alak-art.hu

Édesapám emlékére.

Felriadtam éjjel háromkor.
Apám jutott újra az eszembe
Némán emelt ki álmomból,
hogy jelezze, eljött az ő ideje.

Még egyszer beszélgessek Vele,
biztassam, hogy jó Apám volt.
Csak ennyi volt neki elrendelve.
Értőn int, s egy szót se szólt.

Mécsest akartam gyújtani,
de elbizonytalanodtam.
Nem értesített róla senki,
nem kell még búcsúztassam.

Csak így kerülgettük egymást,
mintha egy szavunk se volna.
A tompult izzadt fáradtság
végül visszavitt ágyamba.

De tovább láttam elfogyó testét,
ahogy rám néz kék szemével,
majd felemeli kis csontos öklét
férfias biztató lendülettel.

Reggel  riasztott a csörgetés.
Nővérkém szólt a telefonba:
Fájdalom nélkül hagyta el testét,
Gabi, éjjel “elment” a Tata.

2012. február 25.