A Béke Szigete

Fáradt vagyok!  - Nyögtem ki magamból és ráborultam az ágyamra. A hátamra feküdtem és bámultam a plafont, miközben felidéztem a ma történteket.
- A gyereke folyton kötekedik a többi gyerekkel, és sokat verekszik. Antiszociális típus, zárkózott, és nincsenek baráti az iskolában. Kérem tegyen valamit!-
- Megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni, de tudja Igazgató úr, hogy ebben a korban sokat változnak, és az érzéseiket is nehéz kontrollálniuk.
Válaszolt apám akit behívattak az iskolába mert „a gyerek nem tud beilleszkedni” dolog állt fenn.  Na ebből is látszik hogy sima gimnáziumi tanár… Nem érdekli mi van a diákkal és gyorsan megpróbálja lepasszolni a megoldandó problémát a szülőknek hogy ők oldják meg. Gáz csak akkor van amikor a szülő is ugyanezt akarja csinálni a gyerekkel. Remek… Két ember, akit nem érdeklek és nem is ismernek akarnak felnevelni.  Hogy is mondják? Aranyos…
Miután sikerült kijutnom az igazgatói irodából apámmal együtt ( akit legalább annyira érdekelt ez a dolog mint engem ) elballagtunk a kocsihoz és amikor beszálltunk csak ennyit mondott:
- Ilyenért még egyszer nem vagyok hajlandó bejönni az iskolába megértetted?! Több ilyen ne legyen!
A hangja szokás szerint ingerült volt és türelmetlen. Semmi szeretet nem volt benne és a szavaiba.
- Igen - válaszoltam neki lesütött szemmel, úgy ahogy azt kell. Miközben szántottuk át az autópályán tolta a szokásos szapuló szövegét, hogy mit hogyan kéne, és mit nem kéne.
Hiába vagy kő gazdag, jársz éjfekete Mercedes-sel, nem vagy boldog.. Ezek a gondolatok suhantak át a fejemen.
Mikor rákormányozta az autót a 60-as lehajtóra , egy hatalmas tüntetésbe ütköztünk a város szélén. Apám hangos anyázások közepette lépett bele a fékbe s az autó csikorgó kerekekkel megállt. Ami akkor a szemem elé tárult teljesen megbénított és csak bámulni tudtam az előttem lezajló eseményeket.
Egy félmeztelen srác aki a húszas évei elején járhatott, batikolt gatyát hordott a világ összes szép színével tarkítva, hosszú kibontott haja a háta közepét verdeste, és félmeztelen felsőtestére egy hatalmas Piece jel volt tetoválva. Apám kiszállt az autóból és tajtékozva hogy mégis mit keres az illető a kocsija orra előtt, és elhordta mindennek. A férfi csak mosolygott rá. Erre apám öklét felemelve ütötte verte a mozgalom tagját. Én azt hittem, kész itt a vége… Az apámból darált húst csinálnak… És megtörtént amire egyáltalán nem számítottam. A tömeg is csak mosolygott tovább és mindannyian a szívükre helyezték a kezüket. Mikor apám felhagyott a srác verésével, ő felállt a földről és vérző szemöldökével és a felrepedt ajkával mit sem törődve a legszélesebb mosollyal az arcán karjaiba zárta apámat. Csak az ajka mozgását láttam, de ezeket a szavakat suttogta apám fülébe: Vigyázd és Szeresd a Fiadat. És most térj haza békével a szívedben. Azzal elengedte és a letörölhetetlen mosolyával rótta tovább az utcát. Az öltönyös férfi akinek a személyében apámat tisztelhettem, megrökönyödött arccal visszaült a kormány mögé, és „hülye felvonulás” meg „mit képzelnek ezek magukról” dörmögéssel hazahajtott. Egész úton és utána az ágyamban is csak ezen gondolkoztam.
Béke… A jel ami a srác mellkasán volt örökre beleégett az emlékezetembe. Mitől volt ilyen nyugodt? hiszem összeverték! Bambulván tovább a plafont, tovább elmélkedtem, és végül két dologra jöttem rá: Az első, hogy olyan vagyok mint az apám és ez borzalmas. Megfogok változni, ehhez kétség sem fér! Így magamra ismerni fájdalmas volt… De megváltozok és minden jobban fog alakulni az életemben.
A második, az hogy ha megváltozom akkor elégedett leszek magammal és ha az ember elégedett a benső énjével, akkor a legbékésebb. Tehát A Béke Sziget mindenkiben megvan.

2012.10.29.

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6641

Összes próza

Összes próza : 425

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39