Nem tudom kidobni a múltat az ablakon…

…hát szép emlékként,
csendesen csak egyszerűen ott hagyom…
…egy díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!

Nem faggatom, nem vallatom,
nem nyitom-csukom, s nem is szaggatom;
már a könnyem is felszáradt
másra néző arcomon!
Ám egy csalfa-ízű, csacska csepp,
…bent szorult…
…a díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Marlene portré

nefelejcs képe

Nagyobb méretben itt:
http://www.art-eria.org/cms/hu/content/portré-marlene

Marlene portré
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Kicsit közelebb a Mennyországhoz.

Megtörténhet a csoda veled,

csak elképzelned kell magadnak,

hogy felkapnak a fürge szelek

és álmod veled szárnyra kaphat.

 

Sosem maradnak fent a repülők

(Én is néha magamba zuhanok.)

Míg maguktól szállnak el a költők

én befelé röhögve szavazok !

 

Álmomban szárnyakat szereztem.

Épp csak közelítettem az éghez.

Reggel az UFO-mban ébredtem,

földön ülve Jézus engem nézett.

 

 

 

Kicsit közelebb a Mennyországhoz.
1
Your rating: Nincs (13 votes)

Egy elvetélt látomás

Jutalom képe

Nézd, Kedves! Milyen derűs ma a Hold!
Felé mormoltam hangtalan fohászt,
s Ő huncut kacsintással válaszolt:
- Híven őrzöm, csak légy nyugodt, e nászt!

Ringass ma! Oszd meg velem paplanod!
Melléd bújva rázom fel majd párnád.
Befogadom, sarjadzó ten-magod,
kisimítom élted meggyűrt vásznát.

Álomidő csend szárnyán érkezik,
Könnyűvé leszünk, mint egyetlen sóhaj.
Babona, tiltás nem vértezhet itt:
egésszé rezzen minden titkos óhaj.

Madárhanggal köszönt a pirkadat,
könnyfátylában mosdik még szemem,
ábrándom hűtlenül tova szalad,
korai bánat borítja egem.

Ereszemről most széles bú csorog:
meggyötört egy elvetélt látomás.
Fülembe önaltató dalt dúdolok,
várva, esdve, kívánva változást.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Lelkembe vésett seb.

Lelkembe vésett seb.
(Toribá "Sebet vés lelkembe..." versére.)

Fatörzs kérge óvja, hirdeti egy seben,
izzó szerelem lángolt akkor a szívemben.

Némán szól a véset; két név szívkeretben.
Beforrt heg a fán - égő űr ma lelkemben.

A legszebb érzések fájnak a legjobban.
Attól áll meg a szív, amitől megdobban.

Érzékeny hangszer szívem ha berezonál,
emlékbe kapaszkodva egyszer majd megáll.

Szívem fájó hangja - ha szól egyáltalán -
nem szól úgy többé, mint azon az éjszakán.

A fa is állva hal meg sebesült kérgével,
mint a szív - ha megáll - telve emlékekkel.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39