Angyalok feszülnek egymásnak.
És Angyalok feszülnek egymásnak,
ölelve tépik majd egymás szárnyait.
Szemfödőként vastagon hullnak a tollak,
hogy befedjék áldozatait a világnak.
Isten Fia kiált rengve még fel az égre,
hisz onnan látszik tisztán minden.
A lélek tiszta vágya és gonosz férge
kevereg itt a rettegő emberekben.
Töviskoszorút lenyelni kényszerül
ki elhallgatja némán Krisztus szavát.
Nem szól többé a lélek sem belül,
amit akkor a pokol kínjának ad át.
Csak a végtelen tengerek, állatok
és az egész buja növényvilág
tudja egyedül miért reng a föld alattatok,
megváltatlanul lassan kipusztulva.
Pénzért pusztít mindenki valamit.
A birtoklás szorítja ki a szeretetet.
Őserdők és állatok jajkiáltásait
imával megmenteni nem lehet.
Nézzetek egymás szemébe szerényen,
hisz Ő is csak egy látható teremtmény.
Csepp víz, tűz és hamu Isten kezében,
akit megörökít vers vagy egy festmény.
De belül a Lélek szenvedve feszül
a pénz imádatának odavetett testben,
míg az boldogságért, kéjért hevül,
s nem hisz már az Angyalokban sem.
