunk igaz volt,
hangjaink nem lepte unalom-penész...
Még akarom.

Adj egy pillanatot!
Kicsit még boldog lehetsz velem.
Te elmégy, s én itt maradok,
Kettőnkben eztán már nem reménykedem...
Volt alkalom.

Emlékezz, mi vagyok!
Szájadban foszló fehér kenyér,
megélt igaz gondolatok,
közöny-jeget törő, mindig tárt tenyér...
Pillanatok.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

36 évnyi...

36 évnyi szenvedés…
az nem kevés,
de énnekem,
inkább boldogságban telt el életem.
Maradjon így továbbra is, ha kérhetem!

36 évnyi bús magány…
e szó talány,
mert mellettem
mindig volt olyan, akinek kellettem.
Igaz ezért én, amit tudtam megtettem.

36 évnyi hallgatás…
amely csalás
vagy ámítás,
hiszen szavam hallathatom. Bármi más
mehetne úgy, mint a szüntelen szájnyitás.

36 évnyi tétlenség...
mely épen még
jól jöhetne.
Nem hullott minden bele az ölembe.
Sírjak talán? Az nem illik a szövegbe. ;)

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Családi műszakváltás

 

Te már érezted ízét a gyönge mának,
s hogy az utcán kávészag-emberek járnak.
Éppen aludni térsz, mikor én felkelek,
s mélán gyűröd tovább a közös fekhelyet.

Szemed vérben úszik, csókod is erőtlen,
fáradtan nézel rám, nyugtodat megöltem.
Csendben készülődöm, s falon át is hallom,
mint húzod a lóbőrt, az ismerős-hangon.

Ki éjszakás: megpihen, s nappalos: indul,
holnapig nem szürkül a ledobott ingujj.
Mosolyom rád hagyom a lakásban itt-ott,
s megérted talán az ebédbe zárt titkot.

S mikor a munkámnak majd végére járok,
ébredő karodtól ölelésre várok.
Staféta világban, mi kijutott nekünk,
egymás szeméből friss, új szerelmet szedünk!

2012. február 19.
 

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Húsbavágó tévedés…

Lekorholt a feleségem,
mert nem volt több eleségem,
sem nekem, sem a családnak.
Vége már a kacsalábnak,
ami még volt a frigóban.
Eltűnt, mint mag a rigóban.
Szörnyű hangot ad ki torka:
- Takarodj a sarki boltba!!! –

 

Siettem, nem volt mit tenni.
Akármilyen holmit enni
nem adhatok a kölköknek.
- Húsnak örülnek! Töltöttnek. -
Hasított belém az ötlet.
Először egy aztán öt lett.
Míg Soroltam a sok kaját,
már téptem a bolt ajtaját.

 

Nézem én a fáradt hentest,
nem jellemezte pihent test.
Orosz származású egyén.
Dús szőrzet van izmos begyén.
Jól ismerem. Neve Kolja.
Vadul a hűtőt pakolja.
Nézd mit tett ki most! Húst pultra.
Az aztán a non plusz ultra.

 

Nem várom meg, hogy más kérjen.
- Abból 30 kilót mérjen! –

 

Szóltam oda csak úgy lazán.
- Hús mennyország az új hazám. -
Gondoltam magamban némán,
de Kolja csak furcsán néz rám.
Mert amit a pultra rakott
(ezzel lőttem én a bakot)
nem volt sertés, marha, birka,
csak a csemegés Katinka.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Mondd igazzá, mi nincs!

Én nem kértem tetőled soha semmit,
s te mégis adtál valamit nekem.
Olyat, ami hangulatomon lendít,
párna fejemnek, s arcomra selyem.

Csoda voltál, forrongó állandóság,
életemen átfutó pillanat.
Ahogy fuldokló szemléli a sorsát,
levegő nélkül, mélyen víz alatt,

úgy oltanám veled mindennap szomjam,
kérve borzongó érzést még ahonnan,
egykor adtál. Mondd igazzá mi nincs!

Légy észrevétlen napjaimnak része,
hol nem számít már érkezel, vagy mész-e?
Kezünkön ott a látatlan bilincs.

http://www.youtube.com/watch?v=R7vfPw9qK6o

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39