Falusi éj
Kopogó járdán puhán lépeget
a hajlott lámpák botladozó fénye,
sötét utcán álmodik kék eget,
gazdag éjjelek nincstelen szegénye.
Hegyek mögött a vérvörös korong,
hullta előtt még végignéz a tájon,
volt gyermekén, a nappalon borong,
gyászolná tán, de nincs idő, hogy fájjon.
Szobája mélyén mindenki pihen,
A falu alszik, nap, mint nap ilyen
kipárnázott az öröm menedéke.
Az út a templom mellett elsiet,
és minden portán bezörög, ijedt
tapintattal, az éjszakai béke.
Nyílt titkom
El kell, hogy mondjam, emberek
a titkomat, mely lelkem titka.
Szívem bugyrában szendereg,
s előjön, mert az ajtó nyitva.
Nem rejtegetem, vállalom,
hadd tudja meg köröttem bárki.
Hisz nem kín ez, s nem fájdalom,
amit magamba kéne zárni.
Öregen estem szerelembe,
s mintha testem szőlőbe menne,
édes szemet ad száraz tőke.
Aki már látta, irigyelhet,
mert aki engem rabul ejtett:
kétéves, kékszemű és szőke.
Boldog Karácsonyt
B éke és nyugalom legyen
O tthonotok törzsvendége
L obogjon szeretet tüze
D uruzsoljon fel az égre!
O daérjen mindenhova,
G ondolva az Égiekre!
K éz a kézben összefogva
A lkossunk kört a fa körül,
R agyogjon arcunk mosolya,
Á ldott legyen mind, ki örül.
C sillogjon az ünnep fénye
S zemeink szép sugarában,
O sszuk szét most örömünket,
N e legyen senki magában!
Y ork zord tele se riasszon,
T annenbaum vígasztaljon!
