A Tűz Ereje 2. Fejezet

Csicsergő madarak és napfény. Ezek köszöntöttek mikor felébredtem a gyengélkedő egyik szobájában. Sajgott a fejem, mintha egy úthenger ment volna át rajta. Minden végtagom olyan mintha a csontok helyén tömör vas lenne. Végül elhatároztam hogy megcsinálom ennek a napnak az első értelmes cselekedetét, és felemeltem a karomat a fejemhez, majd halk szitkozódások közepette elrántottam a kezem, ugyanis a fejem teteje és hátulja be volt bugyolálva fáslival. A délelőttöm úgy telt el mint egy átlagos hétvégém a kollégiumban: ettem és aludtam. Délután egy könyvet olvastam a tűz mágiáról. Ahogy végig pörgettem a könyv lapjait az ujjaim közt, egy összehajtogatott elsárgult pergamen esett ki. Utána nyúltam és óvatosan kihajtogattam. Kézzel írott szöveg volt rajta és egy-két pálcika ember lerajzolva. Ez eddig nem is lett volna feltűnő. Szinte nem volt olyan mágia könyv, amiben ne lett volna illusztrálva hogy minek kell történnie ha sikerül a varázslat. Itt a szöveg és a papír követelt nagyobb figyelmet.
- Először is: a pergamen hihetetlen régi volt. Rettentően sérülékeny. A sárgás színe is arra utalt, hogy nem mai papír.
- Másodszor: a szöveg kézzel írott volt. A kacskaringós betűk amik itt ott megremegtek arra utalt hogy egy nagyon öreg ember írhatta.
Tovább azonban nem tudtam tanulmányozni, mert kopogtattak a szobám ajtaján.
- Szabad! – Kiáltottam, de nem jött rá válasz.
Felemeltem a poharamat ittam belőle két korty vizet, majd elindultam az ajtó felé. Amikor kinyitottam csak egy boríték feküdt árván a küszöbön. Mit csinálhattam volna, felvettem a borítékot, visszasétáltam az ágyamhoz és kinyitottam. Ez állt benne:
’’ Kedves David!
Remélem nem esett bajod! Nagyon megijedtem amikor csak úgy összeestél! Remélem jól vagy!
Üdv: Jane, az új osztály társad. ’’
- Szűk szavú – mosolyodtam el, majd visszaraktam a levelet a borítékba, az öreg pergamennel együtt. Kis idő elmúltával megint kopogtattak az ajtón, és belépett egy fehér köpenyeges nővér kezében egy kórlappal.
- Á Felébredtél? – mosolygott – Az osztályban elájultál és erősen beverted a fejed. Enyhe agyrázkódásod van, de holnap már mehetsz vissza tanulni. Egyébként hogy érzed magad? – kérdezte.
- Kicsit még fáj a fejem de ettől függetlenül semmi különös. Lenne egy kérdésem viszont magához: Volt itt valaki amíg aludtam?
- Igen egy új osztály társad járt itt… Valami Ja.. Jaa…
- Jane! –ordítottam fel, majd elnézést kértem a nővértől aki hirtelen három métert ugrott ijedtében. Megköszöntem a segítségét, és az oldalamra fordultam jelezvén hogy egyedül szeretnék lenni. Hallottam hogy elmegy, és becsukja maga után az ajtót. Arra ébredtem hogy nagyon sötét van. Ránéztem a falón lógó órára és nyögtem egyet. Még csak hajnali kettő?? ’’Klassz…’’ – mormogtam. Megpróbáltam visszaaludni de nem sikerült. Az a papír nem hagyott nyugodni… Mi lehet arra az ős öreg papírra írva?? Végül kitöröltem az álmot a szememből, és elővettem egy gyertyát. Ráleheltem a tüzet és elővettem a pergament. Elkezdtem olvasni.
’’ Vándor a világban, ki megtalálod e levelet!
Ez egy ősi titok, amelyet más nem tud csak én, és te. Ha tűzmágus vagy, ez a te tekercsed. Ilyen tekercsből hat darab van. A hat féle tekercs alatt értem a négy ős elemet, vagyis a Tűz, Föld, Víz, Levegő. A maradék kettő az idézés és a fekete mágia. Ezekről a mágiákról tanulhatsz a könyvtári könyvekből és így tovább. De ezt nem találod meg egyik könyvben sem. Ez más. Olyan mágiát tanít meg neked amit más nem ismer a Tűzből. Ezt úgy hívják hogy: A Rejtett varázslat. Nagyon erős érzelmi sokk hatására éled fel benned. Itt vannak lerajzolva meditációs pózok amik rásegítenek ennek az erőnek a felszabadításában. A tűz mágiának van úgy nevezett meleg része és hideg része. A meleg amikor valakit például szeretsz és megakarsz védeni. Szeretet egyenlő melegséget akarsz teremteni. Hideg tűz az a lehet a gyűlölet, harag. A kettő annyiban különbözik, hogy a hideg tűz erősebb és veszélyesebb is. Elveszi az ember eszét. Vigyázz ezzel a mágiával nagyon Vándor! Ne várj egyből nagy változást. Sok idő mire megtanulod vagy egyáltalán felébreszted.
Sok sikert!
U.I.: Ne add oda senkinek, ne mutasd meg senkinek, ne beszélj róla senkinek!''
A kezem remegett az izgalomtól. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan váltotta fel a kételkedés. Ilyenről még életemben nem hallottam. pedig 16 év alatt eléggé sok könyvet elolvastam, de ilyenről szó sem esett. Lehet hogy átvágás az egész? Nem mert akkor nem lenne ilyen régi a lap. ’’ Minden esetre erre most alszom egyet ’’ – gondoltam és elraktam a pergament. Következő reggel arra ébredtem hogy egy rossz kedvű nővérke ráz fel az ágyból hogy nem ártana elindulni suliba. Álmosan, karikás szemeimmel felöltöztem, elpakoltam mindent a táskámba és elindultam. Kiléptem a suli gyógyító házából és elindultam át a frissen vágott füvön a suli felé. Mivel az egész egybe volt építve nem kellett sokat gyalogolni szabadban. De amint beértem a suliba elkezdtem rohanni. Már az utolsó folyosóra fordultam rá amikor egy színpadias pofára esést mutattam be. Felvolt mosva… Cifra imádságok elmormolása közepette felálltam és elsétáltam az ajtóig. Nagy levegőt véve a szokásos : „Bocsánat hogy elkéstem az óráról tanár úr, legközelebb nem fordul elő” szöveghez. Benyitottam az osztályterembe, ahol Jane állt a pulpituson és egy tűzlabdával játszadozott de amint észrevette hogy figyelem, nem koncentrált eléggé, és megégette magát. Sikított egyet majd leült a földre.
- Jó reggelt! – szóltam neki – Várj hozok gézt meg kenőcsöt és bekenjük! – Ezzel a mondatommal már mentem is a ládikához ahol ezeket a dolgokat szoktuk tartani. Megtaláltam benne azt amit kerestem, majd visszamentem hozzá és bekentem a kezét, utána pedig befásliztam.
- Hol vannak a többiek? –kérdeztem.
- Pár… Pár… Párbaj szakkörön vannak… - szipogta nekem csendesen.
- Hát akkor nekünk is oda kéne mennünk nem? – mosolyogtam rá biztatóan és felsegítettem a földről. Kimentünk a teremből és átvezettem a folyosókon. Már az ajtó előtt hallatszottak a csatakiáltások amik kísérték az ilyen szakköröket. Benyitottunk a kapun és elénk tárult a párbaj terem. Igen… A ’’ terem ’’. Elmosolyodtam. A párbaj terem egy hatalmas épület volt közepén egy 100m átmérőjű sziget helyezkedett el. Volt ott szikla, puszta, vízesés, fák, bokrok, és minden ami egy harchoz kell.
- Davidet kérjük a harctérre! Davidet kérjük a harctérre! - hallatszott a konferáló felerősített hangja – Ellenfele a csodálatos Mary!
-Uhh… - Csak ennyit tudtam kinyögni.
- Mi a baj? –kérdezte Jane.
- Fogalmazzunk úgy kedves Jane, hogy ezt a harcot nem fogod elfelejteni egy könnyen. Imádkozz értem. – Kacsintottam rá és még mielőtt bármit mondhatott volna elkezdtem menni a sziget felé. Mary a legjobb szélmágusok közé tartozott. Én meg a legjobb tűzmágus a saját évfolyamomban. De azért kissé féltem. Mind a ketten beálltunk a sziget közepére. Marynek elkezdett lobogni hosszú barna haja, jelezvén hogy készen áll. Én magamra idéztem egy tűz aurát ezzel jelezvén hogy készen állok én is. Minden párbaj előtt a két fél csinálhatott egy Defensive bűbájt.
- És Mehet! - Kiáltotta a konferáló.
Azonnal egy erős lökést éreztem a mellkasomon, és már röpültem is a levegőben. ’’ Ne veszítsd el a fejed! Koncentrálj! ’’ – Ennek megfelelően magam elé küldtem látatlanba teljes erőből repülés közben 9-10 db tűzgolyót és magam mögé pedig ezzel egyidejűleg egy tűzfalat varázsoltam. A tompa érzés ami a falat érte azt igazolta hogy sikerült kiszámítani hol van. Amilyen lendületem volt a levegőben megpördültem és rúgtam egyet teljes erőből. A lábam akadályba ütközött, de a nyögés és a sikítás elárulta hogy a célpontot sikerült eltalálnom. Leestünk a levegőből mindketten. Ő a hátára én a térdemre. Egy csapdát akartam megidézni ami az ellenfelet 5 fal közé zárja és nem tud belőle kijönni egy könnyen. Beleégettem az első rúnajelet a földbe de már vetődnöm is kellett arrébb mert egy másodperccel később jött a szélroham. Rájöttem hogy a támadásai gyorsak de irányítani nem tudja őket, azonban így is megakadályoz abban hogy sikerüljön megcsinálni a csapdát. Futottam körbe és figyeltem a reakcióit. Mind eközben egy tűzkört sikerült magunk köré varázsolnom ahonnan senki nem jut ki. De egy pillanatra lankadt a figyelmem és elkapta valami a lábam. Láttam hogy fodrozódik a bokámnál a levegő. ’’ Elkapott!! ’’ – Estem kétségbe. Ez így ment tovább a másik lábamnál és a két karomnál. A kezeimet úgy kötötte össze mintha imára emelném. Odaállt felém és lenézett rám.
- Add fel David! – nevetett kárörvendően.
Mit csináljak?! Mit csináljak?! – gondolkoztam kétségbe esetten. És ekkor ugrott be egy óra részlet. „.. Ha a két tenyered össze van rakva, akkor formálni tudod a tüzet…!” Ez az! Áldom a tanárom! Míg Mary öntelten röhögött, addig én tűzcsápokat csináltam a tűzgyűrűmből, és egy időben kaptam el velük mind a négy végtagját, és lerántottam én is a földre. Következő cselekedetem az volt hogy leszaggattam magamról a szél béklyókat és felálltam. Megálltam előtte és csak rámosolyogtam. Körbe égettem a testét egy ötágú csillaggal, mind az öt ágnak a csúcsához pedig beleégettem a maradék rúnaszót.
- Add fel Mary – mondtam neki – te is látod hogy el van döntve. Mások is már látják a végeredményt. Hátat fordítottam neki és léptem kettőt. Ekkor történt valami furcsa. A lánynak a szeme elkezdett kéken világítani.
- Soha nem adom fel! – Sikította. A tanárok ordibáltak hogy meneküljek onnan, a nézőközönség eszeveszetten rohant a kijáratok felé, én meg nem értettem semmit.
- Meghalsz! - hallatszott az újabb kiáltás és legnagyobb meghökkenésemre minden tűz kialudt. A következő másodpercben több dolog is történt egyszerre. Én aktiváltam a csapdát ami öt fallal körül zárta Maryt. A lány hatalmas robbanást keltett széllel. Még éreztem hogy repülök el a lány közeléből át a fák lombjain. Elmosódva láttam még a vércseppeket amiket elhagyok repülés közben. A fák recsegtek ropogtak ahogy a hátamhoz értek, és áttörtem őket. Majd a negyven méteres repülésből talajt fogtam csúsztam hét métert és megálltam. Semmimet nem tudtam mozdítani. Becsuktam a szemem. A következő kép amit láttam hogy fehér ruhás emberek vesznek körül és össze vissza ordibálnak… Már bent fekszem a szobában tele véres orvosi felszereléssel… Már…

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39