A HANGYABOLY

A tudós, szemüveges ember a boly fölé hajolt. Már hónapok óta figyelte ezt a különös kompániát, mert még sosem tapasztalt ilyen rendet sem állati, sem emberi társadalomban. Csak nem képesek megcáfolni a biológia és államfilozófia írásba fektetett tapasztalatait ezek a kis mitugrászok? –gondolta ironikusan, és minden szabadidejét a halmocska fölött töltötte.
A pici élőlények furcsa, a hangyanéptől nem megszokott életet éltek: 3 generáció lakott együtt, köztük furcsamód egy kóbor termesz is. Ezen kívül néhány eltévedt társat maguk mellé fogadtak – pedig tudjuk, hogy a hangyák kiirtják a nem közülük valót. Egyszóval nem a valós világ uralkodó törvényeit és elvárt rendjét követték. A napjaik mindezek ellenére a szokott formában teltek: reggel szétnéztek a közvetlen környezetükben, megvitatták a benyomásaikat, munkára indultak, cipekedtek estelig, és egész nap egymásra vártak a lelkük mélyén. Nemegyszer csapatostul rohantak valamely társuk elé, ha az nagy zsákmánnyal közeledett , hogy segítsenek, vagy 5-en 6-an is mentek egy másik után, ha az túl messzire tévedt. Az ember nem értette, miért fontos nekik az az egy, hiszen sokan voltak, és észre sem kellett volna venniük, ha valamelyik eltűnik. De ez csak a különleges dolgaik egyike volt. Azt sem tudta a morc vizsgálódó kideríteni, hogy az a termesz miért ad segítséget a többieknek ahelyett, hogy felfalná vagy leigázná őket, és hogy azok mért nem rohanják le, amikor esetleg nem számít rá.
Egy idő után a leselkedő változásokat tapasztalt a bolyban: már nem indult el egy vörös és egy fekete hangya együtt a morzsáért, amit közéjük dobott, hanem láthatóan kikerülték a másikat. Pedig a falat nagy volt, minden jel szerint szükségük lett volna egymásra. Végül a termesz cipelte be az égből jött áldást. Ahogy ezek a pillanatok mindennapossá váltak, úgy lett egyre izgatottabb az összes hangya. Tették ugyan a dolgukat, de a feszültség még az ember számára is érezhető volt. Több ellentét is kirajzolódott előtte: a színben nem egyezőké, a más élelmet fogyasztóké, és a más pozícióban levőké. Az addig egy kupacba hordott élelmet esténként a sötétben kóborgó bolylakók huzigálták szét, és rejtették el a maguk számára. Még nem mertek ugyan fényes nappal is egymás ellen dolgozni, de észrevehetően csoportosulások jöttek létre. A termesz is megunta egy idő után a pótolgató tevékenységét, és félrevonulva gyakran felnézett az égre. Piciny termete miatt csak a sötét foltot látta, amely egyre gyakrabban magasodott föléjük, és valami közelgő viharfelhőnek sejtette a nagy ember sziluettjét. Nem volt már mit tennie. Pedig néhány barna hangya végül a napokban őt is kijátszotta, és az utolsó morzsákat is eltűntették, veszélybe hozva ezzel társaik életben maradását. Hogy az élelem eltűnt, még nagyobb lett a zűrzavar, az összes csápos egymásnak rontott, számon kérve a másikon az elkövetett galádságokat. A termesz néhányuknak mégis le tudta adni a viharvész-jelzést, akik próbálkoztak a többiek figyelmét is felhívni erre. De a legtöbben csak cselnek hitték, hiába ismerték már évek óta a hangyatársaikat, feltételezték, hogy azok pusztán rosszindulatból akarják elterelni a figyelmüket az élvezeti cikkek megkaparintásáról. Az újonnan érkezett vándorhangyák – akik hallották hírét az itteni közösségnek – csak azt látták, hogy örült káosz uralkodik, és döbbenten állták körül a bolyt, nem is mertek közeledni.
Na – mondta cinikusan a szemüvegét feltolva az ember – bolondok ezek, én rögtön tudtam! Minek szaladoznak eszeveszetten, ha nem is esik az eső? Normális hangyák csak akkor nyüzsögnek. Az ilyen elferdült fajtára pedig nincs szüksége a biológiának – mormogta maga elé. Aztán már csak a lábát mozdította meg: egyetlen jól irányzott lépéssel beletaposott a halom közepébe. Majd megállapította, hogy a tudományos törvények alól még sincsenek kivételek.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6563

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39