alak-art.hu

 Apa szerint idén elmarad a karácsony. De én nem hiszek neki, mert mindig komolytalankodik. Biztos akkor is tréfált, amikor ezt mondta.  A Bence barátom a suliban azt mondta, hogy náluk már tavaly se volt. Vagyis kaptak egy kis édességet, meg pár ruhadarabot a testvérével, de karácsonyfájuk például nem is volt. Vagyis csak jelképesen. Mert volt egy fenyőáguk, amit kicsit feldíszítettek. Az anyukája sírt is szenteste, hogy mi lesz velük, mert lehet, hogy előbb-utóbb az utcára fognak kerülni. Pedig dolgoznak a szülei, ha van mit. De sokszor nincs. És ha nincs munka, nincs kenyér se. Ezt a metrón hallottam, mikor jöttem hazafelé az iskolából. Két idősebb néni beszélgetett, ők mondták. Ez azért kicsit gondolkodóba ejtett. Lehet, hogy Apa most kivételesen mégsem nem viccből mondta ezt a karácsonyos dogot.

 Mert például az elmúlt nyáron sem voltunk nyaralni. Pedig azt ígérték apáék egy éve, hogy most majd talán lesz valami kis pénzünk és elmehetünk legalább egy hétre nyaralni valahová víz mellé. Mert akkor úgy volt, hogy Anya is el tud helyezkedni, de nem sikerült neki. Utoljára három éve voltunk nyaralni, de akkor csak Balatonon. Pedig előtte minden évben mentünk a tengerhez. Voltunk már Görögországban, meg Olaszországban, meg Horvátországban is. Amikor még meg sem született a tesóm, Boldizsár. Aztán beütött a krah. Ezt a nagypapám szokta mondani. Volt egy szép családi házunk, de azt elvette a bank. Apa cége csődbe ment és nem tudtuk fizetni a megemelkedett törlesztő részleteket. Most egy kétszobás albérletben lakunk. Jó kis lakótelep ez. Van egy vadiúj játszótér csúszdával, mászó várral, meg hintával. És van focipálya is, meg kosárpalánk. Igaz, csak egy. Ezt, mondjuk nem tudom, hogy képzelték. Biztos elfogyott a pénzük azoknak is, akik építették. Itt élt korábban ezen a lakótelepen a Rózsi mama is egy pár évig, miután meghalt a nagypapám.

 Tavaly sem volt túl gazdag a Jézuskánk. Kaptam egy kalózhajót, amit LEGO-ból raktunk össze Apával. Apa azt mondta, hogy pénzt se kellett adni érte. A cégtől kapott kajajegyet Karácsonyra és abból vették. Én szerettem volna még egy szánkót, egy pár korcsolyát, meg egy bőrfocit. Mert szeretek focizni, csak télen nem annyira. De a focit eltettem volna tavaszig. Legfeljebb kiment volna belőle a levegő. Aztán a szülinapomra mégis megkaptam a focit. De Karácsonykor csak a hajót kaptam. Vagyis nem is! Kaptam még egy pár új bakancsot. Mert a régit kinőttem. De az nem igazi ajándék, mert azt úgyis meg kellett volna venni. Milyen jó lett volna egy szánkó is. Mert a múlt télen tök sok hó esett egyszer. Na, akkor Apa épített nekem egy óriási hóembert. Az öcsémnek meg egy hókutyát. Mind a kettő tök király lett. Mert az én apukám olyan ügyes! Szerintem lehetett volna belőle még szobrász is. Az öcsém, a Boldi meg hintalovat kapott Karácsonyra. Le is esett róla még azon a szent estén. De semmi baja nem lett szerencsére. Csak ordított, mint a sakál. Azt azért én is sajnáltam volna, ha mondjuk például betörte volna a fejét. Mert bármilyen undok is néha, azért mégiscsak az öcsém. Mert mindig az kell neki, amivel én játszom. Anya  meg azt mondja olyankor, hogy hagyjam rá, mert én vagyok az idősebb. Meg hogy legyen már több eszed, fiacskám! Hát persze hogy több van. Én jövőre már tíz éves leszek. A Boldizsár meg még csak most múlt négy.

 Az ő hintalova sem került pénzbe. Még jó, hogy volt az a kajajegy. De lehet, hogy legközelebb már az se lesz. Az apu mondta, hogy azt beszélik a munkahelyén, hogy felmondanak valami kollektív szerződést és akkor elvesztik az eddigi kedvezményeket. Valami kafetériát, vagy mit. Jövőre meg még elvehetik a pulykapénzt is. Azt nem értem, hogy mi az a pulykapénz, de jó lenne, ha senki se venné el az apukámtól. És lehet, hogy majd meg akarják szüntetni a vállalati üdülőt is. Ott nyaraltunk utoljára a Balatonnál. Az nagyon jó volt. Mert a Balcsi ugyan nem olyan, mint a tenger, de nagyon finom vize van. És jó meleg. Meg nem is olyan mély. És lehet homokvárat építeni, meg iszapfürdőzni is. Nem úgy, mint Horvátországban. Ott csupa kő volt a tengerpart. És a víz alja is. Azt hallottam, hogy a Balatont úgy is nevezik, hogy magyar tenger. Szerintem is lehet ebben valami igazság, mert olyan nagy!

 De azért az  tényleg kiszúrás lenne, ha elmaradna a Karácsony. Az apukám nagyon sokat dolgozik, de az anyunak nincs munkája már évek óta. És egy fizetésből, meg családi pótlékból nehéz lakbért fizetni, meg villanyt, vizet, fűtést és közös költséget. És akkor még enni is kéne valamit. Ezen szoktak anyáék néha veszekedni. A kajapénzen. Mert enni muszáj. És azt is mondta az Apa, hogy neki az a legfontosabb, hogy pontosan befizessünk minden csekket. És hogy ő ugyan nem fog segélyért könyörögni. Inkább eléldegél kenyéren és vízen. Mondjuk, én nem szeretnék kenyéren és vízen élni.
De azt nem is mondta, hogy mi se ehetünk az öcsémmel majd reggelire kakaós csigát. Apa még azt is mondta, hogy el kéne menni neki még egy helyre dolgozni, hogy legyen több pénzünk. Igaz, így is eljár szombatonként meg néha vasárnap is költöztetni a Béla bácsival. Meg egy másik bácsival, a Bandi bácsival. Aki a múltkor a lábára ejtett egy háromajtós szekrényt. Pedig ő is akkora, mint egy háromajtós szekrény. De tényleg. Ekkora széles válla van, húú! És reggelire megeszik fél kiló párizsit fél kiló kenyérrel. Meg vagy tíz paradicsomot. Aztán megiszik egy fél liter tejet. Ha ő ennyit eszik, akkor lehet, hogy náluk sem fog jönni a Jézuska. Mert nem lesz pénzük, hogy karácsonyfát vegyenek. Meg ajándékokat a gyerekének. Mert neki egy kislánya van, úgy tudom. A Bandi bácsi azt mondta a múltkor, hogyha nagy leszek, elvehetném az ő Kata lányát feleségül. Szerinte épp összeillenénk. Hát, nem is tudom. Nem hiszem, hogy olyan nősülős fajta lennék. Még ráérek a nősüléssel. Meg nem is láttam még a kis csajt. Azt se tudom, hogy szép-e, vagy csúnya.

 Egyébként a Karácsonyt én nem is csak azért szeretem, mert olyankor mindig kapok valamit. Hanem mert olyankor összejön a család. És itt vannak a Papáék is. Még a Rózsi mama is el szokott jönni, pedig ő már messze lakik. Valahol vidéken. Oda ment újra férjhez. Karácsonykor mindig van nagy sütés-főzés, meg van sok édesség, mindenféle sütemény. És ezen a Karácsonyon meg ne legyen semmi?
Mert mindig az a pénz! Apa azt szokta mondani rá, hogy az a legkevesebb. És olyankor mindig nevet. Nem akarom, hogy idén ne legyen Karácsony, Apa! Hát kit érdekel, hogy  válság van, meg megszorítások. Tudhatnád, hogy nem engem kell szorongatni, meg az öcsémet.

Budapest, 2011. november 7.
Átírva 2011. november 29-én és 2012. január 1-én