Mondd igazzá, mi nincs!
Én nem kértem tetőled soha semmit,
s te mégis adtál valamit nekem.
Olyat, ami hangulatomon lendít,
párna fejemnek, s arcomra selyem.
Csoda voltál, forrongó állandóság,
életemen átfutó pillanat.
Ahogy fuldokló szemléli a sorsát,
levegő nélkül, mélyen víz alatt,
úgy oltanám veled mindennap szomjam,
kérve borzongó érzést még ahonnan,
egykor adtál. Mondd igazzá mi nincs!
Légy észrevétlen napjaimnak része,
hol nem számít már érkezel, vagy mész-e?
Kezünkön ott a látatlan bilincs.
http://www.youtube.com/watch?v=R7vfPw9qK6o
Ötvenedik hideg
Kemény mara zúz a fákon,
vig zöld élt itt még a nyáron,
pajkos szinek köddé váltak,
dermedt lég könnyei fáznak.
Ötvenedik hidegével
szorit mind a száz kezével,
jaj, hát kopog Katalin-nap,
lesz-e hava Karácsonynak?!
Ha fehérség nem is lészen,
majd szeretet melegében
feledjük a világ szennyét
s letöröljük egymás könnyét!
Liliom
Csepp-rezdülések
Időbe növő fát rajzolok,
belesimulok ág-bogába.
Engem soha senki meg nem
találhat, lényegem titok.
Nem vagyok kezdet,
Nem vagyok vég.
Mondják Isten teremtett-,
mellém ül majd egyszer
és szent lesz a szeletelt kenyér.
Kimondhatatlant kerestem,
ez a közös minden mítoszban.
Álmomban egyszer emlékszem
kimondtam: egyszerű volt,
és senkit nem érdekelt az egész.
Így éldegélek. Vén, bolond szirén -,
kottázgatom dalom. Sok az idegen.
Hangom csepp-rezdülését
talán megérzi pár rokon...
Egy kis számtan
Óraháza ajtajában
Habakukk, a fakakukk
minden egész óra tájban
kiabálja, hogy kakukk.
Félóránként egyet kiált,
negyedenként megkukul,
de ha jön az egész, kiáll,
s kakukk-özön ránk zudul.
Annyit kiált, ahány óra,
kakukk-torka nem pihen.
Számold össze, hányat kiált
egy egész nap összesen!
