Mióta ünnepeljük március 15-ét?

DnB képe

 

Március 15-e ma nemcsak egy pesti nap eseményeit, nemcsak a forradalmat jelenti számunkra, hanem a teljes 1848-49-es átalakulást és az egész szabadságharcot is.
Jókai Mór egy hírlapban így tudósított a március 15-i eseményekről: A nép fölébredett és követelte századok óta megtagadott jogait. Ő volt az is, aki kiáltványt fogalmazott meg a emlékezetes napon, amit a híres 12 pontként ismerhetünk. Ebben követelte a nemzet számára például a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését, a törvény előtti egyenlőség gyakorlatát, a politikai foglyok szabadon bocsátását, a közös teherviselést, az úrbéri viszonyok megszüntetését és Nemzeti Bank felállítását. A francia forradalom jelszavaival zárta kiáltványát: Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!

Európán 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig. A forradalmak célja a társadalmi-politikai átalakulás, az alkotmányos parlamenti rendszerek követelése, és az önálló nemzeti államok kialakítása volt. A pesti forradalom lehetővé tette az utolsó rendi országgyűlésen a reformok elfogadását és az első független felelős magyar kormány hivatalba lépését gróf Batthyány Lajossal az élén.

„Évtizedes, szívós munkával, külső kényszerek által is ösztökélve, belső robbanástól is szorongva 1848 tavaszára a kor magyar elitje előjogokról és javakról mondott le. Az ország és a nemzet javára. Ilyen nem volt eddig, és nem lett azután se soha e hazában. És akik ezt az egészet levezényelték: Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák és a többiek, bár nem voltak tévedhetetlenek és makulátlanok sem, de azért becsületes, büszke, okos és nagy formátumú emberek és politikusok voltak”, – írta erről a történelmi időszakról Bächer Iván, az "elvetélt" történelemtanárból lett tollforgató.

Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja is egyúttal. Az 1848-as forradalom célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Az 1867-es kiegyezést követően a Monarchián belül hivatalosan nem tiltották a 48-as megemlékezéseket, de nem is nézték jó szemmel, és nemzeti ünneppé csak 1927-ben válhatott.

Csorba László történész, a Nemzeti Múzeum főigazgatója beszélt egy interjúban arról, hogy a nép mikor kezdte el ünnepelni március 15-ét. Izgalmas pillanat egy közösség életében, amikor valamilyen eseményről kiderül, hogy egykori résztvevői emlékezni akarnak rá, az évfordulóját meg akarják ünnepelni. - említette a tudós. Elmondta még, hogy Kossuth Lajos, a magyar szabadságharc egyik vezére március 15-e első évfordulóján a feleségének írt levelében bagatellizálta az egy évvel azelőtt történteket, sokkal fontosabbnak tartva a hadsereg szabadságharcát. De azért engedélyezte a rezesbandás ünnepséget. "Hogy tulajdonképen mit ünnepelnek martius 15-kén, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt nem tudom, de hogy azon a napon, mellyen a hadsereg megmenti a hazát, lesz mit ünnepelni, azt tudom." – írta feleségének.

Az ünnep valódi restaurálására csak az 1867-es kiegyezés során kerülhetett sor. Ferenc József viszonya március 15-hez nem szorul különösebb magyarázatra. 1898-ig, a forradalom 50. évfordulójáig a csendesen megtűrt megemlékezésekkel nem is volt semmi baj. Ekkor merült fel az igény, hogy legyen nemzeti ünnep március 15-éből. Az 1898. évi V. törvény az 1848. évi törvények megalkotása emlékének ünnepléséről rendelkezett. Ekkortól a jogszabályok szerint a szabadságharcra és forradalomra emlékezés sokáig egyet jelentett az 1848. április 11-én elfogadott ún. áprilisi törvények ünneplésével. Majd 1927-ben a nemzet úgymond „ráébredt” arra, hogy ez így nem jó. Nem helyes, hogy az áprilisi törvények szentesítését ünnepli az ország. És legyen inkább március 15-e eseménydús napja, emléke és hagyománya a nemzeti ünnep igazi tartalma.

A törvény kimondta, hogy a magyar nemzet balsorsában és súlyos megpróbáltatásai közepette hálás kegyelettel emlékezik meg 1848. március tizenötödikéről. Mert izzó hazaszeretetükben e napon tettek hitvallást a nemzet dicső fiai az alkotmányos szabadság és jogegyenlőség fennkölt eszméi mellett.
A törvény e gondolatai és sorai manapság különösen megszívlelendőek, amikor mindezek az eszmék egyre inkább csorbulni látszanak. Ám hogy mindezeket az eszméket pont a Horhy-korszakban mennyire gondolták komolyan és mennyire ragaszkodtak hozzá a gyakorlatban, az más kérdés. Tudjuk, hogy semennyire, - teszem hozzá.

1948-ban a 100 éves évfordulót a kommunista rendszer bevezetésének hajnalán a szovjet Vorosilov marsall jelenlétével tették még emlékezetesebbé akkori vezetőink. A köztársaság akkori elnöke Tildy Zoltán, a kormány és az országgyűlés tagjai a külföldi küldöttségekkel együtt koszorúzták meg Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát.
1951-től újra munkanap lett március 15-e, és 1956 után nem is nagyon erőltették a központi megemlékezéseket. A kommunista ünnepek egyik jellegzetessége volt, hogy a márciusi ifjakat ábrázoló transzparensek sokkal kisebbek voltak, mint azok amelyeken Lenin, Sztálin, és Rákosi voltak láthatóak.

Ungváry Krisztián történész szerint elterjedt, ámde téves vélekedés, hogy a Kádár-rendszer konszolidálódása, azaz 1964 után már nem került sor politikailag motivált börtönbüntetésre az ellenzékiekkel szemben. Azt, hogy ez az állítás minden alapot nélkülöz, éppen a március 15-éket követő kegyetlen megtorlások sorozata is bizonyítja. Bár más jeles dátumok mint pl. október 6. és október 23. alkalmából is előfordult, hogy egyesek önálló megemlékezéseket szerveztek, a legtöbb látványos eljárás mégis március idusához köthető. 1972-ben a fővárosban minden korábbit meghaladó tömeg ünnepelte a forradalmat. Ebből adódóan több helyen fordult elő "rendzavarás" és összesen közel száz főt állítottak elő. 1973 volt az első esztendő, amikor a rendőrök gumibotoztak a Petőfi szobornál. Az állami megemlékezésekből nem kérő fiatalok valódi 48-as üzenetekre vágytak, valódi 48-as megemlékezést igényeltek. És persze rendszerkritikát is megfogalmaztak, amikor a külön ünneplést választották.

Különösen emlékezetes még az 1986-os ünnep. Délután Budapesten a Március 15. téren nagy tömeg gyűlt össze és sötétedéskor fáklyás menet indult a várba a Táncsics szoborhoz. Amikor a tüntetők a Lánchídra értek, a rendőrség két oldalról lezárta a hidat. A felvonulók közül sokakat megvertek és bevittek a rendőrségre. Ez a nap mint a "lánchídi csata" napja vonult be a történelembe. Az akció rendkívül felelőtlen és brutális volt, mert ha pánik tört volna ki a tömegben, sokan akár a Dunába is eshettek volna. Az utolsó gumibotozós március 15-e 1988-ban volt. Pedig négy hónappal korábban, 1987. december közepén egy politikai határozat már újra nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét. De ez akkor már nem jelentett semmit. A rendszerváltó értelmiség, az úgynevezett demokratikus ellenzék külön ünnepelt.

A történész szerint nálunk Trianon miatt is borzasztó nehéz önfeledten ünnepelni március 15-ét, mert ott van a seb, ami nem hegedt be, és soha nem is fog. Március 15-ének a határokon túli magyarság számára több helyen konkrét értelme és funkciója van, mert kulturális nyomás és fenyegetés alatt éltek és élnek ma is sokan. Ezt a napot ezért soha sem lehet ugyanúgy ünnepelni határon túl, mint innen. Az utóbbi évtizedben a nemzeti ünnep elillant. – zárta mondandóját Ungváry.

A rendszerváltás óta a politikai pártok mindig kihasználták éppen aktuális céljaiknak megfelelően a nemzeti ünnepeket. A civil lakosság közül sokan már félnek az ünnepségek helyszíneire menni a korábbi rossz tapasztalatok miatt. Az előző két választási ciklus során pl. szinte hagyománnyá vált a budapesti főpolgármester inzultálása a belvárosi Petőfi szobornál a vele politikailag egyet nem értő, és csak a botránykeltés miatt oda érkező csoportok körében. Az elmúlt évben a kormány politikája ellen tiltakozva több tízezres demonstrációt tartott az Erzsébet híd pesti hídfőjénél a Szabad sajtó útján az interneten szerveződött Egymillióan a magyar sajtószabadságért civil szerveződés. Az azóta eltelt egy évben „pártunk és kormányunk” még inkább „rászolgált”, hogy az ünnep ürügyet adjon egy újabb tiltakozó rendezvénynek. Mostanában ünnep nélkül is egyre több demonstráció és tüntetés van.

A 2000-es évek erős belpolitikai megosztottsága sokakban megkeserítette a történelmi múltunkra emlékező ünnepek hangulatát. Mostanra sajnos oda jutottunk, hogy a megélhetés bizonytalan körülményei közt élő emberek nem tudnak felszabadultan ünnepelni.

Hiányzik hozzá a nyugalom és a biztonság és a közmegegyezés az alapvető értékek tekintetében. Hogy például közösen tudjon ünnepelni ilyenkor híveikkel együtt kormány és ellenzék.

Mert 1948. március 15-e mindenki számára ugyanazt kell hogy jelentse, amit már a francia forradalom során is megfogalmaztak és amit nem lehet elégszer ismételni.„Liberté, Égalité, Fraternité”. Magyarul: „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”.

*****

A cikk elkészítéséhez kb. 80 - 90 %-ban internetes forrásokat, - mintegy 10-12-t - használtam fel, amelyeket sajnálatos módon nem gyűjtöttem ki. Mivel ahova (a KEKSZ PRESSZ BKV-s szakszervezeti újságba) eredetileg készült az írás, ott nem lett volna mód mindet feltüntetni.

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6426

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39