Csalóka

Gāyatrī képe
Mottó:
"...most már nyugodtan megnyithatjuk a 'Menjen a...' tröszt negyedik boltját is. De az ég szerelmére...mi legyen a neve?"
(Peterdi Pál)
 
Már majdnem nyolcvanéves volt, mégis ugyanolyan flottul járta az utcákat, mint holmi fiatal - igaz, immár merevebb mozgással és görbébb háttal, mint fénykorában. Az alacsony kis öregember kalapot és hosszú ballonkabátot viselt; emberfia nem volt otthon, s egy falat sem volt a hűtőben, így hát hősünk egy éttermet keresett, ahol kedvére falatozhat, s még társasága is akad. Nem érte volna be holmi gyorsétkezdével, szendvicsbárral vagy bódéval: afféle békebeli, a város zaja elől csendbe burkolózva elrejtőző, valódi ételeket kínáló étterem után kutatott.
 Egyszer csak annyira kimerült, hogy éhségével sem törődött immár és ernyedten letottyant egy buszmegálló ülésére. Már-már az elszenderedés határán állt - illetve ült - , amikor egy középkorú férfi megkocogtatta a vállát - de hiába. Aztán gyengéden megrázta; erre már felébredt.
- Uram, tessék vigyázni, el ne aludjon! - hajolt a középkorú úr az öreg fölé, a szemébe nézve. A kis öreg egy darabig bámult az ötvenes fickó arcába, majd nagy nehezen kinyögött egy "köszönöm"-öt. Botjára támaszkodva, nehézkesen felegyenesedett, majd önkéntelenül hátrafordult. Egy ízléses cégér virított át a túloldalról az üvegfalon át, a feliratot azonban csak pár perc vizslatás után tudta kivenni, mivel már romlásnak indult a látása.
"S-U-N-Y-I" - betűzte a cégtáblán.
 ...Hát ilyet mesében sem hallani: Sunyinak nevezni egy üzletet!? A bácsika egy darabig meresztgette a szemét; a furcsaság nyomban el is terelte a figyelmét gyötrő éhségéről. Gondolta, ha már így a szemébe tűnt a dolog, át is ballag a túlsó járdára, s leleplezi a felettébb bizarr nevű boltot.
 Átvánszorgott a zebrán, s megállt a bejáratnál, hogy elolvassa rajta a kiírást. Hát uramfia, egy étterem, ráadásul nem is akármilyen: már a hatalmas üvegablakokon át is látszott, hogy nem kevéssé flancos.
- Nézzenek oda - dörmögte magában az ősz úr. - Ilyen puccparádé van odabenn, az étteremnek meg Sunyi a neve! Egyre furcsább ez a jelenség. - Előzőleg megszűnt éhsége mintha egyszeriben visszatért volna. - No de azért lássuk, miféle becsali csárdával van dolgom!
 Belépett a vendéglőajtón. Azon nyomban elé toppant egy elegáns pincér, fejét kissé oldalra biccentve végigmérte az idős urat.
- Jó napot kívánok, uram. Magát ideküldték, ha szabad érdeklődnöm?
E meglepő kérdésre tüstént felment hősünknek a vezérhangya.
- Már ne haragudjon, de micsoda kérdés ez?! Ki hallott már ilyen marhaságot, hogy valakit elküldjenek egy étterembe?! És pláne, tudja, mit jelent a munkahelyének a neve?!
- Elnézést, uram - mondta erre egy rövid szünet után a pincér. - Itt valami félreértés lesz, ugyanis üzletünk nevével a küldés összefüggésben van. Tudja, ha mondják valakinek, hogy "menjen a sunyiba"...
- Ááá, most már értem! - Hősünk megenyhülve bólogatott. - Ha épp tudni akarja: engem nem küldött senki, én éppen csak erre jártam. És tessék mondani: bárkit lehet küldeni?
- Hát hogyne! Nézze csak, mekkora most is a forgalom! - A pincér előkelő mozdulattal mutatott az asztalok körül ülő tömegre.
- És bárki küldhet bárkit? - kérdezősködött tovább a kis öreg.
- Természetesen. Sőt, akit küldenek, tíz százalék kedvezményt kap.
- Tíz százalék árengedmény...Na de főúr, kérem, nem túlzás ez?!
- Ez családi hagyomány. Tetszik tudni, a tulajdonosnak még a nagyapja találta ezt ki, aki a vendéglőjét Fenének nevezte el, s mivel láthatóan működött is, további hasonló éttermeket nyitott, így a Pokol, majd a Franc nevűeket. Az üzletlánc sikerét csak tovább növelte, amikor a kedves nagypapa akart egy negyedik boltot is nyitni, de sehogy sem tudta kitalálni a nevét, ám akkor a jelenlegi tulajdonos, az unoka, aki éppen kamasz volt, előállt az ötlettel, hogy legyen az új étterem neve Sunyi. Most az immár felnőtt unoka viszi tovább az üzletláncot.
 A bácsit kicsit megdöbbentette a pincér anekdotázása: nem ezt a közvetlenséget szokta meg az éttermi kiszolgálóktól, azt főleg nem, hogy az étterem történetének titkaiba avassák be vendégeiket. Viszont a megkönnyebbülés, hogy végre felfedte a vendéglő felettébb kétértelmű nevének titkát, na és a meleg fogadtatás feletti öröm legyőzni látszott a kényelmetlen, gyanakvással teli meghökkentséget. Immár nyugodtan fellélegezve foglalt helyet az egyik asztalnál, a pincér pedig a kezébe adott egy étlapot.
 Sokáig törte a fejét emberünk, mit is rendeljen: a vadas marhaszelet és a sajttal töltött gnocchi között vacilált, de végül az utóbbit választotta: régóta vágyott már valami olaszos finomságra, otthon szinte mindig ugyanazokat a megszokott ételeket tálalják elé így is. Tüstént le is adta a rendelést; még egy csésze feketét is kért a gnocchi előtt.
 Miközben a kávét várta, még egy futó gyanú felmerült benne: lehet, hogy ez a közvetlenség, amivel a pincér fogadta, csupán reklámfogás és nem is olyan jó a koszt? Na, gondolta, majd meglátja, addig is türelmesen vár.
 Negyed óra múlva hozták is a kávét. Az illat, amely a teli csészéből áradt, annyira igazi volt, hogy az öregúr futó kételye egy csapásra szertefoszlott. Már el is felejtette mardosó gyanúját, ahogy belekortyolt a gőzölgő feketébe. Azon kapta magát, hogy ez volt a legízletesebb kávé, amit valaha is ivott. Még az asszonykája sem tudta volna ilyen zamatosra megcsinálni...Eszébe is jutott, hogy talán frissen pörkölt kávéval van dolga. "Majd ha kijön a főúr a gnocchival, ezt is megkérdezem" - morfondírozott.
 Kisvártatva meg is jelent a főúr, s amint a kis öreg elé tálalta a guszta sajtos krumpligombócokat, a fellelkesült vendég felemelte az ujját.
- Főúr, elnézését kérem, lehetek egy kicsit indiszkrét?
- Tessék, csak nyugodtan.
- A kávéjuk frissen pörkölt?
- Igen, uram.
- Szóval azért ilyen pompás! Megmondom magának, soha ilyen fenséges feketét nem ittam, mint az önöké!
- Köszönjük, nagyon kedves. - A pincér ezek után gondolta, azt is megvárja, hogy az éltes úr a gnocchit is megkóstolja. Egy gombócot máris a szájába vett az öreg, s az egész arcán sugárzó mosoly áradt szét.
- Mmmmmm! - Az ősz bácsi immár nem törődött sem illemmel, sem más megkötéssel, olyannyira magával ragadta a paradicsomszószban hempergő gombócok telt zamata. - Főúr, ez, kérem szépen, mesés! Boldog lehet, akit ide kergetnek!
- Ezt örömmel halljuk! - biccentett a fejével féloldalasan a felszolgáló. - Lám, nem hiába él tovább a családi hagyomány! - mormolta az orra alá továbblépve.
 Földöntúli boldogsággal tömte magába az élemedett korú vendég a fenséges gnocchit, s mire végzett, olyan érzés töltötte el, mintha a mennyországba érkezett volna. Amint eljött a fizetés ideje, gondolta, megoszt a felszolgálóval egy történetet, ami épp csak az eszébe villant.
- Pincér - intett neki - , épp most jutott eszembe, hogy jártam én már egy Mentira nevű teaházban is - Most a felszolgáló állt döbbenten az asztal mellett. - Amekkora marha voltam, gyanakvással támadtam rá a tulajdonosnőre, hogy tudja-e, mit jelent a Mentira szó. Eszembe nem jutott, hogy a berendezésben imitálni akar valamit, konkrétan az égboltot, ahogy utóbb ő elmondta, s nem is figyeltem. Egyszerűen csak szúrta a szemem, hogy hogy lehet egy teaházat így nevezni. Tudja, a mentira az hazugságot jelent. Na, most ugyanilyen incidensbe keveredtem volna itt is, ha Ön nem kérdez rá, hogy küldtek-e és nem meséli el üzletük nevének történetét. Állíthatom, büszke lehet, amiért ilyen ötletes főnöke van!
- Igazán nagyon megtisztel minket, uram, csak el ne felejtsen fizetni! - vigyorgott lángvörösre gyúlt arccal a pincér.
 Fizetés után az öreg felállt és kezet rázott a kiszolgálóval, majd az ajtón kilépve még visszanézett, mintha rokonoktól búcsúzna. A cégér feliratáról huncutul kacsintott rá vissza a hatalmas vas rókaarc.
- Hallod-e, te cimbora, mi még biztosan találkozunk! - viszonozta a figura kacsintását az öregúr egy ugyanolyan pislantással, mint amilyen a rókafejről fogadta az étterem minden látogatóját.
 
Kelt: 2016. április 16.
1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39