Szeretkezés (18+)

A férfi mindig túl későn és fáradtan érkezett. Akármennyire óvatosan próbált haladni, léptei folyton erősen kopogtak a lakás bejárati kövezetén. Pedig szeretett volna csendesen közeledni, mert sejtette, akihez érkezett, már alszik, elnyomta az álom, amíg őt várta. A férfinak nehéz munkája volt, és nem tudott sokszor elszabadulni, kötetlen munkaidőben dolgozott, de sosem tudhatta, mikor kell túlóráznia egy-egy probléma miatt. Mai modern szóval élve valamiféle telemarketinges volt, és nem könnyű naponta olyan dolgokra rábeszélni az embereket, amire esetleg csak a tudatalattijukban vágynak, de cseppet sem  merik akarni valójában. De a férfinak nap mint nap ezt kellett tennie. A lelke belefáradt már ebbe az egészbe, mígnem  egy napon találkozott a nővel. Régebben volt, de máig emlékszik mindin jelre, hatásra, szóra. Ebben a kis lakásban szoktak összefutni, ha végre egymáshoz érhetnek. Mint ma éjjel…

Lassan nyomta le a hálószoba kilincsét, s a félhomályban a nő arcában gyönyörködött. Csak állt és nézte, az egész lényének ismerős volt valami sejtelmes, múltbéli ismerettel. Óvatosan felemelte a takarót, és mellé bújt az ágyba. Finoman megérintette a bőrét a karján, egy csókot lehelt a nyakába, és a derekánál fogva szorosan magához húzta. A nő erre félig felébredt, és érzékei azonnal felismerték a másikat. Elmosolyodott, az érkező felé fordult, és a nyaka köré fonta a karjait. A közeledés szenvedélyes csókká változott, úgy ízlelték egymást, mintha teljesen össze akartak volna forrni a sejtjeik. Lágy, de mégis mohó volt minden mozdulatuk. Tudták, hogy nagyon rég vártak már egymásra, és hogy egyszerűen muszáj ez az összeolvadás, a lényük keveredése… Nem kellett szólniuk, mint a mágnes két ellentétes pólusa, úgy tapadtak össze. Mindig több volt ez köztük, mint szeretkezés: eggyé válás, kicserélődés, hazaérkezés, a múltjuk meggyógyítása… Az ősi ritmus szólt a mozgásukban, az univerzum teremtéshullámai. Úgy értek mindig egymáshoz, mint akik imádkoznak, hiszen az anyag csodáját élhették át, amit sokszor nem értenek az emberek: milyen varázslat a test, az érintés érzése. Ők tudták. Hajnalig fonódtak össze, szinte el sem engedték egymást, aztán elaludtak. Ilyenkor egy energiaburkuk volt, a két aura teljesen összeolvadt, s ők benne pihentek az egységük védelmében.

A nő ébredt először. Mindig korán és boldogan nyitotta ki a szemeit az ilyen reggeleken. Óvatosan felemelte a takarót, és kibújt a másik mellől.  Lassan szedegette a tegnap este széthagyott holmikat az ágy körül. Neki sem volt könnyű munkája, bármikor indulnia kellett, ha hívást kapott. Az egyetlen békesziget ez a kis szoba volt a kedvesével. A hajnali fényben a férfi arcában gyönyörködött, a lelkének minden vonása örök ismerős volt… A vágy, hogy újra és újra befogadja, hogy vele legyen, ősidőktől fogva élt benne. Lehajolt és felvette, ami a kezébe akadt: egy szarv volt. - Már megint nem fogja találni, ha mennie kell… - gondolta maga elé mosolyogva.

Majd a szekrényajtóhoz lépett, ketté nyitotta, és kivette belőle az este levetett, hófehér, hatalmas szárnyait…

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Meleg van ! ( Kinek a teste, kinek a lelke szép ! )

Összes vers

Összes vers : 6641

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39