A hulla(részeg) - ki az a Poe?

Stargazer képe

Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Hétvége volt, szombat este, a nap, mikor vétkezünk.
A nap, mikor elveszítjük a maradék fél eszünk.
Igyunk egyet még, gyerünk!

Ittunk volna még néhány sört, pálinkából is egy-két kört,
De pénzünk, mely nem kevés volt, olyan gyorsan enyészett!
Hol van hát a hűs nepenthe, gyógyír száraztorok-sebre,
Mely segít szenvedőnek, tőle holt is feléled?
Vagy legalább olcsó lőre, mit nyújt modern vegyészet?
Ide mind, az egészet!

Halkan szóltam, mintha fájna, a fáradt-szép pultos lányra:
Adna-e egy kört hitelbe? Könyörüljön, az istenért!
Mert itt van e néhány barát, szomjasak és semmi határt
Nem ismer a szenvedélyük, és innának egyre még.
Bármit, ami agynak árthat, s űzi bánatunk telét!
Szólt a pultos: egy fenét!

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Látogatás

Haász Irén képe

 

Valaki pont az
ebéd közben
bekopogott az ablakon.
De senki sem volt
ajtóm előtt,
csak kis nyomok a szűz havon,
karomnyomok,
s egy szolid rakás,
csak ismerősöm tehette…!
Rigó úr volt az,
félrehajtott
fején csillogott gyöngy szeme,
s komolyan mondta,
elnézést, hogy
csak a névjegyem teszem le…

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Kettétört karrier

 

Talán költő is lehettem volna,
s most írhatnék ódát, lágy szonettet,
s lennék poeta doctus helyetted,
ha bánatomat nem fojtom borba.

A szerelem többé már nem jelent
nékem varázst, csókos asszonyt soha,
nem vakít festett démon-pír, noha
meghúztam párszor begyes Helent!

Lemondok mától a költészetről,
lírámnak vége, szerdára keddről,
szögre akasztom hát tehetségem,

nem írok szépet egy sort se, látod,
értesítem tökély-máz Világod:
hordóba fojtottam feleségem!

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Alakulunk...

A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!

Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
szép holnapunk hajnalán.

2011. május 8.

1
Your rating: Nincs (20 votes)

Életem felénél...

Stargazer képe

Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
és nem lesz majd senki, ki mellettem marad,
de ha belegondolsz, az idő végtelen:
közhely, de a létünk csak múló pillanat.

Néha, alkonyatkor lehunyom a szemem,
hagyom, hogy sodorjon az emlékek árja.
Mint egy filmet nézem, mintha nem is velem
történt volna, mint aki kívülről látja
a szép és az utolsó, mocskos dolgokat,
élményeket, melyek lelkem ostorozták.
Sikert, kudarcot, mint kabáton foltokat
és nőket, kik életem bearanyozták.

Keserű és boldog szerelmeket látok,
rávésve arcomra mélyülő árkokat
s az utolsót, a mind közt legjobban fájót:
egyszerre katarzis és szörnyű kárhozat.
Barátokat, italt, olcsó nőket látok:
nem emelt az élet soha köré falat.
Lehet, nem téptem el nyakamon a láncot,
de a másokénál így is hosszabb maradt.

Nem, mondhatsz akármit, nem hiába éltem.
Enyémek voltak a csúnya-szép hajnalok.
Szerelmet sokkal többet kaptam mint kértem
és ma is fülemben zúgnak a vad dalok.
Most is úgy emelem a fény felé arcom,
mintha az életem örökké tartana
és ha majd egyszer véget ér hosszú harcom,
felejtsd el, hogy kiről szólt ez a ballada.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 58 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6364

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39