Phoebia álma

Endymion képe

- Szükségtelen az ellenállás, mindent tudunk, az egész lakást bepoloskáztuk!

Két tagbaszakadt, zöldesszürke lény nézett az álmosan pislogó főhősre.

Haja még kócos volt az éjszakától, agyában az álommorzsák  is még ezer meg ezer darabban; elsőre nem is tudta, hol van, hogy került oda?

A Nap barátságosan bekandikált az összehúzott sötétítőfüggöny résén, vidáman végiggurult a szobán, az ágyon, az arcon s a két marcona lény közt megült egy csendélet szélén a falon.

- Mi van velem? Sokat ittam volna este? Vagy túlságosan kimerült lennék?

- Keljen fel, kérem!

- De miért?

- Elmegyünk beszélgetni.

- Na de...

Nem volt ideje felocsudni, két furcsa, fekete kar mnegragadta és már vitte is a fürdőszoba felé; a félig nyitott ajtó mögött, a nyitott wc-tetőn át feltűnt a fürdőkád sziluettje. 

Először a jobb oldali porkoláb lépett be magával húzva a lányt, akit szorosan követve s fogva kezét követett a baloldali pribék.

Már várta a vízzel teli kád.

- Mit akarnak tőlem? - kérdezte roszat sejtve.

-Tudja maga azt!

- Mit? Mit tettem? Nem tudom!

- De tudja - mondta egy hűvös hang.

- De nem! -  válaszolta kétségbeesetten.

- Vallja be! - mondta a jobboldali.

- Mit? 

- Mondja meg! - rivallt rá a baloldal.

A lány rémülten - hitetlenkedve forgatta jobbra- balra a fejét: Mi lesz most ővele? Mi fog most történn? És egyáltalán, lehetséges ez?  Lehetséges ilyen egy haladó demokráciában?

...persze, merre halad az a demokrácia?

Újra felocsúdott, a fürdőkád szélénél állt, látta a sarokperemre rakott tusfürdőket, bioszappanokat, samponokat - és ebben a pillanatban megragadták azok azok a gonosz karokés a tarkójánál fogva elkezdték a víz felé nyomni a fejét.

- Mit akarhatnak tőlem? - kérdezte magától kétségbeesetten, miközben moccanni sem tudott, s arcát akárcsak egy satu fogta volna.

Még 20 centiméter, még 15, 10, 5, 3 - s arca eltűnt a kellemes meleg folyadékban, miután még sikerült még levegőt vennie.

Nem szabad mozogni, takarékoskodni kell az erőfeszítéssel, hogy a levegő minnél tovább kitartson. 

Kitartson - de meddig?

Kiemelték.

- Na most már emlékszel?

- Nem, mire kéne? - de már nem tudta befejezni, nyomták is vissza a koponyáját.

Szeme előtt színes karikák táncolták, mellkasa zihált, amikor ismét kiemelték.

Vadul, szintekapkodva harapott a levegőből.

- Mit akarnak tőlem? Könyörgöm, mondják meg! Adjanak valami ötletet, mire kellene emlékeznem?

Ekkor villant be a nagy felismerés; nem is kezek ragadták meg, de akkor mik ezek?

És ekkor, mint nyári éj közepén messze látszó villámlás: ezek rovarlábak voltak!

A két pribék egy pillanatra nem figyelt, mindenesetre enyhűlt a szorítás, s ezt kihasználva a főhősünk felkapta a Chemotox-os flakontés ösztönönösen jókora mennyiséget fújt hátra.

A kinzók fel sem ocsúdtak, amikor a gyilkos permet meglepte őket.

Döbbenten, álmélkodva néztek egymásra, csápjuk kettőt-hármat rándult, majd hátast dobva kilehelték gonoszt lelküket.

A lány undorral nézett végig rajtuk.

A fürdőszoba sápadt fényében még visszataszítóbbnak tűntek ezeka  lények.

Ekkor esett le neki a tantusz: beteges rettegéssel írtotta őket.

Ekkor örült igazán, hogy szemben Kaffka Átváltozás című regényének hősével, Ő - még - megmaradt embernek; felkapott hát egy papírzsebkendőt, és a jól végzett munka örömével húzta le az apró tetemeket a wc-n.

2018. XI. 16.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6567

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39