Szerelmem vízrajza (hexameterben)

            Szívem üzent, amidőn a szemednek időztem a mélyén.
            Zajjal tört utat érzésforrás csörgedez érként.
            Ezt követően a vonzalom édes csermelye csak nőtt.
            Rejtett érzés - mint patak - áradatával utat tört.
            Elragadó vágy sodra folyóként fut tova, messzebb.
            Lágyan hömpölygő folyam engem már nem eresztett.
            Elvesztem végleg szerelem tengerre kiérvén.
            Most a katarzis nagyvize áztat utamnak a végén.

 

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Ballada szegény S.-ről

Stargazer képe

Tollért reszketett a keze

sok rossz, átkozott éjszakán,

mikor bortól fájt a feje,

marta szerelem és magány.

Kapott rúgást jobbról-balról,

hányszor ki akarták nyírni!

Elég volt már a sok harcból,

ő csak verset akart írni.

 

Nem volt hazug, de őszinte,

sokaknak szemében szálka.

Jött ezer baj, de ő szinte

mint ércszobor, büszkén állta.

Magányos fa, egy kőszikla:

mennyi esőt, szelet bírt ki!

Fejében ha pattant szikra,

ő csak verset akart írni.

 

Túl sok volt már a küzdelem,

megrontott napot, éjszakát.

Keserűség, bú szüntelen,

beléfojtották szép dalát.

Bántották őt tízezerszer,

mit ki kellett neki bírni!

Hiába szólt tisztelettel:

ő csak verset akart írni.

 

Ajánlás:

 

Herceg, titkok ismerője,

érte soha nem kell sírni!

Bár elhagyta istennője,

ő csak verset akart írni!

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Csendeket gyűjtök

tunefully képe

Egészen apró csendeket gyűjtök,
bútorok, házak mögött szunnyadót,
elhagyott tanyát, hol érnek a fürtök,
kapu előtt, padon ülő anyót.

Néptelen várótermekbe járok,
hallgatom a régiek szavát,
s intenek felém még fehér akácok,
érzem most is viráguk illatát.

Egészen apró fényeket látok,
a nagyok meglesznek nélkülem...
csodálva nézek minden kis virágot,
csoda a világ míg itt vagy velem.

Csendjeimet a lelkembe rejtem,
hogy ne érje el őket semmi zaj,
életem, sorsom bennük elfelejtem,
s elnyugszik a háborgás, a szilaj.

Egészen apró békék találnak meg,
sors békéje, az élet, s tavaszég,
és lát, kinek türelme van mindent,
s közel jön az élet, múlt, s a messzeség.

Egészen apró csendeket gyűjtök,
minden mi tudás benne rejtezett,
nézem ahogy lassan körém gyűltök,
s elborít mindent a hatalmas Csend.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Nevem

danaiz képe

puha mássalhangzók
között mélység,
kacskaringón ingó
szálkás kereszt,
énségemmel megtelt
szép amfora,
mely túlcsordul egyszer.
S akkor forma,
kiürült régiség,
titokzatos,
itt hagyott kis cserép.
Mégis, mégis
karcolt, kimondott
bizonyosság:
éltem. Egyetlen voltam én.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Esti vers messziről indulóknak és megérkezőknek

Aysa képe

 

Elidultunk, tarisznyátlanul.
Lepkehálóban vergődő gondolat
repítette súlytalan álmunk.
Ajándék-ünnep voltunk.
Nem kapni, adni vágytunk.
Zárt ajkunk mögé szorítottuk
vágyunk dalait.
a szónak nincs helye itt:
egy pillantással szórom eléd
ölelésem bíbor szirmait.

2008. május 22.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6488

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39