Belvárosi reggel

Ébred a Város. Én, még álmomtól szédülten csukom be magam után a hatalmas barna kaput, majd egy határozottnak tűnő mozdulattal belelépek a reggelbe. Egy pillanatra azért visszanézek: összehúzott függönyei mögött még alszik az épület – színes és fodros kastélyokról álmodik.
Csak néhány lépésnyire fekszik tőlem a zebra. Látom, ahogy némán tűrve sorsát, csak bámulja a jelzőlámpát, majd könnyes búcsút vesz egy autóbusztól. Most átmegyek a túloldalra – bár nekem is fáj –, és megállok egy aprócska üzlet előtt. Ő is alszik: üvegszemei sötétek, és a reggeli morajba, óvatosan sóhajtozva álmodik. Megfordulok – fáradt villamosok sárgás szemei néznek velem farkasszemet, miközben várom a harmincast. Fázom. Hideg szél bujkál a hatalmas betontömbök között – keresi és várja a Napot, egyben a csodát is: a meleg fény csodáját. Én is várom. A pernye színű eget fürkészve tekintetem megbotlik egy halovány csillagban – lehet, hogy többé már nem is kel fel a Nap? Kétségeim vannak. Erőteljesebb lett a szél is, az utcákon egyre több és több ember szaladgál, és… még mindig sötét van. Félek. Sötét. Tudom, hogy ilyen a belvárosi reggel, mégis félek. Rohanás, füst és sötétség. Már csak én várok. Nagy várakozásomban ismét felpillantok az égre: eltűnt az a kis csillag, mely határköve volt az éjszakának. Elnyelte őt is a füstös reggel – már ő sem élteti bennem a reményt.
Rohanás, füst és sötétség. Gondolataimba gabalyodva nézem végig, ahogy a megállóba begurul a harmincas. Rengeteg ember között, vergődve felszállok, majd elindulunk. Felébredek – magáévá tett a belvárosi reggel.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 93 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39