Kisfiú lettem újra.

 

Ez a kép az életem sorsfordulóját szimbolizálja.  Amíg őriztem, addig azonosulni is tudtam vele. Ennek is vége.

Elveszett ez is ...

Pont hat éve írtam ezt a verset és hat éve nem az én tulajdonomban van ez a kis kedvenc képem.

( Tiziano Vecellio - Pieve di Cadore, Veneto, 1485? – Velence, 1576. augusztus 27 . a 1543 47 La Familia Vendramin venerando una reliquia de la Santa Cruz festmény részlete. 32 x 27 cm. olaj, fatáblán. Másolat. )

 

KISFIÚ LETTEM ÚJRA.

Suhanc lelkem mozdult
újra szívem buzdítására,
hogy visszalopja a Nap
sugarát a szürkülő mába.

Ismerős volt ez az érzés,
mintha el sem ment volna.
Csak a szemét néztem és
vártam, hogy kimondja.

Vagy egy félszeg érintés
ami madárdalként száll,
megbizsergetve a szívem,
hisz' már csak arra vár.

Fellobbantva mindkettőnk
szívét, de nem mondta ki.
Kerültük a szót, talán féltünk
az érzéseinket így feltárni.

Izgatottság rezdült bennünk
minden másról szóló szóban.
Beszédes búcsúölelésünk
mesélte ezt a szívembe súgva.

 

 

Kisfiú lettem újra.
1
Your rating: Nincs (9 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 17 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Kisfiú lettem újra.

Összes vers

Összes vers : 6319

Összes próza

Összes próza : 412

Összes kép

Összes kép : 1033

Összes hangos vers

Összes audio : 39