Könnycsepp vagy...
Könnycsepp vagy....,
mi bánat hátán legördülve felnevet,
simogató ölelésed szívcsücsökben lel helyet.
Könnycsepp vagy...,
mi öröm szárnyán bús vállamra rárepül,
hímporából jóság kacsint, s nyújtózkodva elterül.
Könnycsepp vagy...,
szerelem fénye gyöngyvalódban felragyog,
szikrájában mosolyogva tűnődnek a csillagok.
Könnycsepp vagy...,
mi csókbuborék módra ül az ajkamon,
s érzéseim nem kell többé zsebkendőbe hajtanom.
Bea
Távolléted gyötör, rég várt alkalom,
hogy közelről lássam arcodat, de a
neved édes bor kiszáradt ajkamon,
szomjam oltom e rövid szóval: Bea.
Úgy jöttél felém, mint késett gyorsvonat,
álltam a peronon, mint ki elveszett.
Szívem rideg volt, átkoztam sorsomat,
de talán melléd kapok most helyjegyet.
Ne hallgass rá, ha lesz olyan vélemény,
hogy az életünk csak olcsó képregény,
amelyből egy szép részt ollónk kivágott.
Köszöntsön ránk most egy igaz aranykor,
legyek melletted, míg értem harang szól,
és benned ölelem át a világot.
2012. VI. 14.
