Sorsrejt-Vény
Éjszakánként felébredek,
És Te nem vagy mellettem...
Megkérdezném sorsőrzőmet:
Mért' így írta életem?
Vajon mi az oka annak,
Hogy múltam nem feledem?
Fájdalmas volt a Veled-lét,
Égető szép szerelem.
Életkönyvem lapjain már
Sárgul oly sok fejezet,
Megkérdezném, miért van így,
De nem jönne felelet.
Minden szava elhalkulna,
Mire hangja hozzám ér,
Így csak lelkem kiáltozna
Könyörögve válaszért.
Merre vezet jövőm útja:
Ágazik vagy megszakad?
Annyi kérdés él bennem még,
Feltenném, de nem szabad.
Amit nekem Fent megírtak,
Az csak iránymutató,
Ezért NEM akarok lenni
Pálmalevél-kutató!
Falusi éj
Kopogó járdán puhán lépeget
a hajlott lámpák botladozó fénye,
sötét utcán álmodik kék eget,
gazdag éjjelek nincstelen szegénye.
Hegyek mögött a vérvörös korong,
hullta előtt még végignéz a tájon,
volt gyermekén, a nappalon borong,
gyászolná tán, de nincs idő, hogy fájjon.
Szobája mélyén mindenki pihen,
A falu alszik, nap, mint nap ilyen
kipárnázott az öröm menedéke.
Az út a templom mellett elsiet,
és minden portán bezörög, ijedt
tapintattal, az éjszakai béke.
Édesanyámhoz.
Édesanyámhoz.
( Anyák napjára )
Kilenc éve mosolyogsz vissza
rám ugyanúgy anyai szeretettel:
"Kisfiam, vigyázz magadra."
Nálad jobban nem szeret senki.
Tested táplált, majd Te magad.
Te tanítottál meg hitben élni,
ma is hallom imádkozó szavad.
Fentről mosolyog a "Nagy Család"
egyre csak növekvő angyali kara.
Örök hálával gondolok mindig Rád.
Ugye hallható ott is fiad szava ?
Nem mondod többet: "Szeretlek fiam."
Megszüntem akkor kisfiúnak lenni,
Édesanyádhoz kellett Neked is sietni.
Könnyben füröszt ma a szív szava.
Testvéreim, Barátaim, öleljünk át
együtt minden Mennyben élő Édesanyát !
Aktív felhasználók
- gemini972
