Elmúlt? Vége?

Toribá képe

S zigetre leltem, nem is olyan régen.
I llatozó fái bódítottak el.
C sellengtem köztük szűzies fehéren,
T udtam, itt nekem is illatozni kell.
R oskadó ágaik gyümölcskosara,
A ranyló almák, mézízű barackok,
N egédes füge, vöröslő áfonya,
S zájamra égő csókokat tapasztott.
I ttam nedvüket, haraptam húsukat,
T ilalom nem gátolt ez Édenkertben.
G yönyört fakasztott bennem az új tudat,
L ágyan ringatja bölcsője a lelkem.
O h, de rút felhő szállott a kert fölé.
R onda kék palásttal fedte az eget
I rigyen állt oda a kapu elé,
A kár egy ellenőr, kérve a jegyet.
M aradtam hát sokszor kintrekedve,
U táltam is nagyon ezt a kék csibészt.
N a bumm, ritkábban járok majd e kertbe.
D alaim már úgyis rég elfeledve.
I ntek egy pá-t, és ALAKom ködbe vész!

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Baráti biztatás a remény halála helyett.

 

 

Hiába gyöngy és száz virág,

ha szíved szavára tapos, kacag

míg összedől benned a világ,

"A kutya ugat, a karaván halad."

 

Felfeszülhetsz a szivárványra,

vagy akár szívedet tépheted ki,

aki leborul lábhoz, megalázva,

azt csak lenézve lehetne szeretni.

 

Így van ez, világosabb a Napnál.

Kincset mérhetsz; emberi értéket.

Köszönd meg ami jót kaptál,

ereszd el, vagy ez lesz a veszted.

 

Férfisors, hogy sziklaként állj, 

végül így is csak por lesz belőled.

Fontosabb az, hogy Te is elvárd

mindig viszontszeressenek Téged.

 

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Álmodó

nefelejcs képe
Álmodó
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Gyilkos hajszák Advent körül.

 

Gyilkos hajszák Advent körül.

Sikolt ha feszül  testben a kés.
A vergődődésben, ellenkező
bordák között szorul a rés,
majd forró vér buggyan elő.

Újra és újra mélyíti a sebeket
engedelmeskedve az eszelős,
pénzért támadó erős kezeknek.
Nincs se visszaút, se menekülés.

...

Földhöz lapul a vezérfarkas,
tiszteli nagy és népes áldozatát.
A pillanat még nem alkalmas,
hogy elkapja zsákmánya torkát.

Kerüli a szarvakat és a patákat.
Nem sebesülhet meg a harcban,
szüksége van rá az éhes falkának.
Szemében a biztos halál villan.

...

Fénylik a díszes márványpalota,
Magától nyílik a hatalmas ajtó,
ragyog a drága díszes markolata.
Félszegen néz körül a halandó.

Nem tudja, hogy az övé mindez,
hisz nem figyelnek rá ha halkan
a tájékoztatásra várva kérdez
sorszámmal kezében a bankban.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Március tüze

      Március tüze !

( 165 éve fellobban újra és újra.) 

Március tüze izzon fel bennünk végre,
ha már tollforgató emberként nézünk
fel Atyáink áldott lelkével megtelt égre.

Ha a kishitűség odatolakszik helyébe
lobbanjon el  hitvány szalmalángként,
hogy ne zavarja meg Őket a füstje.

Szemfényvesztést ne tűrjünk helyette.
Gyújtsunk fáklyát hitből és reményből.
Emeljük fel szavunk ahogy Petőfi tette.

Bátran, magasra, ne remegjen a hangod.
Kiálts fel Dicső Költőinkhez szívből most:
Méltók akarunk lenni mi is Hozzátok!

S ha kell  Barátom, vizsgáld meg a lelked.
Biztos helyesen követted példaképeidet ?
Alkoss úgy, hogy megfelelj Példaképeidnek.

 

  

 
 
 
1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 12 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39