Csalódás

Török Judit képe

Engem ne temessetek hideg földbe,

kukacok ne rágják testemet,

hagyjatok a felhőkkel szállni,

a szél had'  vigyen engemet.

Röpködni ágról-ágra,

mint kismadár,

úgy akarok.

Lomb alá bújni az éjszakába,

s esőben fürödni

engem hagyjatok!

Ezer porszem leszek,

szelíd vándor,

hegyre fel, völgybe le,

ahová szeretnék eljutni,

oda elvisz a végtelen.

Nem fázom majd, ha jön a tél,

nyári nap nem süti bőrömet,

de tavasszal tőlem nyílik majd a rét,

ősszel velem vitorláznak a falevelek.

Nem ér több csalódás,

nem jön több hazug szó,

nem lesz több áruló jel,

és nem fáj majd hideg csók.

Most még itt vagyok!

Élek!

Tétován nézem a múltam,

mely kósza árnyként suhan,

csalódott magány,

füstrajz a tapétán,

elszáll vele minden,

élet, vágyak, ábránd.

Testembe hálni jár a lélek,

álmában elmereng,

Vajon lesz aki felébreszti?

Vagy hagyja meghalni,

éltetni képtelen.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Ballada a tudathasadásról

A skizó vagyok, nem tagadom c. ciklusból

Egyszerre vagyok Gyula, s Gábor,
sőt Kelemen, valamint Péter,
és Melinda, Elza is mától,
bennem egész hadsereg fér el.
Helyet nálam, akárki bérel
az egójának helyt adok.
Támad a sok árny minden éjjel.
Segítsetek, mert meghalok!

Minap az utcán bandukoltam,
és nem volt semmi fegyverem.
Önmagam láttam szinte holtan,
s a testem szembejött velem.
Kopik bennem az értelem,
és szándékaim is rabok.
Jövő a múlt, s a múlt jelen?
Segítsetek, mert meghalok!

Gáborral tegnap összefogtam,
és jól megvertük Kelement.
Elzavartuk, el is ment nyomban,
sajnos Melinda vele ment.
Nem tudom, hogy ez mit jelent,
Tán kutyát csóvál a farok,
vagy nem értem meg a jelent?
Segítsetek, mert meghalok.

A búcsúlevelem is megírtam,
Gábor dicsérte: marha jó!
Gyula leköpte, erre sírtam,
nekem az élet nem való.
Alattam szélsebes faló,
s a téboly szélén vágtatok,
az élesnek hitt mind fakó.
Segítsetek, mert meghalok.

Már összekeverem a dolgot,
s nem tudom mit mondott Gyula.
Életem is veszélyben forgott,
Gábor és Melinda fura.
Ráfekszem most a hamura,
megőrjítenek a dalok.
Nem vagyok elmém hű ura.
Segítsetek, mert meghalok!

Ma jó napom volt, megöleltek
a bennem lakó démonok.
Hívtam őket, sietve gyertek,
élek, nem hatnak még porok.
Hiszen nem vagyok én konok,
csak néha színek és szagok
jönnek és bamba traktorok.
Segítsetek, mert meghalok!

Herceg! A nejem és a férjem,
továbbá minden én vagyok.
Most azt mondd meg, hogy kitől kérjem:
segítsetek, mert meghalok!


 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Kettétört karrier

 

Talán költő is lehettem volna,
s most írhatnék ódát, lágy szonettet,
s lennék poeta doctus helyetted,
ha bánatomat nem fojtom borba.

A szerelem többé már nem jelent
nékem varázst, csókos asszonyt soha,
nem vakít festett démon-pír, noha
meghúztam párszor begyes Helent!

Lemondok mától a költészetről,
lírámnak vége, szerdára keddről,
szögre akasztom hát tehetségem,

nem írok szépet egy sort se, látod,
értesítem tökély-máz Világod:
hordóba fojtottam feleségem!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

"Szemétre"való

Összetört álmaink,a szemétre dobva,
pillantok még rájuk,néha néha lopva,
megfakult szivárvány színeire vágyom,
ha éjjel kínoz,vagy elkerül az álom.

Rég halott tegnapok, emlékek ,köröttem,
mint megannyi cserép,csorbultan,törötten.
Éj nyújtózik fájón,sötéten átkarol
fülembe egy régi bús dallamot dalol.

Magamban szivárvány színekre vágyom,
míg fekszem a rég kihűlt,jéghideg ágyon,
Aztán rád pillantok, néha néha lopva,
összetört álmaink a szemétre dobva.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

A Tenger üzenete.

Édeskés illatával arconsimít a szél.

Tengerbe hunyorít a Nap is kedvesen.

Csak állok, hallgatom mit is mesél

a langymeleg hullámverés a fövenyen.

 

"El-mú-láás a sooor-sod" ez az üzenete.

Kitakarja ezerév csigacsonthéjait.

Mintha őseink lennének ott elrejtve,

érzem magamban, s ez elszomorít.

 

Játékszerek vagyunk, s tapossuk

atomjainkat homoktestvéreinkben,

nem ismerve fel bennük magunk,

kiket Isten alkotott jókedvében.

 

Minden hullám megismételhetetlen,

nincs két egyforma. Minden felhő más.

A teremtmények láncszeme végtelen,

megismételhetetlen, mint az elmúlás.

 

A Nap simít vigaszt komor arcomra,

derűs érzéseket súgva: "Éltet a szeretet".

Segít édeskés illatával neki a szél újra,

feledni az időt, a pergő homokszemeket.

 

Malta, Qawra, 2011. július 31.

 

 

 
 

 

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 2 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • grendorf
  • det

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6636

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39