Panasz Radnótihoz

Braunel képe

Éber a hajnal, nem jön az álom. Bár a sötét, mint
Szürke lepel hull ablakomon túl, lámpa vasára...
Elfeledett nevedet, felidézem ez éjjeli órán;
Árva poéta kinek szeme fentről lát le reám most.
Nézz legalább még egyszer e-honra a pulpitusodról!
Most is a gyengét és elesettet húzza az ág itt.

Tán te is egykoron, így meditáltál benn a barakkban;
Hol hadifoglyok aludtak s vad lihegésük alatt csak
Úgy tapogatva kezeddel, az irkát, írtad a verset…

Holdunk, mint egy vándor, néz be az ablakon át rám,
És azt érzem, rab vagyok én is, mert öl a kétség
Elhagy az álom, nem tudom én azt; él-e jövő majd...

Most elmondom hát neked égi poéta, hogy értsd meg;
Szívem mért dobog úgy, és ébren mért öl a kétség...
Mért ülök én álomtalan itthon, benn a sötétben.
Nézd meg e tájat, ahol te is egykor felnevelődtél.
Elszomorodsz majd, úgy ahogy engem is elszomorít ez...
Becstelen, álnok képmutatók, úgy döntenek itt, a
Nép az, akin most durván, pőrén csattan a szíj és
Nem tehetünk már ellene semmit. Várjuk a véget...

Kérlek, irányítsd gondolatom, hogyan éljek-e kínban.
Újra szeretném élni a gyermeki boldog időket…
Mit tegyek érte? Az ősök bűne a mostani korszak?
Szólj a fülembe, hogy értsem! Honnan várjam a jót most?
Félve remélhetem én még, bús vigaszát e hazának?

***

Lassan hajnalodik már... Hold sem süt be szobámba...
Már csak a csillagok égnek, fénylenek egyre az égen...
És amikor majd, ébred a napfény ők is ahogy kell;
Foszlanak… Úgy, ahogyan bús és keserű szavaim most...

http://www.youtube.com/watch?v=gO59BU4fuP4

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Arckép

Arckép
1
Your rating: Nincs (12 votes)

A Tenger üzenete.

Édeskés illatával arconsimít a szél.

Tengerbe hunyorít a Nap is kedvesen.

Csak állok, hallgatom mit is mesél

a langymeleg hullámverés a fövenyen.

 

"El-mú-láás a sooor-sod" ez az üzenete.

Kitakarja ezerév csigacsonthéjait.

Mintha őseink lennének ott elrejtve,

érzem magamban, s ez elszomorít.

 

Játékszerek vagyunk, s tapossuk

atomjainkat homoktestvéreinkben,

nem ismerve fel bennük magunk,

kiket Isten alkotott jókedvében.

 

Minden hullám megismételhetetlen,

nincs két egyforma. Minden felhő más.

A teremtmények láncszeme végtelen,

megismételhetetlen, mint az elmúlás.

 

A Nap simít vigaszt komor arcomra,

derűs érzéseket súgva: "Éltet a szeretet".

Segít édeskés illatával neki a szél újra,

feledni az időt, a pergő homokszemeket.

 

Malta, Qawra, 2011. július 31.

 

 

 
 

 

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Urnában porlik

Nem voltam soha irónia híján,

nevelkedtem az apám nadrágszíján,

ki szent ember volt, nem bántott soha.

 

Érdes, kicserzett tenyerében tartott,

nem rántott értem acélfényű kardot,

de jó beszédhez mindig volt bora.

 

Csak ember volt, és gyarló, mint a többi

halandó, kinek meg se kellett jönni,

ahhoz, hogy tudjuk: már megérkezett.

 

Nem őrzi testét anyaföldnek mélye,

urnába zárva porlik jó kedélye,

s nevén kopott a két á-s ékezet.

 

Csak én tudom, és két testvérem is tán,

hogy élt egykor az a Hámori István,

kinek emlékét ritkán rakja ránk

 

az enyészetnek szelleme, de hogyha

eszünkbe jut, sem megyünk vele sokra.

Nem látjuk. Már csak bennünk él apánk.

http://www.youtube.com/watch?v=GMKP6CaCPsI

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Látogatás

Haász Irén képe

 

Valaki pont az
ebéd közben
bekopogott az ablakon.
De senki sem volt
ajtóm előtt,
csak kis nyomok a szűz havon,
karomnyomok,
s egy szolid rakás,
csak ismerősöm tehette…!
Rigó úr volt az,
félrehajtott
fején csillogott gyöngy szeme,
s komolyan mondta,
elnézést, hogy
csak a névjegyem teszem le…

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39