28 nap

Endymion képe

Tarhonya Béla utált borotválkozni.

Rendkívűl.

Utált naponta odaállni a tükör elé, nagy sóhajjal magára kenni a beretvahabot, majd fancsali képpel nagyot sóhajtva arcára illesztve a pengét eltüntetni az arcszőrzetét.

- Hogy én ezt mennyire gyűlölöm... Minek ez az egész rituálé? Miért is nem lehet ez is olyan, mint a női havi ciklus, 28 naponként, mikor megjelenik a Hold, megjelenhetnének az első puha pihék...

Ezzel a penge lesújtott. Nem volt kegyelem, nem volt irgalom; az állkapocsnál, a bajusz vonalán sehol nem végeztek szőrmentén való félmunkát. A víz vitte magával a habos szőrdarabkákat, az örvény némán szippantotta magába a habos lét, mely némán tűnt el a lefolyó sötét torkában.

- Végső soron valahol ez is belőlem egy darab, és én is így fogok egy nap eltünni, - elmélkedett.

Befejezte a művét, megcsodálta a végeredményt, amit tökéletesnek talált.

Mindenhol egyenletes volt a simaság, sehol egy megmaradt szőrpemet, nem: a borotvakés alapos munkát végzett.

A bajok kb. két hét múlva kezdődtek.

Tarhonya úr feszülten ébredt, hasa puffadt, melle feszült.

A reggelinél dühösen lecsapta a kést:

- Milyen ez a pirítós? És eza lágy  tojás? Pfúj! Undorító!

- De szívem, így szoktad, így szereted... próbálta csitítani hitvese - nem sok sikerrel. Vulkánként robbant a düh.

- Hagyjál békén! Elegem van!

Felpattant az asztaltól és elviharzott a szobájába, ahol sírva fakadt.

Behúzta a függönyöket, majd az ágyán magzatpózva kuporodva elheveredett.

- VÁÁÁÁÁHHHHH, mi ez? ÚÚÚÚÚÚHH, DE FÁÁÁÁJ! Ezek a görcsök.... - nyögte sápadtan, verejtékezve.

Ebédre nem ment le, ahogy vacsorára sem. Kis teát iszogatott sok mézzel, az valahogy megnyugtatta, aztán csendesen álomba sírta magát.

Másnap - bár enyhült a zsibogás -, arcát mintha ezer kés nyúzná, frissen skalpoltnak érezte magát.

Megpillantotta a másnapi rántott levest és ismét szivárogni kezdtek a könnyei.

- Mi a baj Béci? Történt valami? Probléma támadt a munkahelyeden?

- Nem! Hagyjál már békén!- csattant fel Béla úr. Borzalmas vagyok! Reggel húztam le a szőrt, és már megint hogy nézek ki?

Penge, hab sóhaj, arcszesz.

A harmadik nap már rutinosan ment a fürdőbe, ahogy a negyedik nap is. Eddigre enyhültek a tünetei, sőt majdnem teljesen elmúltak, de úgy mintha sohasem lettek volna.

Így telt el egy bő hónap, amikor ismét a nagy kövér teliholld nézett a házakra fehéren, hidegen, élettelenül.

Éjjel fél 2 után nem sokkal törtek rá a görcsök: úgy érezte, mintha ezer meg ezer késpenge vagy üvegszilánk fúródna az arcába:

Nincs kegyelem, nincs irgalom!

Teste megfeszült, arca ismét jeges verejtékben úszott.

Szerette volna, de nem tudta visszatartania  sírását: könnyei némán peregtek a párnájára.

- Béla, te sírsz? Béla, mi van veled? Béla! Baj van?

Tarhonya úr épp akkor mindenhol szeretett volna lenni, csak épp ott nem, ahol volt.

- Semmi - hangzott a sötétben egy nyöszörgő - nyögésszerű hang.

Ugyanakkor feleségének épp ez idő tájt rebndeződtek az asszonyi dolgai.

Tarhonya úr a félév végére egészen megszokta ezt a rendet: 28 naponként a, nyöszörintő fájdalom, amerly aztán 3-5 nap után csillapodik, alább hagy majd elmúlik.

Tudatosan készült azokra a napokra, sajátos teakeveréket fogyasztott, sokat pihent amikor már végképp nem bírta, jöttek görcsoldók segítségülhívása...

Ugyanakkor a hónap többi részén élvezte a boldog szőrtelenség állapotát.

Szőrnélküliként egyszerűbbek lettek a napjai, s ahogy a 28 nap után ismét letelt a ciklus ismét: Elő a beretvával!

"Micsoda penge érzés!" - sóhajjal a tükör elé állva támadta meg újra a fürdőszobát.

felesége alig titkolt kárörömmel leste a dolgok ilyeténvaló alakulását.

Férje mellett kivirult, rákapott a sörre meg a disznó viccekre.

Alig várta a jégkorong döntőt.

- Este 11h-nál elöbb ne várjál, elmegyünk a csajokkal megünnepelni a fizetésemelésemet.

- Jó - válaszolta félénken Tarhonya úr, kinek vasakarata eddigre egy üregi nyúléval vetekedett. - Várjalak meg a vacsorával?

- Nem kell. Majd jövök! - és csak a zár kattanása jelezte, hogy a pár félpár lett immár.

- Borzasztóan magányosnak érzem magam - mondta magának Béla úr. - Megnézem, van-e itthon dugiban még egy kis csoki? De...álljunk meg.

Ez így nem mehet tovább.Én csoki, ő meg sör? Na neeeeeeeeeee!!!!!!!!!!!!!!! Nekem is jogom van sörözőkbe járni! És ezt meg is mondom neki!

Ám néhány óra múlva, amikor már szinte lecsukódtak a szempillái, csak annyit tudott mondani korhely asszonyának:

- Jó volt szívem?

- Remek! - hangzott a válasz egy erőteljes böffentés után. Marha nagyot pókereztünk, de most hagfyjál, fáradt vagyok.

- És... egyszer majd veled mehetek?

- Mi? Meg vagy te huzatva? Mit akarsz te ott?

- Persze, mindig csak az ivócimboráid! Én meg csak mosok, főzök, takarítok! Egy gürc az életem! Rád áldoztam a fiatalságom, és most ez an hála? Ezt érdemlem ennyi év után?!

- Ne drámázz, ne csináld itt a fesztivált, inkább hozz egy hideg sört a hűtőből!

Béla úr ógva-mógva, nyögve, fujtatva feltápászkodott és elcammogott a konyha irányába.

Béla úr problémája házaséletükre is kihatott.

Hitvese - ha úgfy gondolta - időnként rámászott, nyögve, szuszogva mzgott egy kicsit, majd lefordult főhősünkről aki eközben a mennyezetet bámulva várta, hogy vége legyen az aktusnak.

Agyában megvadult lovakként vágtattak a gondolatok, kivel, hogy volna jó és milyen lehet a kollégái házasélete?

Ki tudja, meddig tartott volna s hova fajul el ez az állapot, ha Béla úr meg nem pillantja, pontosabban alaposabban szemre nem vételezi Kossuth Lajos arcképét.

Megbabonázva meredt rá.

Fidel Castro, Bem apó, Che Guevera, Lomonoszov, Csajkovszkij, a Z.Z. Top együttes...

Ahogy Newton felismerte a lehulló alma révén a gravitáció törvényét, majd Einstein agyába bevillant az E=mC2, az angolok felfedezik atejes teát, mint sötét éjben a messzire világító villám, hasított bele a vágy, a felismerés: neki szakáll kell!

Epekedett, sóvárgott eme arcszőrzetért, s úgy érezte, eljött az Ő ideje, bármit megtenne, csak, hogy legénytoll borítsa babaszín orcáját.

Türelmetlenül várta a következő holdtöltét, epekedő szerelmesként számlálta a napokat, hogy Szeléné istennő fényénél újra megjelenjenek az első szőrszálak.

- Basszus, te szúrsz! Ápolatlan vagy! - közölte vele lefekvés után egy sörszagú hang az éjjel. - Így nem kellesz. Először is tedd magadat rendbe, meg amúgy is - ásítás - fáradt vagyok. Hagyj ma békén!

- Nem is baj, fáj a fejem.

- Persze, a migréned, mi? - csúfoskodott vele élete párja.

- Az. Vedd tudomásul, hogy az. És miért beszélsz Te velem így? Mindig igyekeztem a kedvedben járni...

...de erre már csak jóízű hortyogás volt a válasz.

- Inkább megnézem a Dr. Kanül című török sorozat 6872. epizódját. Az legalább szép.

Ám luna istennő nemcsak a szakállt hozta el, hanem a visszarendeződést is. Béla úr ismét Béla úr lett, nyugodtan mert állva pisilni, büszke volt az ádámcsutkájára, mint nemi jellegre s a felesége is megtalálta a helyét Tarhonya úr mellett.

Talán csak a sört szerette jobban, mint azelött.

2017. X. 29.

 

 

 

 

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39