Üzenet Istenhez

Stargazer képe

Gyermek voltam, éltél bennem,
és még most is hiszem talán,
hogy Te, aki laksz a mennyben,
átnézve a közöny falán
figyelsz engem odafentről,
s megbocsátod vétkemet.
Én szólok most hozzád lentről:
bűnös, ki porból vétetett.

Megbocsátod, hogy oly' sokszor
csúnyán káromoltam neved?
S részeg fejjel a sok bortól
küzdöttem, harcoltam veled?
Hogy húsomba csontomig mart
a vágy gyilkos acélfoga
és e démon markában tart
nem enged el többé soha?

Hogy csaltam, gyakran hazudtam,
s nem hittem el, mit nem látok,
sokaknak szívébe martam,
törtem néha házasságot?
Az igaz utat kerestem,
de nem találtam sohasem.
Ki meghaltál a kereszten,
bocsásd meg ezt majd odafent!

Ajánlás:

Herceg, mondd, hogy nem veszett el
minden, miben eddig hittem.
Hát emelj fel, vagy felejts el:
ezt üzenem neked, Isten!

1
Your rating: Nincs (21 votes)

12 pont

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Fájdalom

Toribá képe

Fakó a táj, az ég csak szürke massza.
Kihűlt a tűz, ellobbant már a láng.
De nem nyitom ma számat új panaszra.
Te elhagytál, s a bánat rám talált.

A nádas suttogása sem vidít fel.
Magányosan nem értem már szavát.
A parti fűz ma nem beszél a vízzel,
s nem észlelem pacsirta szép dalát.

Ha nem vagy itt velem, sivár az élet.
Szív-fám lakója üszkös ágon ébred,
s nem érti, hol bolyong a napsugár.

De éjszakákon, álmaimban újra
reám találsz és akkor Isten ujja
simítja lelkem, s szép a láthatár.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Hatás

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Gyilkos hajszák Advent körül.

 

Gyilkos hajszák Advent körül.

Sikolt ha feszül  testben a kés.
A vergődődésben, ellenkező
bordák között szorul a rés,
majd forró vér buggyan elő.

Újra és újra mélyíti a sebeket
engedelmeskedve az eszelős,
pénzért támadó erős kezeknek.
Nincs se visszaút, se menekülés.

...

Földhöz lapul a vezérfarkas,
tiszteli nagy és népes áldozatát.
A pillanat még nem alkalmas,
hogy elkapja zsákmánya torkát.

Kerüli a szarvakat és a patákat.
Nem sebesülhet meg a harcban,
szüksége van rá az éhes falkának.
Szemében a biztos halál villan.

...

Fénylik a díszes márványpalota,
Magától nyílik a hatalmas ajtó,
ragyog a drága díszes markolata.
Félszegen néz körül a halandó.

Nem tudja, hogy az övé mindez,
hisz nem figyelnek rá ha halkan
a tájékoztatásra várva kérdez
sorszámmal kezében a bankban.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Kisfiú lettem újra.

Összes vers

Összes vers : 6319

Összes próza

Összes próza : 412

Összes kép

Összes kép : 1033

Összes hangos vers

Összes audio : 39