Bea

Stargazer képe

 

Távolléted gyötör, rég várt alkalom,

hogy közelről lássam arcodat, de a

neved édes bor kiszáradt ajkamon,

szomjam oltom e rövid szóval: Bea.

 

Úgy jöttél felém, mint késett gyorsvonat,

álltam a peronon, mint ki elveszett.

Szívem rideg volt, átkoztam sorsomat,

de talán melléd kapok most helyjegyet.

 

Ne hallgass rá, ha lesz olyan vélemény,

hogy az életünk csak olcsó képregény,

amelyből egy szép részt ollónk kivágott.

 

Köszöntsön ránk most egy igaz aranykor,

legyek melletted, míg értem harang szól,

és benned ölelem át a világot.

 

2012. VI. 14.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Szegény kis magyar siralma

Toribá képe

Magyar vagyok, mert ide születtem.
Ez a kis ország édes, szép hazám.
Itt éltem le éltem önfeledten,
és nem vágyódtam túl sokra, nem ám!

Lusta voltam? Vagy csak élhetetlen?
A becsület tartott vissza talán?
Örültem, ha volt mit félretennem,
s volt élelem családom asztalán.

Örültem bizony, s ez már a múltam.
Megélni kell ma, nem félretenni!:-(
Javakban tobzódó sose voltam,
innen tán idegenbe kell menni!

Azt mondják, a magyar olyan fajta,
példakép lehet bármely nemzetnek.
Sorsa, hogyha nyugatra sodorja,
belőle Nobel-díjast teremthet!

Még, ha esélyem is lenne erre!:-(
De én hazámból nem vágyódom el!
Itt vájódott ki életem medre,
magyar vagyok, itt élnem, halnom kell!:-(

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Az ősz már Verlaine-é

Toribá képe

Tavaszi chanson

Zsong a tavasz,
létet fakaszt
a tájra.
Tűnt hó alól
rügyet pakol
a fákra.

Cinkemadár
dalolja már:
Nyitnikék!
Az öreg Nap
erőre kap,
kék az ég.

Lágy szellő kél,
szívem remél,
és érzem,
szép az élet
s újra éled
reményem.

Nyári chanson

Nyár lantja zeng,
cseveg, fecseg
magában,
s színt, ami szép,
szór szanaszét
vidáman.

S mily fergeteg
jókedv rezeg,
víg a dal.
Cseng, tovaszáll,
bút nem talál.
Diadal!

Hej! Vigalom,
nyár, bizalom,
napsugár.
Most féktelen
az életem,
mint a Nyár!

Téli chanson

Tél hangja cseng,
feszengve peng,
metsz a szél,
Dermedt a táj,
az élet fáj,
nincs esély. .

S jaj, itt vagyok,
élő halott
magamban,
testem vacog,
tán meghalok!
Feladtam.

Majd a Halál,
ha erre jár,
csontkezet
vállamra tesz,
el nem ereszt,
elvezet.

S az én őszi chansonom

Ősz hegedül,
húrja pendül
keményen.
Az elmúlást
zengi, nem mást.
Úgy érzem.

S míg ballagok,
csak hallgatok,
s a bús szél,
múlt kéjeket
elébem vet,
így beszél.

Jaj, menni kell,
nincs már itt hely
énnekem.
Hallgassa csak,
ki itt marad,
énekem!

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Vágyódás

Braunel képe

Új mezőkre, új utakra
vágyom mindig szüntelen.
Messze szállva vágy tanyája,
szerteszét a nagy világba',
szívemben még egy helyen.

Hogyha hív a szél nevetve,
dombok lankás oldalán;
visszanézek otthonomra,
nem figyelve bús napokra,
búcsút int szívem talán.

Majd, fülembe szél sodorta
hívó, zengő dal, ha száll;
átölelve és karolva,
úgy emel fel összefogva,
mint jóságos griffmadár.

~~~

És ha végre visszatérek
élményeknek színpadán,
azt kiáltom én a szélbe',
éji völgybe, fényes égbe;
mégis itt az én hazám ...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Talán egy sejt

 

Kínozni tud néha a kérdés,
vajon mi fontosabb nekem:
ahonnan jöttem rossz talicskán,
vagy hogy merre tart szekerem?

Visszanézek és mindent látok,
tolong sok ősöm az úton.
Nevük, sorsuk fejből sorolnám,
de a jövőmet nem tudom.

Moccan lábam a régi dalra,
táncba ránt a történelem.
Ismerősök csapatja szólít,
és ölelgetne szüntelen.

Vérem ezernyi nemzedéke
szenvedésében is vidám.
Öklét rázza, fenyeget, vádol,
velük van harsogó vitám.

Mind reám tekint szemrehányón,
ahány, annyinak sorsa más.
Rajtam perlik saját bukásuk,
hisz én nem lettem folytatás.

Jelenemben jövő szaladgál,
de mindig közbeszól a múlt.
Csak azt lehet továbbtanulnom,
amit e sereg megtanult.

Vágyakoznék tapasztalásra,
habzsolnék méltó szellemet,
de bölcsességhez jutni, sajnos,
infúzióval sem lehet..

Talán egy sejt bennem barangol,
s már hatvan éve arra vár,
hogy héját törve szétömöljön,
mit nem taníthat meg tanár.

Talán. De már kemény a burka,
elfelejtem, s ő elfelejt.
Lehet, hogy sosem tudom már meg,
merre vánszorog az a sejt.

Beérem hát azzal, mi megvan,
fájón csikordul a kerék,
talicskámon, mely érkezéshez
s már távozáshoz is elég.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39