Future

nefelejcs képe
Future
1
Your rating: Nincs (12 votes)

Hagyaték

Hagyaték.

Kiürítettük a szülői házat.
El kell adni akár fele áron.
Régi könyveket, több százat,
az emléket mind sajnálom.

Zseblámpa, óra, borotva.
Edények ( lepattogtak régen.)
Dobozba rakom vigyázva.
Apám botja lóg a széken.

És itt a bélelt bakancsa.
Régen kapta még tőlem,
kímélte, alig használta.
Elmosódnak könnyeimben.

2012. május 10.

 

Tempera, papíron 30 x 40 cm.

Hagyaték
1
Your rating: Nincs (19 votes)

És kell-e a vers?

Néha nem tudom, kell-e írni verset,

és kell-e a vers, amit én írok?

Talán valaki őrült vágya kerget?

Láztoll szántotta beteg papírok

szorításában vergődik a lelkem

- átírás nélkül lett a tietek -,

száz éve élek az utolsó percben,

úgy állok itt, hogy mindig sietek.

Meg lehet szokni a halált is, mintha

centinként élnéd le az életet.

S úgy hagynád ott batyuba kötve, mint a

halandó, aki egyszer tévedett.

 

A távozásod nem a te hibád,

ne te sajnáld, sajnálja a világ!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Búcsú az ősztől

Stargazer képe

 

Ez tán az utolsó szép őszi délután.

A napba hunyorgok. Lépteim még puhán

haladnak a fűben, az avar lábaim

öleli szelíden, vakít a sárga szín.

 

A távolba nézve mindig azt képzelem,

elfér kezeimben az egész végtelen.

Elteszem zsebembe, jó lesz rossz napokra,

amikor meggyötör téli esték pokla.

 

Fájdalom nem bánt most, sem egy rossz gondolat,

hátam fának vetve a barna rongyokat

nézem az ágakon és lehunyom szemem:

érzem, az őszi táj eggyé válk velem.

 

Fakul már a napfény, a szürke alkonyat

elnyeli lassanként a folyópartokat.

Csontjaimban érzem a közelgő telet,

és arcon csókolnak hűvös, őszi szelek.

 

1
Your rating: Nincs (19 votes)

A nyár éppen eltűnt...

danaiz képe

A nyár éppen eltűnt a dombok mögött
ma reggel. Még langyos volt a járda,
szandálok topogtak villamosra várva,
hűvös árny hintázott eldobott kövön,
s a nyár éppen eltűnt a dombok mögött.
Utána vagy utánad siettem?
- Ki tudja, hiszen messzi hegyek
takarnak, felhők, párák és ködök,
mint tűnt nyarunkat ott a dombok mögött;
mintha mégis, mégis láttalak volna ott,
nem tudom hogyan, csak valahogy,
talán itt belül kicsit még elidőzött
a nyár, mielőtt eltűnt a dombok mögött.

Gyerekek szaladtak, hátukon táska,
megálltam, még langyos volt a járda,
az eltűnt nyárban a dombok mögött,
tudtam ott vagy, ifjú vagy és örök.
- Jól van. Itt ősz van - megadtam magam...
 

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 13 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6596

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39