Az álmos télapó /Mese/

A kis öreg nagyszakállú Télpapó, vidáman ébredt. A Nap szikrázóan sütött.
Bár ereje nem volt, mégis vidámsággal töltötte el Télapót. A nagy kerek erdő közepén lakott, messze a várostól. Tudta,hogy a sok kisgyerek már kisuvickolta a cipőjét. Úgy szikráztak a cipők az ablakokban, a ragyogó napsütésban, mintha gyémántból lennének.
Télapó elment a kamrába, elövette a nagy piros puttonyát, a szép piros palástját, aminek fehér hermelin volt a szélén. Belül jó bundás volt.
Bármilyen hideg volt megbirkózott vele. Sohasem fázott! Most jött a süvege, bizony kissé meggyűrödött a dobozban az év folyamán. Hiszen minden évben, egyszer került rá sor, hogy felvegye. Nagy-nagy csizmája, a padláson volt felakasztva. Felballagott érte a lajtorján. Szép takarosra ki is fényesitette.

Miután mindent elkészített, leült a kandalló mellé, melyben pattogtak a tűzszikrák, jó meleget árasztottak a fahasábok. Újra átolvasta a gyerekek leveleit és számbavette az ajándékokat. Ez az autó Bálinté, ez, a szép óvódás táska, Dalma kedvére kerül a zsákba. Magában sorolta, autó Balázsnak, Orsikának egy szép baba, Emese a meséket szereti, ő könyvet kap, hát a Marci?- Ő bizony a terepjárót. Zorka pedig, fodrász készletet kért.
Nos a Télapó gondosan mindig kipipálta, az éppen zsákba dugott ajándékot.

-Oh, hogy fognak örülni a gyerekek.
Fáradtságot nem kimélve, pakolgatta a szebbnél szebb ajándékokat. Közben azon gondolkodott, hogy vajjon minden gyerek jó volt? Úgy ahogy leírta? -
- No! ennek még utána nézek!- mormolta magában.
Nagyon-nagyon elszaladt az idő. Még a szánkót is elő kellett hozni az istállóból. Régen lovacska húzta, az ajándékokkal telerakott zsákot, puttonyt és dobozokat. De ma már sajnos, nincs meg a lovacska...

Egyszer régen, az erdőn keresztül hajtotta a lovasszánt, mikor három vad farkas rohant utánuk. Bizony jól helybenhagyták a szegény lovacskát, amikor utolérték a öket az ordasok. Hívta a Doktorbácsit a Télapó, de már nem lehetett segíteni rajta. A szán is ripityára törött. Ő maga is csak éppen, hogy megmenekült. Elbújt a bokrok közé. Mást nem tehetett.Igy azután ottmaradt, lovacska és szán nélkül...

Télapó nagyon szomorkodott! Oda kedves lovacskája és a szán. A gyerekek pedig várják. Akkor az erdő állatkái, segítettek neki. Hordták be a városba a nagy dobozokat, édességet. Nagy segitségére voltak. Hálás is volt érte.
Minden télen vendégségbe hívja őket. A madárkáknak almát, diót és magokat.
A mókuskáknak mogyorót, azt csudamód szeretik. A tapsifüleseknek répát és káposztát tálal. Mackóbácsi, pedig tavasszal kap finom mézet. Mert Ő bizony télen szundikál a barlangjában. De akkor!!! Akkor bizony, nagyon kitett magáért a Mackó, hátán vitte a puttonyt! Télapó a zsákot, az állatkák pedig a könnyebb ajándékokat.

Hűha! Én csak itt gondolkodom, a régi dolgokon és nicsak, hamarosan sötétedik. Még a Krampuszhoz is be kellne szólnom, hogy hozza a virgácsokat! Mert bizony vannak rossz gyerekek is. Azok is kapnak! Nem ám cukorkát, nem-nem, suhintást a lábszárukra. Majd akkor talán, mielött rosszalkodnának, vagy tiszteletlenek lennének, bizony eszükbe jut, hogy jól kell viselkedni. Mert mindent tud a Télapó és akkor bizony jön, a szigorú Krampusz. Aki fekete mint az ördög és piros szarva,meg hosszú farka van. Ráadásul nagyon verekedős fajta! Az ám!

Télapó megvacsorázott, fözött magának egy finom teát,azt elkortyolgatta.
Na! ideje indulnom, mert igencsak besötétedett és hosszú az út az erdőn át.
Télapó, felvette csizmáját, süvegét,és a meleg bundáját. Elkezdte kihordani a csomagokat, a zsákot, puttonyát a hátára vette, a többi dolgot a szánkóra pakolta. Még visszament és szép fehér szakállát is megfésülte...
Gyönyörű volt a szán, ő maga készítette, pirosra festette, arany díszités
volt rajta.Pár gyerek megleste már a Télapót, csak ámultak-bámultak a lurkók.
Öreg este lett, mire mindennel elkészült és elindult. Húzta a nagy szánkót, a mély ropogós hóban. Már a csillagok is szikráztak az égen, a hold bujkált a fák között. Bizony nem könnyü a puttony, szíja vágta a hátát és némelykor elakadt a szánkó is. Még félúton sem járt amikor, úgy érezte pihennie kell.
-Öreg vagyok már nagyon!- gondolta. Nem tudom, hogy jövőre, hogy lesz?
-Leülök egy kicsinység, pihenni! Úgy is tett. Igen ám de Télapó olyannyira elfáradt, hogy nyomban el is aludt. Közben eltüntek a csillagok és a hold.
Teljes sötétség lett. Havazni kezdett. Elöször,szállingóztak a hópelyhecskék.

Egymás között beszélgettek:
- Nézzétek testvérkéim, ki ez itt a nagy tölgyfa alatt?
- De butus vagy! Hát nem látod? A Télapócska!
- A Télapócska? Vajjon miért itt alszik? Nincs otthon ágya?
- Ugye mondom! Nagy butus vagy, Pihe-Panna.
- Miért?
- Miért-miért?-hát csak azért, mert lassan már a városban kéne lennie.
- Nem tudod milyen nap van ma?
- Jól van na!-Pihe-Palkó, nem gondoltam rá hirtelen. Úgy meglepődtem.
- Oh! Testvérkéim tenni kéne valamit. Mi lesz, a sok ajándékkal a gyerekek - várják. Nem lesz cukorosztás, ha itt alszik a Télapó.
- Nélkülünk, a cipőcskékben nem lesz reggel semmi, mi meg nem tudunk a teli szánnal a városba menni- mondta Pihe-Paula.
- Szaladj Pihe-Pongrác Te vagy a leggyorsabb,a mókuskákat hivd el segítségül.
- Szólt most Pihe-Peti,én meg "szállok" a nyuszikhoz.
Kis Mókuska! szólt most Pongrác. Én csak arra kérlek gyere velem, Télapónak kell a segítséged!
- Peti közben "lehullt" a nyusziknál. Gyertek-gyertek várnak a szánkónál.
- Menjünk gyorsan a tölgyfához, Télapóval baj van.
- Pihe Palkó a legbátrabb, Tudja, hogy Mackó bácsi alszik barlangjában
nem szereti ha zavarják álmában. Mackóbácsi ébredjen, Télapó bajban van.
Jött sietve a Bátya. Mi a baj? Hát az, hogy télapó est van és Ő pedig alszik.
Gondol egyet Pihe-Pötyi! Tudjátok mit, leszállok Télapócska orrára és ott huncutkodok. Arra tán felébred.
A mondatot, tett követte. Pötyi most a Télapócska orrára hullt, s azon fel- le gurult! Meg is lett az eredménye.

Nyújtózkodott, ébredezett,Télapó. Felkiálltott! Hó-ha-hóóóó!
- Uramfia!- Elaludtam, ebből lesz most nagy galiba!-mondta Télapó.
- Ó de szánom-bánom! Hópelyhecskék körbelengték, ne félj Télapócska. Hoztunk segitséget, megyünk a városba. Mackó nem sokat himöl-hámol, elkapja a szánkót húzza bizony Télapóstól. Mókus elöl ugrál, hogy le ne csússzanak az útról.
A Tapsifülesek hátul segédkeznek, tolják a szánkót, közban néha bizony hasra esnek. Persze ezen mindnyájan nagyokat nevetnek. Teli lesz majd a város,gyerekvidámsággal. Időben odaér igy Télapó, a putonnyal és zsákkal, meg a cukorkákkal. Most jól jár sok gyerek mert nem volt már rá idő, a Krampusznak szólni. A rosszalkodó lurkóknak, idén nem kell félni.

Talán jövőre megjavulnak a rosszak, most suhintást sem kapnak.Idén is mint más években, a sok-sok kiscipő megtelt ajándékokkal. Teli a sok ablak. Igy köszöntik a reggelt. A sok kis gyerek nem várt hiába. Hópelyheknek köszönheti a város aprósága. Télapó is hálás köszöni is szépen.
- Hulljatok csak kis hópihék a nagy erdőségben.
- Ti meg kis állatkák és Te is Mackó bátyó, elvárlak bennetek még ezen a télen.
- Nagy lakomát csapunk ezt én megigérem...

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39