Áldott Karácsonyt !

Illatok és dalok vesznek körül,
míg mosolyogva készül szíved,
hogy tiszta és kész legyen belül
befogadni az isteni szeretetet.

Távol marad a kicsinyes gond,
elmúlik a bosszankodás, harag.
Csak azt hallod mit szíved mond,
mert az igaz szeretetből fakad.

Ha valaki két tenyerébe fogja
arcod mint egy kisgyermeknek, 
szemedbe néz és úgy suttogja
Boldog Karácsonyt, Szeretlek !

Könnycsepp tolakszik szemedbe,
nehezen nyelsz majd egy nagyot
és semmi más nem jut eszedbe.
Sohasem felejted el ezt a napot.

Így hoz fényt a szeretet ünnepe
a világon talán mindenkinek,
a sötét érzéseket messzire űzve
Karácsonyi Áldást kívánok Nektek !

http://youtu.be/8cJOm72QDDA

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Ambivalencia

Pillangó képe

Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.

Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
kitörni kész vágyhúrt penget
bőrömön táncoló zsongás.

Testem lánca darabokban
szemenként hullott a földre,
szívem összefűzi sorban,
majd magán tekeri körbe.

Tán egy tüzes szemű lovag
pillantása leolvasztja,
s régen várt egyensúly fogad
- elhalt részem feltámasztja.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

József Attila. Portré.

József Attila  portré.

Olaj táblán,  45 x 29 cm. 

Tisztelgés:

József Attila ajándéka.

Leültem mellé a vibráló csendbe.
Nem szóltunk, hisz’ mesélt a Duna.
Hallgattuk - hagytuk, hogy fecsegjen
sorsunkról, mintha így jobb volna.

Lepergett életünk az esőcseppekkel,
összekapaszkodva sok csapás és gond,
feledve a jót, az  emberi  értékeket,
amiről az utókor tán nekrológot mond.

Hallgattunk egymás mellett hárman,
mi ketten és hallgatag mélyén a folyó.
Már tudtam, megkaptam amit vártam,
konok hitet, álmokat és az igaz szót.

Cserébe egyetlen képet festettem Róla,
rá sem nézett - épp a Napba hunyorgott,
én meg röstelkedve nem is hoztam szóba.
Nem várt el ilyet, hisz' hiú sosem volt.

Lebukott a Nap. Nekiment a hegynek,
mert árnyával óriás sötétséget hozott.
Körénk gyűltek ekkor szelíden, s néztek,
mosolyogva néztek minket a csillagok.

József Attila.  Portré.
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Semmitől semmiig

Toribá képe

Ülök a semmi közepén.
Únom magam, mit csináljak?
Csak a semmi van, s benne én.
Sehol egy növény, vagy állat.

Csak összezárt fény és árnyék,
folyékony, s szilárd egyveleg.
Hidegen fénylő sötétség.
S mindez egy pontban szendereg!

Fantáziám életre kel,
hirtelen a pontra bökök.
Varázsujjam szikrát lövell,
S bolyonganak felhők, ködök.

Nagy robajjal tágul minden,
a sötétet fény osztja fel.
Izzó csillagok születnek,
s bolygókat szülve szállnak el.

S ím, megszületett a Világ!
Benne az idő vajúdik.
Élet szökken az anyagba,
és a tökélyről álmodik.

Mindig csak egy pici lépés,
míg megjelenik az EMBER.
Innen már csak az a kérdés,
mi legyen a jelennel?

Mert az ember olyan fajta,
kutakodik, keresgél.
Milyen jövő múlik rajta?
Világunk vajh' meddig él?

Hisz az ember ott ücsörög
a  mindenség közepén,
varázsujjával motoszkál
egy piros gomb tetején.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Tiéd a hit

Fiamnak

A hit tiéd, hát úgy kell hinned,
eredendően, mint a Kisded,
ki a világot megváltotta.
Csakhogy a hithez nincsen kotta,
nem gyöngy, hogy lábad elé öntsék,
nem orvosság és nem örökség,
nem árva rab, szívedbe zárva,
soha nem adás-vétel tárgya,
hiába bölcs, őszinte szándék,
nem kapható meg, mint ajándék,
hited önként állított mérce,
kevés egy élet halni érte.

Tiéd a hit, hát úgy kell hinned,
eredendően, mint a Kisded!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 30 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6636

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39