A kályha

Ha az apám nem volt otthon, a mi kályhánk énekelt vagy mélyen, ritmusosan lélegzett, és akkor elkezdődött a mi hosszú utazásunk a fantázia és a képzelet világában. A fagyos telek napjai alatt, amikor a hó beterítette a mi udvarunkat, amikor a lámpa az esti órákat mutatta, az anyám és az apám, a mi szomszédunk Nóra néni, én és az én fiútestvéreim, hosszan és aggodalom nélkül fecsegtek a kályhánál. És azon, a réz kávéskanna, rotyogott a török kávé. Azután ittunk a kávéból, a mi kedves Nóra nénink szerint nagyon régi szokás, megfogta a mi poharunkat és a pezsgő kávé után bandzsított, sorsot jövendölt nekünk.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39