Levél Villonnak

Titok65 képe

Ki Jeanne d’Arc halálakor születtél,
és nevet gyám apáttól szereztél,
mondd, elfogadnád baráti jobbom?
Megtisztelnél vele, bizton mondom!
Éltem volna Veled középkorban,
úszhatnánk nyakig, jó vörösborban!
Ellenségeid gúnyoltad ifjon,
s aggódtál hátsódért, hogy bírjon,
mikor kötéllel nyakadon méred;
az álnok párizsi tisztességet!
Követnélek én kedves Francoise,
rosszlányokkal ölemben, bárhová!
Élvezném életed visszás korát,
törölgetném ruhámról út porát,
időgép, ha Feléd repítene,
sorbonne-i tudásvágy hevítene…
Vágynám, hogy megértsem a világod,
s akkor tán nem fájna hiányod.
Eltűntél az életből hirtelen,
És én kétségbe esve hirdetem:
Tehetséged átírni nem lehet!
Műveid ihlette tán képzelet,
nagyságod mindörökre megmarad,
mit sem fakult, majd hatszáz év alatt…

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Altass el

Toribá képe

Altass el kérlek, mert ébren lenni fáj.
Borult égen nem törnek át a fények.
Bús ködbe burkolt, haldokló remények
szőtte sötétben csillagtalan a táj.

Simogass álomba engem, s a bánat
elkerül, ha álmom tengerén hajóm
lágyan ring. Csak ez rég vágyott óhajom.
S ott talál meg engem a bűnbocsánat.

Altass el, hisz nincs miért ébren lennem.
A pacsirta-dal hamisan zeng bennem.
Üszkös hajnalt üdvözöl, hangja rekedt.

Felégetett a táj már körülöttem,
bambán nézek, K.O.-val kiütötten.
Altass hát el, hogy végre ébren legyek.

1
Your rating: Nincs (36 votes)

Egy elvetélt látomás

Jutalom képe

Nézd, Kedves! Milyen derűs ma a Hold!
Felé mormoltam hangtalan fohászt,
s Ő huncut kacsintással válaszolt:
- Híven őrzöm, csak légy nyugodt, e nászt!

Ringass ma! Oszd meg velem paplanod!
Melléd bújva rázom fel majd párnád.
Befogadom, sarjadzó ten-magod,
kisimítom élted meggyűrt vásznát.

Álomidő csend szárnyán érkezik,
Könnyűvé leszünk, mint egyetlen sóhaj.
Babona, tiltás nem vértezhet itt:
egésszé rezzen minden titkos óhaj.

Madárhanggal köszönt a pirkadat,
könnyfátylában mosdik még szemem,
ábrándom hűtlenül tova szalad,
korai bánat borítja egem.

Ereszemről most széles bú csorog:
meggyötört egy elvetélt látomás.
Fülembe önaltató dalt dúdolok,
várva, esdve, kívánva változást.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Falusi éj

Kopogó járdán puhán lépeget
a hajlott lámpák botladozó fénye,
sötét utcán álmodik kék eget,
gazdag éjjelek nincstelen szegénye.

Hegyek mögött a vérvörös korong,
hullta előtt még végignéz a tájon,
volt gyermekén, a nappalon borong,
gyászolná tán, de nincs idő, hogy fájjon.

Szobája mélyén mindenki pihen,
A falu alszik, nap, mint nap ilyen
kipárnázott az öröm menedéke.

Az út a templom mellett elsiet,
és minden portán bezörög, ijedt
tapintattal, az éjszakai béke.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Marasztaló búcsú

Köszönöm, hogy melletted lehettem,
és köszönöm, hogy mellettem lehettél.
Köszönöm, hogy veled lettünk ketten,
és köszönöm, hogy több lehettem egynél.

Bátorságod által lettem bátor,
megacéloztad hiteddel a lelkem.
El se mentél, máris úgy hiányzol,
hogyan lehet a semmit átölelnem?

Velem maradsz, s én elmegyek veled,
és elengedve megfogom kezed,
roskadozik a most leszedett asztal.

Ott vagy talán, de ide zár az emlék,
Így lesz jelen a jövő és a nem rég,
hiú remény, hogy versem itt marasztal.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 31 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39