Belépés

Active tribune users

  • Streit Gábor

Gesztus-szonett

 

 

Ne rúgjatok már bele abba,
aki a földön elterül.
Hiszen kinyúlt, s bár elszaladna,
lelke feladta, ott belül.

Adjon hitelt a győzteseknek
nem kért, de elvárt gesztusa.
Mért lenne kiáltón eretnek
így jelezni, hogy nincs tusa?

Ti nyertetek. Már tétje sincsen
a küzdelemnek, hát segítsen
a megbocsátás, mely vezet.

Rajta már nincs mit kérni számon,
ezért ahhoz, hogy félreálljon,
nyújtsatok segítő kezet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

A VERS

Vajon milyen lehet az igazi,
amit versnek lehet mondani?

Páros legyen a rím, talán kereszt,
kancsal, bokor, netán ölelkező?
Ki döntse el? Ez itt a bökkenő!
A suta ragrím sokszor nem ereszt.

Legyen soronként nyolc lába,
fejezzem ki inkább morába’?
Ismerd fel a hosszút s rövidet;
mely a mértéket nem töri meg!

A szótagszámmal vajh’ mit kezdjek?
Igazítsam vagy talán lazuljak,
s engedjek teret az újnak?
Ím legyen!

Elvont legyek vagy konkrét,
(A szótagszám itt pont hét!)

Törjem a ritmust, mint itt vagy,
felezős legyen, mint ezen helyen?

Te nem szereted a közhelyest, rendben,
az életképeket el is ásom menten,
az áthajlásokat meg kifejezetten
utálod, többé így írni nem is fogok,
megvétózni ma még, neked is van jogod.

De majd holnap…
…ha netán a neten…
…megjelensz …
…beengedlek, csak aztán….
…- Húzzál haza!...
…ha ez kell…tőlem megkapod…
…ha ettől leszek modern s laza.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Szemed sarkából...(egy régi szerelem)

Stargazer képe

Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávészagú régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom

hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú félmosolyod mögött
egy nő rejtőzik, ki nem csak hogy nő
de talán a nő minden nő között.

Nem volt még teljesen kész a sminked,
a hajad is kócos volt, zilált,
de az a révedt, szomorú tekintet!
Szívem vadul vert, a tüdőm zihált.

Mellemben akkor virágok nyíltak,
fejemben a szféráknak hangja szólt,
a hormonok őrült táncra hívtak,
a hold lett a nap és a nap a hold.

1
Your rating: Nincs (34 votes)

Hangrezgések

Titok65 képe

Mind a ketten régen tudtuk,
hogy eljön majd az a nap,
mikor lelkedben az élet
nem komponál többé dalt.

Elnémuló húrok csendje
megfeszült szív-zongorán,
fájdalmasan kiáltottam:
Óh, bárcsak még hallanám…

Sivár űr maradt utánad,
soha többé nem zenél
fülemben a boldogság-hang,
hiszen végleg elmentél...

Huszonhárom év elrepült,
ám a lelkem nem gyógyul...
Álmaimban egy néma hang
újra dalolni tanul...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelentés egy női haditudósítótól (Vonulnak a varjak)

A Fekete Hadsereg elhagyja városom,
Fehér-tábornok kemény parancsát nem hallják:
-Maradni még! Hisz a házak közt a FAGY oson,
berúgva gyenge, szúette tölgykapuk alját.

A jéghozó háború négy hónapja tartja
magát, a Fekete Hadsereg azóta zabrál!
Agg ösztöne a csapatot mégis kihajtja,
s a kirakatban fészkelődni kezd a szandál.

2011.február

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 89 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Streit Gábor

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6496

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39