Hideg vers

Ecsedi Éva képe

egy álmos délután
a hideg bekúszott
az ajtó alatt
végig lebegett a szobán
bebujt a sublót fiókjába
azután az ágy alá
majd megfordult
gonoszul mustrálta
mit támadhatna
orvul felemelkedett
a plafonra
onnan nézett
végig a szegényes
bútorokon
a kancsó boron a cipón
a rozoga asztalon
átkarolta az öreg fotelt
minek huzata
kopott foszlott
beleült ölébe
hideg párát lehelt a tükörre
elhomályosítva
a szegénység látszatát
mit nem lát
a vak kanári
a kalitkában
sem a macska
a sarokban

nem ad meleget már
a kályha
elfogyott a tüzelő fája
s a hideg örül
mára eleget tett
megdermesztett
egy életet…

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Titkos éned

nefelejcs képe
Titkos éned
1
Your rating: Nincs (17 votes)

Baráti biztatás a remény halála helyett.

 

 

Hiába gyöngy és száz virág,

ha szíved szavára tapos, kacag

míg összedől benned a világ,

"A kutya ugat, a karaván halad."

 

Felfeszülhetsz a szivárványra,

vagy akár szívedet tépheted ki,

aki leborul lábhoz, megalázva,

azt csak lenézve lehetne szeretni.

 

Így van ez, világosabb a Napnál.

Kincset mérhetsz; emberi értéket.

Köszönd meg ami jót kaptál,

ereszd el, vagy ez lesz a veszted.

 

Férfisors, hogy sziklaként állj, 

végül így is csak por lesz belőled.

Fontosabb az, hogy Te is elvárd

mindig viszontszeressenek Téged.

 

1
Your rating: Nincs (16 votes)

N.G. és a nők

Stargazer képe

 

Sokszor kaptam gyorsan igent,

de még többször lassan nemet,

sosem tudtam elviselni,

ha egy asszony rajtam nevet.

Csontom rágta, húsom marta

az átkozott, vad, buja vágy,

és ha egy nő azt akarta,

sosem hűlt ki miattam ágy.

 

Vágyakozva néztem: a dús

keblű sok aljas bestia

testén hogyan feszül a hús,

rúzsával miként festi a

száját vörösre, mint a vér

a most hullott, lágy, szűz havon,

alakja oly' pajzán, ledér,

mint mocskos festmény tűzfalon.

 

Éreztem, hogy kiráz a láz,

ellene mit sem tehetek,

hiába küzdök, megaláz,

úr nem, csak szolga lehetek.

E játékban sok a vesztes,

s a győztesnek sem jár babér,

de hogy százszor kiélvezhesd,

hajt előre mindig a vér.

 

Emlékszem: magányos esten

mormoltam néha imákat:

legyen, ki szereti testem!

Szűzleányt, olcsó rimákat

kívántam és kértem Istent,

vagy - nem bánom - az ördögöt,

magányomon ő segítsen

a magas ég és föld között.

 

És így múltak el az évek,

lett délből lassan délután,

de mindig csak mart a méreg,

és rohantam a nők után.

Szerelmet és kéjt keresve,

mint szomjazó a  hűs kutat,

nem feszített már keresztre

lelkifurdalás, bűntudat.

 

Végszóra vársz?  Most mit mondjak?

Az okosság nem kenyerem.

Felesleges sok bölcs mondat,

az igazat nem keresem.

Akit a vágy egyszer megmart

- nem szállok ezzel vitába -

és megkapja amit akart,

talán mégsem élt hiába.

 

2002. körül

 

 

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Aranyfésű

nikosz képe

Néha nem kellenek a szavak,
szemeid mindent elmondanak.
Nem hoztad le nekem a Holdat,
de velem osztod meg sorsodat.

Tizenkét évünkben volt minden,
fent és lent, a házasság ilyen.
Ki mást kiált, nem mond igazat,
sokan mit mutatnak, kirakat.

Előző kusza életemhez
aranyfésűt nyújtottál nekem.
Ahogy lágyan csókolod kezem,
abban benne van, a szerelem.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6559

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39