Belépés

Active tribune users

  • Streit Gábor

Engedély fentről

 

A lélek menni készült. Mielőtt végleg elindul, gondolta, hintázik egyet a semmi ágán. Mindig is játékos kedvű volt, miért pont most mutatná más formáját? Visszanézett a testre s látta, ahogy egy férfi odalép a nőhöz, megfogja a pulzusát és telefonál. Nem értett minden szót, ahhoz túl messze volt már, de a lényeget kivette: - Hajléktalan, hetven körüli asszony… erősen lehűlt… gyenge pulzus… siessenek! – majd a férfi egy takarót terített a fotelban ülő hátára. Többször látta a nőt a környéken, óriási szatyrát erőtlenül húzva maga után. A lomtalanításkor kitett holmikat böngészte. Két napja ebben a fotelban ücsörgött, egyik kezében egy mesekönyvvel.
A lélek tudta a dolgát. Mennie kell, mert már várták máshol. Lendült még kettőt a semmi ágán…és…nem!!! Nem mehet még! Hiszen még csak hatvan!!! Nézte az asszony elégedett, mosolygó arcát, kezében a Babar 1970-es kiadásával, s nem várt döntést hozott, feladott egy mailt: - Várnotok kell picit, tíz év múlva megyek!

A férfi letette a telefont. Leküzdötte minden undorát és közelebb hajolt a bűzlő testhez. Gyöngéden megdöntötte a tehetetlen törzset és erős mozdulatokkal dörzsölni kezdte először a hátat, majd a végtagokat, ahol csak érte. Öt perc múlva megmozdultak a csonttá fagyott ujjak, majd lassan kinyíltak a fáradt szemek.

A válasz is megérkezett a mail-re:
- Rendben, kapsz még tíz évet, ha ennyire szereted!

2012. október 25.
 

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Streit Gábor

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6547

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39