Kifordult lélek;

Thrain képe

Fekszem az ágyamon. Nem jön álom a szememre. Talán ha becsukom! Hm. Sötét van. Vagy is volt. Valami fényt látok csukott szemem sötétlő messziségében. Táncol és változtatja színét.

Most fehér vonalak szétvágják az üres teret. Így lesz alap, oldal, és véget nem érő mennyezet. De a fény még mindig messze vonszolja magát a levegőben. Erőltetés nélküli szenvedés. Csak van, és szenved.

A színek fájdalma, milyen kifejező. Amit érez, azt kimutatja. Ránézel és tudod. Míg te, csak is te tudod mi a bajod. Vannak olyan érzések miket szokásokkal betanult jelzésekkel tudatsz környezeteddel. Ilyen a például a gyász. Feketébe öltözöl, vagy ha szolidan akarsz üzenni csak egy fekete szalagot, feltűzöl. De miért fekete?

Látom, ahogy a fény szomorú, gyötört, de nem fekete! Barnának árnyalatai cikáznak testén. S amint egy kicsit is nyugodtabb lesz, halovány fehér és kellemes színekre változik.

Elmosolyodok, és lassú lépésekkel közeledek hozzá, hogy megérintsem. Egyre melegebb és halványabb színű lesz.

Megállok. Kitartom a tenyeremet. Már majdnem hozzá érek, mikor visszahőköl és hatalmas sebeséggel körül táncol. Próbálom követni szememmel, de elvesztem. Hirtelen körülnézek és látom, hogy benne vagyok. Egy apró lyukon tudok, kinéz a külvilágba. A lelkek világába.

Kinyitom szemem és ugyanott vagyok. A színben. A lelkemben. A lelkem lelke lettem.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39