Zárka

gemini972 képe

30x35 cm, ceruza, kréta

Zárka
1
Your rating: Nincs (14 votes)

A Magány ellen. (virtuális üzenet)

 

A magány ellen.

(virtuális üzenet)

 

Senki sem akar magányos lenni.

Észrevétlen ott ragad körötted.

Lelked mélyén a szívedet gyötri,

tükörképed szemében megleled.

 

Nyomasztó ködként éveid ellepi,

napról napra ellopja az életed.

Szorongó szíved elfelejt szeretni,

beismerni magadnak sem mered.

 

Ölelés nélkül  gépies az élet,

belesorvad így az emberi lény.

Hiúság ábrándja ha megtéveszt,

a boldogságra már nincs is remény.

 

Szitkolózó száj nem tud nevetni,

csókja hogyan, kit tehet boldoggá ?

Soha nincs késő szívből szeretni.

Csak mosoly és bizalom kell hozzá.

 

Lágyítsd hát szeretetre a szíved,

szelídítsd meg hozzá minden szavad.

A magány nem tesz jót senkinek.

Tudj Te is és hagyd szeretni magad.

 

 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Leltár

Aysa képe

Tarkónkon légies vonalra fűz
könnyed vonásaival a Mester.
Pókfonálon hintálja a sorsunk,
mit majdan Moirák keze metsz el.

Szálkás csendet filéznek megfáradt
angyalok, diétát tart a lélek,
Gúzsként kulcsolódtak ránk a vágyak,
tincseinkbe ezüstöt csent az élet.

S egy mély titkos fiók öblén lapul,
minden, ami nem volt, nem lett,
karjavesztett baba, félszemű mackó
sír fel belőlünk, s koldul kegyelmet.

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Ötvenedik hideg

Minka képe

Kemény mara zúz a fákon,

vig zöld élt itt még a nyáron,

pajkos szinek köddé váltak,

dermedt lég könnyei fáznak.

Ötvenedik hidegével

szorit  mind a száz kezével,

jaj, hát kopog Katalin-nap,

lesz-e hava Karácsonynak?!

Ha fehérség nem is lészen,

majd szeretet melegében

feledjük a világ szennyét

s letöröljük egymás könnyét!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Életem felénél...

Stargazer képe

Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
és nem lesz majd senki, ki mellettem marad,
de ha belegondolsz, az idő végtelen:
közhely, de a létünk csak múló pillanat.

Néha, alkonyatkor lehunyom a szemem,
hagyom, hogy sodorjon az emlékek árja.
Mint egy filmet nézem, mintha nem is velem
történt volna, mint aki kívülről látja
a szép és az utolsó, mocskos dolgokat,
élményeket, melyek lelkem ostorozták.
Sikert, kudarcot, mint kabáton foltokat
és nőket, kik életem bearanyozták.

Keserű és boldog szerelmeket látok,
rávésve arcomra mélyülő árkokat
s az utolsót, a mind közt legjobban fájót:
egyszerre katarzis és szörnyű kárhozat.
Barátokat, italt, olcsó nőket látok:
nem emelt az élet soha köré falat.
Lehet, nem téptem el nyakamon a láncot,
de a másokénál így is hosszabb maradt.

Nem, mondhatsz akármit, nem hiába éltem.
Enyémek voltak a csúnya-szép hajnalok.
Szerelmet sokkal többet kaptam mint kértem
és ma is fülemben zúgnak a vad dalok.
Most is úgy emelem a fény felé arcom,
mintha az életem örökké tartana
és ha majd egyszer véget ér hosszú harcom,
felejtsd el, hogy kiről szólt ez a ballada.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 17 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Kisfiú lettem újra.

Összes vers

Összes vers : 6319

Összes próza

Összes próza : 412

Összes kép

Összes kép : 1033

Összes hangos vers

Összes audio : 39