A hulla(részeg) - ki az a Poe?

Stargazer képe

Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Hétvége volt, szombat este, a nap, mikor vétkezünk.
A nap, mikor elveszítjük a maradék fél eszünk.
Igyunk egyet még, gyerünk!

Ittunk volna még néhány sört, pálinkából is egy-két kört,
De pénzünk, mely nem kevés volt, olyan gyorsan enyészett!
Hol van hát a hűs nepenthe, gyógyír száraztorok-sebre,
Mely segít szenvedőnek, tőle holt is feléled?
Vagy legalább olcsó lőre, mit nyújt modern vegyészet?
Ide mind, az egészet!

Halkan szóltam, mintha fájna, a fáradt-szép pultos lányra:
Adna-e egy kört hitelbe? Könyörüljön, az istenért!
Mert itt van e néhány barát, szomjasak és semmi határt
Nem ismer a szenvedélyük, és innának egyre még.
Bármit, ami agynak árthat, s űzi bánatunk telét!
Szólt a pultos: egy fenét!

1
Your rating: Nincs (21 votes)

És kell-e a vers?

Néha nem tudom, kell-e írni verset,

és kell-e a vers, amit én írok?

Talán valaki őrült vágya kerget?

Láztoll szántotta beteg papírok

szorításában vergődik a lelkem

- átírás nélkül lett a tietek -,

száz éve élek az utolsó percben,

úgy állok itt, hogy mindig sietek.

Meg lehet szokni a halált is, mintha

centinként élnéd le az életet.

S úgy hagynád ott batyuba kötve, mint a

halandó, aki egyszer tévedett.

 

A távozásod nem a te hibád,

ne te sajnáld, sajnálja a világ!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Fenn és lenn -Szárnyalás -> zuhanás- (a '80-as évekből)

Minka képe

Ó, mélységes magasság!
Szabadság gyönyörében fürdő madárság!
Te! Parányi földszelet!
Nem bitorlod testemet!
Leráztam bilincsedet!
Nem vagyok többé rabod!
Új szeretőm ölel: Égbolt!
Micsoda varázslat,
egyre nő a távlat:
leomlik minden gát,
lehull minden korlát,
száguldok messze, tova,
érkezem! kóbor lelkem hona!
A Naphoz közeledem,
nem égek el, melegszem!
És Ő rámcsodálkozik:
_-Apró földi sárrög! Te itt:!?

...

poros autóban ébredek
kátyúval teli országúton
az öv szoritásában
megúnt cipőben, ruhában
kopott, csapzott hajjal
fájó derékkal, nyakkal
szivemben nyilakkal

...

ha...levethetném
elromlott, fáradt testemet
idegen életemet
szárnyalhatnék
vissza?! sosem jönnék!
s a tiszta kékben
fürödnék vakitó fehérben
megszűnne a fájdalom
ha...nem lennék - saját rabom...

(bocsika mindenkitől, amikor feltettem, sietvén nem irtam végig)

1
Your rating: Nincs (13 votes)

"Szemétre"való

Összetört álmaink,a szemétre dobva,
pillantok még rájuk,néha néha lopva,
megfakult szivárvány színeire vágyom,
ha éjjel kínoz,vagy elkerül az álom.

Rég halott tegnapok, emlékek ,köröttem,
mint megannyi cserép,csorbultan,törötten.
Éj nyújtózik fájón,sötéten átkarol
fülembe egy régi bús dallamot dalol.

Magamban szivárvány színekre vágyom,
míg fekszem a rég kihűlt,jéghideg ágyon,
Aztán rád pillantok, néha néha lopva,
összetört álmaink a szemétre dobva.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Valamit valamiért

Titok65 képe

Ördögből, miattad angyallá kárhozom,

ha tőlem azt kéred, naponta változom

patásból szárnyassá, de kérdés, hogy meddig…

Hisz, Te egy Lucifert szerettél eddig.

 

Szarvamat palásttal takarom le talán,

ám, hogy a glóriát elbírja-e magán,

vagy előbb szúrja át, esetleg félúton,

bármi is történik, - ígérni nem tudom…

 

Üstömnek tüzét a szívembe ültetem,

pokolnak sötétjét fényesre fürdetem.

Hűvösnek álmodom katlanok izzását,

hercegi kardélnek vasvilla csillámát.

 

Lehetnék mindig jó, félszegen csábító,

életsors-fordító lépéssel kábító…

Hófehér tollaim, simítva arcodat,

gyengéddé álcáznák sátáni karmomat.

 

Változni talán még meg tudok, kedvesem!

Ám, ami visszatart ettől, de rendesen,

az, hogy a sorsunkat úgy írta Teremtő:

Angyalból sosem lesz ördögi szerető!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39