Őszi eső

Szép kora őszi nap volt. A levelekkel, enyhe őszi szél játszadozott, fel-fel kapott egyet
arrébb libbentette, mintha csak fogócskáznának. A rózsa, illatával még egy-egy kósza
darazsat csalt szirmaira, elcsábítva őket a roskadozó szőlőfürtökről.

A férfi a botjára támaszkodva, másik kezével Mia vállát fogva, végig sétált a színesbe
öltözött fák között. Egymásra néztek, szemükből boldog, örömteljes szeretet áradt.
A nő odakísérte a kerti padhoz. Nyáron ezt a padot a lila akác virágzásákor méhek
dongták, most csak az ágak fonták körbe, néhány helyen már a levelek, hullottak róla.

Csak ültek, fogták egymás kezét, hallgattak. Öt éve.., hogy elszállt az idő,  -mintha 
csak ma lett volna - jutott eszébe Lőrincnek.
                                                                                                                                                                         
Az intézetben, ahol kezelték betegségével, ott feküdt Mia apukája is. Egy szobában
voltak, a nő napi rendszerességgel járt be megetetni, megmosdatni Ferenc bácsit.
Lőrinc mindig elragadtatással nézte, ahogy Mia szeretettel, mosolygós arccal
ápolta, gondozta édesapját. Mindig volt egy-két vidám mondata, néha könny csordult
az arcukon a jóízű nevetéstől. Ferenc bácsi egyik napról a másikra teljesen lebénult
és már fel sem fogta mi történik körülötte.  Lánya ugyanúgy bejárt, mosdatta,
megborotválta, történeket mesélt, amiket édesapja azelőtt nagyon szeretett
hallgatni.
Így ismerkedett össze Lőrinc és Mia. A férfi egy idő után azt vette észre, hogy egyre
többet tekint az órájára, már várta a nőt egyre izgatottabban, egyre jobban.
Kiderült, mindketten egyedül élnek már évek óta.
Ferenc bácsi halála után Mia bejárt Lőrinchez, bevitte a napi újságokat, kedvenc
sütijét és a beszélgetések közelebb hozták a két embert. Lőrinc elmesélte, hogy
lábába daganatot találtak és műtétet javasoltak, de miután nagy kiterjedésű volt,
egy részt a csontból is el kellett távolítani. Elmesélte, utána nem is akart tovább
élni, hiszen szülei már régen meghaltak, távoli rokonai voltak, de velük nem
tartott fenn kapcsolatot. Az életösztön azonban erősebb volt és lassan elfogadta
helyzetét. Több hét után kiengedték Lőrincet, de még rehabilitációra vissza
kellett járnia. Mia állandó kísérőként ment vele, hozta, vitte a férfit. Egy idő után
úgy érezték, itt az ideje, hogy összeköltözzenek, hiszen már az órák is napoknak
tűntek egymás nélkül. Megbeszélték vesznek, kicsit távolabb a város zajától,
egy kis kertes házat. Találtak is egy rendezett, szőlőlugassal befutattott tornácú
házacskát, az udvaron gyönyörű rózsasor, bukszusok, a kerítés mellett pedig
kékes színbe hajló jegenyefenyők. A kertnek egy csendes részén  hangulatos
pihenőrész. Itt ültek azon a délutánon is, de hirtelen felhők gyülekeztek, hűvös szél
fújt, Mia Lőrinccel besétált a házba. Az égen a felhők egyre sötétebbek lettek,
a villámlásokat nagy robajjal követték a mennydörgések, az égből, mintha dézsákat
öntöttek volna, egyszerre zuhogni kezdett az őszi eső....
                                             folyt köv.

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

bogyó cicánk

Összes vers

Összes vers : 6664

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1045

Összes hangos vers

Összes audio : 39