Édesapám emlékére.
Édesapám emlékére.
Felriadtam éjjel háromkor.
Apám jutott újra az eszembe
Némán emelt ki álmomból,
hogy jelezze, eljött az ő ideje.
Még egyszer beszélgessek Vele,
biztassam, hogy jó Apám volt.
Csak ennyi volt neki elrendelve.
Értőn int, s egy szót se szólt.
Mécsest akartam gyújtani,
de elbizonytalanodtam.
Nem értesített róla senki,
nem kell még búcsúztassam.
Csak így kerülgettük egymást,
mintha egy szavunk se volna.
A tompult izzadt fáradtság
végül visszavitt ágyamba.
De tovább láttam elfogyó testét,
ahogy rám néz kék szemével,
majd felemeli kis csontos öklét
férfias biztató lendülettel.
Reggel riasztott a csörgetés.
Nővérkém szólt a telefonba:
Fájdalom nélkül hagyta el testét,
Gabi, éjjel “elment” a Tata.
2012. február 25.
