Csepp-rezdülések

danaiz képe

Időbe növő fát rajzolok,
belesimulok ág-bogába.
Engem soha senki meg nem
találhat, lényegem titok.

Nem vagyok kezdet,
Nem vagyok vég.
Mondják Isten teremtett-,
mellém ül majd egyszer
és szent lesz a szeletelt kenyér.

Kimondhatatlant kerestem,
ez a közös minden mítoszban.
Álmomban egyszer emlékszem
kimondtam: egyszerű volt,
és senkit nem érdekelt az egész.

Így éldegélek. Vén, bolond szirén -,
kottázgatom dalom. Sok az idegen.
Hangom csepp-rezdülését
talán megérzi pár rokon...

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Kb. 40 évvel ezelőtt

Toribá képe

Tegnap találtam a padláson.:)

Kb. 40 évvel ezelőtt
1
Your rating: Nincs (18 votes)

Porszem-magány

danaiz képe

Nyikorogtunk
az éji
hidegben
ketten
a hó meg én.
Fáradt a test,
a lépés csak
gépies,
úton hazafelé.
Pihékbe fagyva
libegtünk a képzelet
meg én –
estünk fölfelé,
s ahol minden
összeér,
kristályok
porszem-magánya
voltam én.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

József Attila születésnapjára

Aysa képe

Tejfoggal kőbe,
egyenesen bele,
kimarjult tagjaidon
rügyet bont a hiány levele...

Anyátlan Pistaként
eldobottan, majd egy
díványon fekve,
mint megsárgult fotón
a kedves alakok
árnyékká lettél, s oly
elhagyottá, mint a falu
hümmögő parasztjai,
kiknek panaszszavait
nem csomagolja
bársonyneszbe
a jázmin illata se.

Lázadtál!
Mire mentél vele?
Vonattetőn hasalva
repített az aggódás tele.
Mindhiába, elhagyott
becsapott fiúi lényed
szitokkal karistolta
a csillagokra a vádakat:
céda vagy!

Magad voltál,
magad emésztetted
Babits helyett, kinek szikár
alakja féltette tőled a díjat,
mit adhatott volna,
mert érdemed elég ok,
hogy téged is látva lássanak,
de nem voltál más te sem,
csak kartotékadat.

Ahol hullámait tereli a Duna
ültél a parton, nem mások,
magad ura, s eszméletre tértél
a determinált világ ott
hevert előtted, mint a farakás
a hátsó udvaron, ahol a múlt
szövedéke feslik fel valahol.
Neked Isten állt a hátad mögött.
hogy görög-keleti-e, nem kérdezted,
mert ha veled ténfergett az áhitat
többet nem adhatott, mint vágyakat.

Kerestél, homlokodra tette a kezet
vigalommal áldottad, ringattad,
volt, aki megmérettetett,
vagy te mérettél meg általa
gyermekké növesztett a szerelem
vele jöhetett volna haza,
hogy ágyadon térdepeljen
csókkal mossa le, mit beleégettek
a magányba csomagolt éjjelek.

Mindhiába, minden kiáltás
egyfelé vezet, kitaszítottként
meglelni valami éteri igézetet,
mert hideg fenn, ott magasban
az az ág, ahol vacog a szív
elkékül, elnémul a száj.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Van egy ország

Toribá képe

Van egy ország,
ahol álmomban jártam.
Ez az ország,
ahol arcomba vágtad
a magad arcát.
Te vagy otthon benne,
nekem el kell mennem
tovább...
oda, hol szép álmok várnak rám.

Van egy ország,
ahol meg kéne élnem.
Ez az ország
ahol él sok testvérem.
Magyarország.
De ha el kell mennem,
ne keress már engem
tovább,
keserű szívemben ég a vágy.

Lesz egy ország,
ahol élünk majd együtt.
Igaz ország,
ahol nem kell elvetnünk
a gaz rossz magját.
Oda visszatérek,
ne keress hát kérlek
tovább,
s akinek kellek, majd rám talál!

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 7 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6468

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39