Érzékszervek (2) - Orr

Ross képe

Ha a csontváz földben porlik,
számos részlet porrá vész,
ám a tényt, hogy volt két orrlik,
látja azért sok régész.
Záróizma nincs az orrnak:
ha a szag már nagyon vad,
s fojtó bűzök áramolnak,
félelmében begyullad.

Földig érő orrát hordja
mamut és az elefánt,
beburkolja porzáporba,
ha lábával beleszánt.
Hajlott, mint a büszke hattyú,
szárnyaival verdeső,
s redős, mint a porszivattyú
garatján a gégecső.

Gogol mester novellát írt,
főhőse egy úri orr;
Gascogne-ban egy nemes mártírt
büszkesége eltipor.
Lusta bulldog pisze orra
mondhatni, hogy otromba,
bánnám, hogyha kiszagolna,
s beleütné dolgomba.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Minimál

nefelejcs képe
Minimál
1
Your rating: Nincs (21 votes)

Panasz Radnótihoz

Braunel képe

Éber a hajnal, nem jön az álom. Bár a sötét, mint
Szürke lepel hull ablakomon túl, lámpa vasára...
Elfeledett nevedet, felidézem ez éjjeli órán;
Árva poéta kinek szeme fentről lát le reám most.
Nézz legalább még egyszer e-honra a pulpitusodról!
Most is a gyengét és elesettet húzza az ág itt.

Tán te is egykoron, így meditáltál benn a barakkban;
Hol hadifoglyok aludtak s vad lihegésük alatt csak
Úgy tapogatva kezeddel, az irkát, írtad a verset…

Holdunk, mint egy vándor, néz be az ablakon át rám,
És azt érzem, rab vagyok én is, mert öl a kétség
Elhagy az álom, nem tudom én azt; él-e jövő majd...

Most elmondom hát neked égi poéta, hogy értsd meg;
Szívem mért dobog úgy, és ébren mért öl a kétség...
Mért ülök én álomtalan itthon, benn a sötétben.
Nézd meg e tájat, ahol te is egykor felnevelődtél.
Elszomorodsz majd, úgy ahogy engem is elszomorít ez...
Becstelen, álnok képmutatók, úgy döntenek itt, a
Nép az, akin most durván, pőrén csattan a szíj és
Nem tehetünk már ellene semmit. Várjuk a véget...

Kérlek, irányítsd gondolatom, hogyan éljek-e kínban.
Újra szeretném élni a gyermeki boldog időket…
Mit tegyek érte? Az ősök bűne a mostani korszak?
Szólj a fülembe, hogy értsem! Honnan várjam a jót most?
Félve remélhetem én még, bús vigaszát e hazának?

***

Lassan hajnalodik már... Hold sem süt be szobámba...
Már csak a csillagok égnek, fénylenek egyre az égen...
És amikor majd, ébred a napfény ők is ahogy kell;
Foszlanak… Úgy, ahogyan bús és keserű szavaim most...

http://www.youtube.com/watch?v=gO59BU4fuP4

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Angyal

Boldog Karácsonyt Nektek!

(Ez egy foltvarrás, a fényképen a kontrasztot feljebb nyomtam egy kicsit)

Angyal
1
Your rating: Nincs (14 votes)

Minden ajtónk nyitva van már

danaiz képe

Minden ajtónk nyitva van már
Küszöbön ül a sikoltás
Ott van belül minden bántás
Gúzsba kötve elnémulva
Csendjeinkből összevarrva
Letakarva hófehérrel
tűnt fegyverünk csorbult éllel
Minden ajtónk nyitva van már
Suttogásunk gyönggyé fűzve
Szétgurulva titkos tűzbe
Elveszve és megtalálva
Összefonva hűségláncba
Minden ajtónk nyitva van már
Pergő szirmok bársonyt szőnek
Emlék-kertünk álomszőnyeg
Minden ajtónk nyitva van már
Könnypárában úszó tavunk
Megfagyva száll minden szavunk
Szemünk tükrén fátyolt von ránk
Dermedt izzás a jégvirág
Minden ajtónk nyitva van már
Valóság letört darabja
Kitaszítva elfogadva
Önmagunkban összezártan
Holtodiglan holtomiglan.

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6619

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39