alak-art.hu

Reccs.

 A könyv nagyot esik. Azaz: nagy ívben kirepül a polcról. Le a furnérlemezes padlóra. Nem az élére esett, így nem is volt esélye atomjaira hullani. A padló meg? Sehol egy repedés rajta. Akkor mégis mi volt ez a reccsenés?

Piros folt esik az eggyel lentebbi polcra.

Hatalmas repedés a kiesett könyv helyén. 

 Az vér, az a piros folt, ugye? Jé, tényleg. Furcsa, de mégis: a polc vérzik. Sajgó repedésből tört elő az életjelek univerzális vörös tintája. De ez annyira zoomorf. Fának nincs piros vére. Evolúciós zsákutca.

 Mindeközben a könyvnek semmi baja. Vagyis mégis. Gerince, na, az nincs. De hékás, az akkor sem volt neki, amikor még békésen állt a polcon! És vajon ez fáj a polcnak? Igen, egész biztosan. De hogy vérzik....na, az megfejthetetlen.

 Szóval a könyv gerinc nélkül, sértetlenül fekszik a hátsó fedelén a padlón. Nem kérdi a kutya sem, megütötte-e magát vagy fáj-e. Oly statikusan hever a parkettán, mintha világéletében oda tartozott volna. Pedig bizonyára nem tesz jót a könyvnek egy ilyen esés, főleg nem ekkora csavarral.

Mégis a padló sír.

 A sarkakból váratlanul víz buzog fel, mintha a vizesblokk mindegyiken átfutna és éppen felmondta volna a szolgálatot. Aztán egyszer csak összefut a víz a zárt szoba kellős közepén, felemeli a könyvet is, s az lebegni kezd a felszínen. De nem mozdul semerre, stabilan ugyanazon pont fölött marad. A szoba sötét és gyászos. Baljóslatúan leng a csipkefüggöny, pedig csukva az ablak.

Nem ér fel a vérző polcig a víz, hogy lemossa.

 Aki itt belép, azt az áradat ledönti a lábáról. És az a könyv még így sem mozdulna. Próbáld csak meg felnyitni - visszahúzza a fedelét is, legfeljebb csillámport ereszt a levegőbe, ahogy visszacsukódik. És különben is ki tudja, hol van az a nyamvadt kulcs?!...

...Minden tartalom és értelem kitelepült ebből a szobából.