Pókfonál

Aysa képe

Van valamilyen gyökértelen érzés a karácsonyban, az új karácsonyokban.
A horgony, ami a kikötőben tartott, hirtelen vált erős sodronyból pókfonállá.
Az egyik pillanatban még a révben állt a hajó, bár billegett, de volt helye. Tudta hogy a révkalauz gondoskodik arról, hogy ne legyen baj, de aztán egy telefon és az a zakatoló érzés a szívben, amikor majd széjjelfeszíti a „bent”-et, erősebben sújt le, mint a légkalapács.
Semmihez sem hasonlítható érzés. A bizonytalanság és a féltés keveréke, keserű íze, ha visszatér, rám tör valami fémes, émelyítő fájdalom, tompa szúrás a halántékon, a szívben, görcs a gyomor környékén. Majd üresség, a pókfonál ott sincs, puszta kézzel ragasztanád össze, a remény erejével, a „nem lehet igaz” üvöltésével a torkodban. De nem buggyannak elő a szavak. Nem is sírsz, csak reménykedsz, hogy „Ez nem történik meg”. Olyan, mint az álom, amikor autót vezetsz, és nem tudod, hogy kell, vagy amikor a nyitott, oldalak nélküli buszon ülsz biztonsági öv nélkül, már ismered, és meg sem rendülsz, álmodsz és elmúlik, szépen befejezed, végigjátszod magadban, nem kell segítség, nem igaz. Így vagy most is, pedig a szemed lát, a füled hall, minden reális, csak a valóságra nincs szükséged.
Így VOLT!
S azóta, „mióta nincs utána, csak azelőtt” a gyökértelenség állandósult. A szertartások megszűntek. Újakat találunk ki, hogy folytatható legyen.
Folytatjuk és kapaszkodunk a pókfonál helyén tekergőző emlékekbe. Az emlékekbe, amik egyre erősebbek, és maguk válnak sodronnyá, megtartó kapoccsá a múlttal.
Megint karácsony van....

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6545

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39