Édes és keserű

Braunel képe

Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;
De elégek, ha nem vagyok vele …

Úgy vágyom én, hogy átöleljem végre;
S fülébe súgjam azt, hogy szeretem.
Megsimogatom arcát, csókját kérve;
És összeforr majd ajkunk szelíden …

Nem bánom akkor, hogy mit hoz a holnap,
Ha itt a földön Ő, az én egem.
Tudom, nekünk is felvirrad egy szebb nap;
S neki én leszek csak, és ő lesz nekem …

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Emlékkép

nikosz képe

 

Emlékkép

Szép hajad hátadra omlott,
illatos inged kibomlott,
vágykeltőn, kacéran adtad,
mit csak csillagok tudhattak
fentről, s fiókod legmélye
rejtett, leveleim mellett,
ezernyi foszló emléket.

 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI I.

nefelejcs képe

Kedves alkotók, Vörösáfinak köszönhetően végre megmutatkozhat kicsiny közösségünk egy kiállítás keretein belül a nagyközönségnek.

A kiállítás megtekinthatő Aug5-től egy hónapon át a Vörösmarty művészmozi galériájában.

Cím: Baross u.4 a Kálvin térnél.

EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI  I.
1
Your rating: Nincs (14 votes)

Kifeszítve

 

grendorf-stanzák

Én olyan sok mindent megéltem,
dobált az élet szerte-szét,
álltam talpon és voltam térden,
alázva, s dicsben, így, e kép
vegyes. Forgott a sorskerék,
s habár nem volt fényes az érdem,
házamból megvan pár cserép.
Amikor szóltam csak beszéltem,

forgott a nyelvem ám a szó
a mindenségben szertefoszlott,
ugye mesém mily megható?
Szövegem ócska, régi, koszlott,
folyvást légüres térben mozgott,
s nem varrta össze szó-szabó,
hiába fércelt bűnnel gondot,
e ruha bálba nem való.

Firkáltam stanzát és szonettet,
és akadt néhány ballada,
elítélhetik bár e tettet,
nálam is szólt a dallama.
Védje meg magát majd maga.
Egy-két jó versem elfeledtet,
hiszen ha szívem játszana,
nem nyerné meg a végső meccset.

Erkölcsileg magasba vágytam,
és most a mélység átölel.
Úgy lettem védő szétlőtt várban,
hogy tudtam, sajnos nem jön el
a győzelem. Pedig közel
éreztem, s mindhiába vártam.
Törpévé tengervágy növel,
homokként, kagylóhéjba zártan.

Az iskolát magamban hordom,
s várom, a lelkem felnevel.
Nem hiányzik Oxford, se Sorbonne,
mindent önmagam értem el.
Mondjátok, az mit érdemel,
kinek vágya Párizs, vagy London,
de Héregen utcát seper,
s gyáva ahhoz, hogy zászlót bontson?

Az én zakómat más ne hordja,
s a törülközőm is enyém.
Akad, akinek rám van gondja?
Talán a Koponyák hegyén,
az egyik lator jön elém,
hogy rémülő szemembe mondja:
van hely a kereszten, te vén,
kopott szerkezet, más bolondja.

Maradnék is, amikor mennék,
s amikor mennék, maradok.
Persze ideköt minden emlék:
érzések, tárgyak, alakok.
Néha úgy vélem, zavarok.
Máskor meg, hogy hibás a termék.
S azért, mert élni akarok,
úgy teszek, mintha halott lennék.

 

Budapest, 2012. január 13.

 


 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Altass el

Toribá képe

Altass el kérlek, mert ébren lenni fáj.
Borult égen nem törnek át a fények.
Bús ködbe burkolt, haldokló remények
szőtte sötétben csillagtalan a táj.

Simogass álomba engem, s a bánat
elkerül, ha álmom tengerén hajóm
lágyan ring. Csak ez rég vágyott óhajom.
S ott talál meg engem a bűnbocsánat.

Altass el, hisz nincs miért ébren lennem.
A pacsirta-dal hamisan zeng bennem.
Üszkös hajnalt üdvözöl, hangja rekedt.

Felégetett a táj már körülöttem,
bambán nézek, K.O.-val kiütötten.
Altass hát el, hogy végre ébren legyek.

1
Your rating: Nincs (36 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39