Érzelem és értelem
H egyeket mozdít el, mialatt
A lagút sötétlő katlanán
A rannyá festve a falakat
F ényrést hagy emlékvágy ajtaján.
É rzelmek bújnak meg lelkében,
R ianó fájdalmat eltakar...
F élelem mélyén ül medrében,
I rgalmat, szánalmat nem akar.
I genre vágyódik remélve:
G átakat áttörni is képes,
A zután csendesen helyére
Z uhan, a képzetíz még édes...
Á lmában bátor, sőt vakmerő,
N őktől Ő sosem fél, oly vagány,
S zertelen, érzéki nagymenő:
Z árat tör szívcellák oldalán...
E lolvad Tőle, bár tagadja,
R áhulló ködfátyol takarja
E lőle józan ész szavait:
T itokban szeret hát valakit...
Kleopátra örök
E lhívta Isten, égi színpadára. -
L iz, leányom! Kell egy díva nekem!
I ndul a főidény, s nincs Kleopátra.
Z euszra mondom, fő most a fejem.
A ntoniusz már rég vár reád drága!
B urton művész úr türelmes fiú.
E lőre jött, s évek óta várja
T aylor művésznőt, ki már nem hiú. -
H ívta Isten, menni kellett tüstént
T udta, hogy ott az égi színpadon
A rany palástját felöltheti ismét.
Y es-t mondott, s túllépett földi gondokon.
L épteit már felhők fölött járja,
O tt tündököl "örök Kleopátra"
R ichard lágyan karjaiba zárja.
Tavaszváró katica
DNB Robi kedves kérésére:)
