Belépés

Active tribune users

  • Streit Gábor

Mitől?

A tavaszi árvíz két nap alatt vitte el az egész falut! Mindenhol romok, törmelékek jelezték a folyó útját. Egyetlen ház maradt csak épségben. Nem állt magasabban s látszólag ugyanolyan épület volt, mint a többi. Az emberek természetesen nem értették az okát. Csapatostul zarándokoltak a csodálatos körülmények közt megmenekült idős házaspárhoz.
A ráncos kezű, vén öregember a kertjét rendezgette, amelyben hatalmas pusztítást végzett a megáradt folyó. Alig maradt betakarítani való termés. Ősz asszonya épp a tornácot meszelte, amikor a sokaság odaért. A kapuba együtt mentek, letéve a kezükben lévő szerszámokat. Amikor a tömeg feltette nekik a kérdést, hogy mit tettek azért, hogy az ő házuk ilyen erős lett, és kiállta minden idők legpusztítóbb árvizét, az öregember asszonyára mosolygott és ezt mondta:
- Sok éve élünk együtt. Szinte már utána sem tudok számolni, hányszor szedtünk azóta körtét a kertünk végében, hogy először néztem az én Juckóm szemébe.
Minden alkalommal, amikor összevitatkoztunk valamin és mi képesek voltunk sértettség, harag nélkül azt emberi módon megbeszélni, szeretettel gondolni a vita után is a másikra; amikor este szeretetben tudtuk átölelni egymást a vánkoson, én minden másnap megerősítettem a házunk falát egy terméskővel, amit a közeli bányában hagytak ott a munkások. Így lett a mi kis várunk évről évre egyre erősebb és melegebb.

Akkor nézték meg jobban az emberek a falakat. Maroknyi, értéktelennek látszó bányakövek burkolták az egészet.
- És az alap, az alap mitől olyan erős, bátyám? Hiszen azon utólag nem lehet változtatni!
- Az alap? Hm. Arról igazándiból nem tudok semmit mondani. Amikor a házunkat építettük, még nagyon fiatalok voltunk. Én ástam, betonoztam, Juckó meg főzte az ebédet és nevelte a pulyákat. Nem tudom, mitől lett a falakat tartó alap olyan kiváló, talán a cement erősebb…– és feleségére kacsintott.

A látogatók szégyenkezve köszöntek el a két öregtől, majd mindegyikük visszatért a saját tönkrement, romos életéhez.

Már jó messze jártak, amikor az öregasszony gyengéden végigsimított embere hajlott hátán, s csöndesen csak ennyit mondott:
- Gyere, apjuk, fejezzük be a munkát!

2011. augusztus 11.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 1 felhasználó és 47 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • Streit Gábor

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6547

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39