Ha meghalok…
Ha meghalok…
Ha meghalok, majd dicsérnek sokan,
olyanok is, akik gyűlöltek sokszor,
s az álságos nagy szöveg megfogan -
későn, hazudva, céltalanul, rosszkor.
Pedig én nem az voltam valaha,
mit a szónok, fátyolos hangon elmond,
csak egy ember, kinek még volt szava,
kit csókolt élet, s néha megviselt gond.
Telve bűnökkel. Néhányért bocsánat
jutott nékem, s ha szitok hagyta számat,
annak örültem, hogy beszéd és szó van.
Szánjátok azt, ki sírom felett állva,
jókat beszél, mert rosszat szólni gyáva,
s higgyétek el mindazt, mit elmond rólam.
Minimál
Utazási prospektus
Nézem az utakat, hátha
összejön idén majd Prága…
Ám lapozok tovább máris,
talán legyen inkább Párizs…
Nem vágyom nyáron Rómába,
negyvenegy fokos kómára…
Ontja a programot Velence,
kettesben oda is lehetne…
Délre indulok, hiszen én
túrázni vágyom Plitvicén…
Ébredek lassan…Szép napot!
Elvetem ma a pénzmagot,
s ha nem fial le június,
nem lehetek szép Árgyilus…
…nyaralok akkor „Maradon”,
két bal lábbal a talajon!
2012. február 22.
