Edgar Allan Toribá: A Hol(d)ló

Toribá képe

Egyszer régen, hajdanában, üldögéltem kis szobámban.
Éjfélre járt, álmosodtam, tagjaimba ólom szállt.
Ám egy furcsa pillanatban zörgést hallok ablakomban.
Megrettentem! Éji csendben úgy hallatszott, szinte fájt,
mert a zörgés, nem kímélve, kókadó fülembe vájt!
Ki lehet, ki erre járt?

Szél jár odakinn a parkban! Magamat így nyugtatgattam,
s visszaernyedett a testem, ott kinn csendes lett a táj.
Vizsla elmém megnyugodva, fejemet oldalra hajtva
karosszékben ülve, alva, hajnal jöttét várva már,
mikor újra zörren, csattan, és fülemben újra fáj!
Ej! Ki az, ki erre jár?

Álmosságom tovaillant, szemem félve arra pillant.
Odalépek ablakomhoz, s látom, kicsit nyitva már.
S künn, a párkány hajlatában, alig látszó kis nyomás van.
Úgy nézem, hogy nem látok mást: Apró patkó nyomatát.
S mellette, ha minden igaz, szemem pici tollat lát,
s hallok egy halk "nyihahát"!

Ó, hát ő volt, végre itt van! Őrá vártam álmaimban!
Pegazus lesz, ki az alvó gondolatnak szárnyat ád.
Felhők fölött nyargalászhat, pihenni a Holdra járhat.
És most itt van ablakomban, simogatom dús haját.
Kérem, egy kis tehetséget, ha lehetne, adjon át!
S szól a Hold-ló: "Nyavalyát!"

(2007. 01. 07.)

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Valaki átjutott

Titok65 képe

Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.

Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...

Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,

átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Szemed sarkából...(egy régi szerelem)

Stargazer képe

Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávészagú régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom

hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú félmosolyod mögött
egy nő rejtőzik, ki nem csak hogy nő
de talán a nő minden nő között.

Nem volt még teljesen kész a sminked,
a hajad is kócos volt, zilált,
de az a révedt, szomorú tekintet!
Szívem vadul vert, a tüdőm zihált.

Mellemben akkor virágok nyíltak,
fejemben a szféráknak hangja szólt,
a hormonok őrült táncra hívtak,
a hold lett a nap és a nap a hold.

1
Your rating: Nincs (34 votes)

Könnycsepp vagy...

Pillangó képe

Könnycsepp vagy....,
mi bánat hátán legördülve felnevet,
simogató ölelésed szívcsücsökben lel helyet.

Könnycsepp vagy...,
mi öröm szárnyán bús vállamra rárepül,
hímporából jóság kacsint, s nyújtózkodva elterül.

Könnycsepp vagy...,
szerelem fénye gyöngyvalódban felragyog,
szikrájában mosolyogva tűnődnek a csillagok.

Könnycsepp vagy...,
mi csókbuborék módra ül az ajkamon,
s érzéseim nem kell többé zsebkendőbe hajtanom.

1
Your rating: Nincs (33 votes)

Új szó kellene

danaiz képe

Új szó kellene...

Kibomló rügyek dallama,

kibújó friss füvek hangsora,

mit nem rontott meg emberfia soha.

Nem kopott, elnyűtt, ócska holmi

- értelme egyszerű, valódi -,

mint újszülöttek első mosolya.

Új szó kellene...

Szívekben rejtőző szent ige,

táncoló, gyönyörű mozdulás.

Főnévvé merevült torpanás,

melyet teremtett törvény

nem hajtott rendszerigába még.

Mit soha ki nem mondtak,

csak keresgéli a gondolat,

érzés-membránon remeg,

mielőtt lélekhangokból megszületne...

 

...és más ember is kéne,

hogy világra segítse,

megértse...

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 23 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39