Szeretet-könny, tüzet oltó

A szeretet, az rendszer-semleges,
és nincsen neki se cégje, se pártja,
nem vádol, nem véd és magát peres
ügyekbe még csak véletlen se ártja.

A szeretet jó állást sem keres,
és nem köti az eszmehűség gátja,
nem bizonygatja, hogy mily hiteles,
s ami kicsi hát azt annak is látja.

A szeretet az mindig arra gondol,
hogy szabadítson mindenféle gondtól,
mert öröktől ez a reá mért sorsa.

Ha gyűlöletnek lángja fut az égre,
hogy csillagát a jónak eleméssze,
siet rögtön, hogy könnyeivel oltsa.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

És kell-e a vers?

Néha nem tudom, kell-e írni verset,

és kell-e a vers, amit én írok?

Talán valaki őrült vágya kerget?

Láztoll szántotta beteg papírok

szorításában vergődik a lelkem

- átírás nélkül lett a tietek -,

száz éve élek az utolsó percben,

úgy állok itt, hogy mindig sietek.

Meg lehet szokni a halált is, mintha

centinként élnéd le az életet.

S úgy hagynád ott batyuba kötve, mint a

halandó, aki egyszer tévedett.

 

A távozásod nem a te hibád,

ne te sajnáld, sajnálja a világ!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Szerelem palást

Titok65 képe

Maradj még így, kérlek! - suttognám füledbe,
Reménykedve néznék gyönyörű szemedbe.
Átélhetnénk ébren egy valóság álmot,
Terítenék eléd szerelem palástot...
Feküdnél ágyamon, takarna még ruhád,
Gondolatmámorom vetkőztetne tovább.
Simogatna kezem, vágykeltő játékkal,
Beterítne ajkam szerelem árnyékkal.
Mézédes bőrödet nyelvem végig szántná,
Öled forróságát mind jobban kívánná....

Álmodom még tovább, de itt most megállok,
Folytatást elétek, innentől nem tárok...

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Négysorosok (Pilinszky után szabadon…)

„Pilinszky János: Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet. „

NÉGY sor sors…

Kihunyt zsarát a semmi út porában.
Hangzavar mögött búvó csönd-közöny.
Illúziókat birtokol ma vágyam.
A semmin őrködöm.

Kettőezer-tizen-NÉGY…

Ígéretek alatt roskadó polcok.
Megmondó emberek, sok kérkedő.
Vesztesekből majd tízmillió, s csupán
kétszáz nyerészkedő.

Már NÉGY sem…

Feslett cipő kopott linóleumon,
lejárt számla had durván kéreget.
Mai ebédem: gombóc a torokban,
már fosztják béremet…

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Ballada a tudathasadásról

A skizó vagyok, nem tagadom c. ciklusból

Egyszerre vagyok Gyula, s Gábor,
sőt Kelemen, valamint Péter,
és Melinda, Elza is mától,
bennem egész hadsereg fér el.
Helyet nálam, akárki bérel
az egójának helyt adok.
Támad a sok árny minden éjjel.
Segítsetek, mert meghalok!

Minap az utcán bandukoltam,
és nem volt semmi fegyverem.
Önmagam láttam szinte holtan,
s a testem szembejött velem.
Kopik bennem az értelem,
és szándékaim is rabok.
Jövő a múlt, s a múlt jelen?
Segítsetek, mert meghalok!

Gáborral tegnap összefogtam,
és jól megvertük Kelement.
Elzavartuk, el is ment nyomban,
sajnos Melinda vele ment.
Nem tudom, hogy ez mit jelent,
Tán kutyát csóvál a farok,
vagy nem értem meg a jelent?
Segítsetek, mert meghalok.

A búcsúlevelem is megírtam,
Gábor dicsérte: marha jó!
Gyula leköpte, erre sírtam,
nekem az élet nem való.
Alattam szélsebes faló,
s a téboly szélén vágtatok,
az élesnek hitt mind fakó.
Segítsetek, mert meghalok.

Már összekeverem a dolgot,
s nem tudom mit mondott Gyula.
Életem is veszélyben forgott,
Gábor és Melinda fura.
Ráfekszem most a hamura,
megőrjítenek a dalok.
Nem vagyok elmém hű ura.
Segítsetek, mert meghalok!

Ma jó napom volt, megöleltek
a bennem lakó démonok.
Hívtam őket, sietve gyertek,
élek, nem hatnak még porok.
Hiszen nem vagyok én konok,
csak néha színek és szagok
jönnek és bamba traktorok.
Segítsetek, mert meghalok!

Herceg! A nejem és a férjem,
továbbá minden én vagyok.
Most azt mondd meg, hogy kitől kérjem:
segítsetek, mert meghalok!


 

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 17 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39