Gyilkos hajszák Advent körül.

 

Gyilkos hajszák Advent körül.

Sikolt ha feszül  testben a kés.
A vergődődésben, ellenkező
bordák között szorul a rés,
majd forró vér buggyan elő.

Újra és újra mélyíti a sebeket
engedelmeskedve az eszelős,
pénzért támadó erős kezeknek.
Nincs se visszaút, se menekülés.

...

Földhöz lapul a vezérfarkas,
tiszteli nagy és népes áldozatát.
A pillanat még nem alkalmas,
hogy elkapja zsákmánya torkát.

Kerüli a szarvakat és a patákat.
Nem sebesülhet meg a harcban,
szüksége van rá az éhes falkának.
Szemében a biztos halál villan.

...

Fénylik a díszes márványpalota,
Magától nyílik a hatalmas ajtó,
ragyog a drága díszes markolata.
Félszegen néz körül a halandó.

Nem tudja, hogy az övé mindez,
hisz nem figyelnek rá ha halkan
a tájékoztatásra várva kérdez
sorszámmal kezében a bankban.

1
Your rating: Nincs (12 votes)

Szeress úgy...

Pillangó képe

Szeress úgy, ha téli reggel
minden sötét kint, s fagyott,
szemed borítson meleggel,
s lássam benne a Napot!

Szeress úgy, ha szám legörbül
csókkal fordítsd vissza azt,
s ha szomorú könnycsepp gördül,
ajkaiddal elapaszd!

Szeress úgy, hogy soha többé
ne akarjak senki mást,
oszoljon a tegnap köddé,
s hagyjunk minden állomást!

Szeress úgy, hogy légy a részem,
ivódj belém teljesen,
s én tiéd leszek egészen,
benned..., veled – csendesen.

1
Your rating: Nincs (25 votes)

Rondó a meghalásról

 

Apránként halok, nem egyszerre,
először hal bennem a bánat,
aztán nem nyitom szóra számat,
kővé bénul életem nyelve,
halálvágyat termel az elme,
pozsgás arcom szederjes, sápadt.
Apránként halok nem egyszerre.

Hamvába hal az ember terve,
vinnyog, szűköl, akár az állat,
rutinból lélegzik még párat,
és végül leáll minden szerve.
Apránként halok nem egyszerre.

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Strázsád lettem volna...

Toribá képe

Árvalányhaj leng a bíbor égen.
Madárdal kíséri cikkcakkos útján.
Fájdalom cseng e dalban, s én értem.
A magány örlő döbbenete hull rám.

Strázsád lettem volna? Béklyót vetve
vágyaid köré, mint holmi karkötőt?
Most mar a bú lassan ölő mérge,
s kívánlak, mint száraz föld a hűs esőt.

Mind, ki rád néz, most az ellenségem.
Füstbe száll már minden vak reményem,
hogy egyszer talán mégis visszaloplak.

Szeretlek, ha te már nem is szeretsz.
Üvölteném, mily súlyos e kereszt.
De csak súgom egy orgonabokornak.

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Anyákra egy nap oly kevés

Ha csak évente egyszer téved
kezedbe néhány szál virág,
ha csak egyszer derül fel képed,
s mosolyog rád a nagyvilág,
ha csak akkor nyílik a lelked,
rozsdás lakatja hangtalan,
kitárva azt, mit máskor elfed,
amikor Anyák Napja van,

félszeg zavarba-fúlt sután:
egy napot ünnepelsz csupán.

Ha már kényszerű kötelesség
lök át gyermeki szerepen,
szeretetet nem ad csak mentség,
magadra rántott fegyelem,
szokás diktálta könnyben áznak
gondosan preparált szemek,
s a megtervezett hálaárnak
ütköznek mondat-panelek,

köszöntőd hideg szó marad:
amellyel ünnepled magad.

Ha majd a rettegést szeméről,
gyermek-tolvajként elcsened,
s az anyalélek rejtekéből
karodban bukkan föl veled,
ha a kezét átfonja ujjad,
nem vigasza a leveled,
ha emléke válladra szunnyad,
s örökké ott van teveled,

ha az anya nem csak egy árnyék,
s eszedbe sem jut mért olyan,
percenként megvalósult szándék,
szívedbe tartó vérfolyam,
testéből test, és testből kezdet,
ín, izület, izomra csont,
görcsbemarkolt és eleresztett
kötél, szeretet-szálba font.

Amikor minden nap szeretted,
gondjait vállaidra vetted,
s ő láthatatlan jelt adott,
feloldozást gyermeki vétken,
s te része lettél észrevétlen:
tágíts életté egy napot!

És ünnepeld őt boldog önfeledten,
mert egyszeri, mert ismételhetetlen,
sorsodba oltott örök szerető.

Folyó, amint a forrásába ömlik,
kiáltás, amely visszanyúl a csöndig.
Benned haló és tőled eredő.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6488

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39