Gyilkos hajszák Advent körül.
Gyilkos hajszák Advent körül.
Sikolt ha feszül testben a kés.
A vergődődésben, ellenkező
bordák között szorul a rés,
majd forró vér buggyan elő.
Újra és újra mélyíti a sebeket
engedelmeskedve az eszelős,
pénzért támadó erős kezeknek.
Nincs se visszaút, se menekülés.
...
Földhöz lapul a vezérfarkas,
tiszteli nagy és népes áldozatát.
A pillanat még nem alkalmas,
hogy elkapja zsákmánya torkát.
Kerüli a szarvakat és a patákat.
Nem sebesülhet meg a harcban,
szüksége van rá az éhes falkának.
Szemében a biztos halál villan.
...
Fénylik a díszes márványpalota,
Magától nyílik a hatalmas ajtó,
ragyog a drága díszes markolata.
Félszegen néz körül a halandó.
Nem tudja, hogy az övé mindez,
hisz nem figyelnek rá ha halkan
a tájékoztatásra várva kérdez
sorszámmal kezében a bankban.
Valaki átjutott
Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.
Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...
Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,
átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.
A pince kulcsa
Megettem már a kenyerem javát,
és plusz évekre sincsen már hitel.
A problémáim sosem láttam át,
de boroshordóm alján pár liter
cirfandli löttyen, a gigámra vár,
no azt szép lassan elkortyolgatom.
Bedőlt falakkal elvan még a vár,
a dombról néha széjjelnéz a rom.
Aki akar, az életben talál,
s bár be-becsönget olykor a halál,
a sietségre nincs semmi okom.
A hordó alján lötyög pár liter,
amíg ki nem fogy, addig várni kell.
A pince kulcsát erősen fogom.
