"Cudarháti pajzán népszokások." Grendorf "Egy kis hazai" írása alá.

  Éjdös Bátyóm !

  Ha mán szaggattyuk a nép ajakáról a szokásokat, akkortájt ne feledközzünk mög a legkedvösebbökrő söm. Illen vót a "cudarháti vatrangyoló".

A legények föjit beretvával tarra vágták, oszt úgy möntek el a kisbíróval kidoboltatott lyányos házakho, ahun fejhangon ( mer mással nem tunnak énekölni űk sem ) énekölni kezdték, hogyaszongya: 

"Kisangyalom sej nagyajka,

ollan mint ögy szőröskucsma.

Biz'én azt a falubálon,

a fejömre felpróbálom."

Erre ( vagy örre ) a lyányok csak karéjba álltak háttal oszt csípőretett kézzel illegötték magukat. Míg a farukat illegötték mórikálva emígyen felögettek vissza:

"Felkapjuk a kapát, kaszát,

Próbáljad az ... "és így tovább.

Majd kipendörűtek a pitvar közepin gyútott tűz melléje oszt csak emígyen  folytatták:

"Azír gyútottunk nagy tűzet,

kerícsd meg köztünk a szűzet."

Ez reggölig így mönt, de sosem tanálták mög a szűzet. Hát illen vót az a cudarháti vatrangyoló.

 

  Hát oszt  Éjdös Bátyóm mán pödig én amondó vónék, hogy így későtélön, kikelet azaz március (nyakig) havában nöm vóna helös mögfeledzkönni az illenkor ritkán mívelhető népi  szokásokról söm a fölöslegös hóhányások közepette, hisz' úgyis hijába valójak azok.

A "cudarháti vatrangyoló" szíp ünnepi hangulatát mögigéző "cudarháti sudrimankózást" értöm ez alatt. Az akko'  van igazán, mikó tölihód valék, azaz ippeg ma  vagyon, oszt nem kicsinyt, hanöm nagyon !

Fölvilágítanállak errő a szíp hagyományrúl.

Úgy kezdődik, hogy a sihedör lögénykék tölihódkór nem állnak föl, mer szégyöllik, hogy a sudrimankójuk föláll, oszt kikuncognák a lyányok űket, mer ugyi azik mindig kuncognak valamin, hogy míg a fene söm önné mög a jódógukban űket. Szóval éjnekölni kezdék a paplany alá búvott sudrimankójukat rejtögető sihedöröknek, hogy asszongya:

"Ne rejtögesd paplany alatt,

kaptyad elő a mankódat.

Aki ölébb kaptya kízbe,

azí lösz a falu szípe !"

Örre ( vagy errö ) a lyegínykék kipattannak a palany alól oszt mögmarkolva a sudrimankójukat, no mög  a lehetősígöt kergötni közdék a lyányokat velök azok hevöny visobálása közepette, hogy asszongya:

"Kanos vírem nagyon föszít,

mutajjad a lábad közit.

Sudrimankó az ű neve,

minnyá elcsurran a leve.

Ne fílj rúzsám nöm fog fájni,

tucc még utána is járni.  

Tillárom haj, sej tillárom,

jól elkaplak a palláson."

Ez biz'a így vót Éjdös Bátyóm !  Nem köllött kéccö söm mondani sönkinek, mer má' iszkóltak is föl a pallásra.

Esztöt ömlíté mög a nípszokás  Kikelet havának Hajna napjára, hóldtültekor, mint "cudarháti sudrimankózást".

Errő írta kísőbb a nagy kőtő: 

"Engem vigyen föl a padlásra."

 

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6436

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39