A Tűz Ereje 3. Fejezet

Arra ébredtem hogy sok homályos folt van előttem. Alig Tudtam résnyire kinyitni a szemem valaki már ordibált:
- Felébredt!
Mire a homályos pontok nagyobbak lettek. Egyik oldalról olyan hangok jöttek hogy:
- Úristen! Jól vagy?
Másik oldalról pedig olyan suttogások töltötték meg a levegőt hogy:
- Csoda hogy túlélte...
- Szóljatok Jane-nek hogy felébredt! - Kiáltotta örök barátom, aki mindig keverte a szart, Tom. Persze bírtam az arcát, nem erről volt szó. Csak amikor más életét akarta élni kicsit idegesítő volt. De jelenlegi állapotomban nemhogy megakadályozni, de még csak megszólítani sem tudtam...
- El az útból! - szólt a jól ismert főorvos hangja. Elmosolyodtam... Végre egy normális ember. Tudni kell hogy nagyon régóta ismerem és nem egyszer kellett ellátnia. Láttam hogy a pontok szépen eltávolodnak és a Doki odahúz egy sámlit az ágyamhoz.
- Nem kertelek öregem... Mázli hogy túlélted... A tűzcsapda volt ami megmentette az életed. Eltört 7 bordád és ezekhez csatlakozik a bal oldali kulcscsontod, és a koponyád is. A jobb lábadon 6 öltés van.
- Klassz... - Mormogtam - És mennyi idő lesz mire meggyógyulok? És mi történt a többiekkel?
Hát ha azokat a gyógyitalokat iszod meg napi háromszor amiket adok és azokon a gyógykezeléseken veszel részt amiket előírok akkor két hónap.
Csak egy elnyújtott nyögésre jutott levegőm.
- A többiekről meg - folytatta - a lány meghalt a robbanásban. Darabokra hullott szét...
Úgy éreztem hogy minden megfagy körülöttem... Már megint... Miért kellett őt is elveszítenem?! Miért?! Égett a szemem a vissza fojtott sírástól.
- Mikor lesz a temetése? - Kérdeztem elfúló hangon.
- Durván két hónap múlva. Mire meggyógyulsz. Most viszont megyek, hagylak pihenni... Látom felzaklattak az események. Csáó!
Ezekkel a szavakkal ellibbent egy fehér villanással.
Letelt a két hónap. Részt vettem a gyógyítási beavatkozásokon és megittam az előírt gyógyitalokat. Újra makk egészséges voltam. Csak egy dolog nyugtalanított: Jane egyik nap sem látogatott meg. Mi lehet vele? Hol lehet? Az elmúlt két hónapnak minden percében rá gondoltam. Amikor kikerültem a kórteremből, és újra elkezdtem órákra járni a szélmágusok suttogva mutogattak rám a hátam mögött. A tűz mágusok közül volt aki megértett, volt aki ugyanolyan véleményen volt mint a szél mágusok. A többi varázsló meg nem tudta melyik mesének higgyen. Egyik óra után bent maradtam addig, amíg csak én maradtam a tanárral. Elé álltam, a tekintetem a szemébe véstem és talán túl határozott hangon is rákérdeztem:
- Hol van Jane?
A tanár elmosolyodott és ezt mondta:
- Gondoltam hogy megkérdezed. Nem esett baja. Csak...
- Mi csak?! - emeltem fel a hangom.
- Elvitte a Különleges Osztag... Sajnálom...
Jéggé dermedve álltam egy helyben... Különleges Osztag... Oda azok kerülnek be akik a legjobbak. Akiknek nem csak a varázserejük nagy, hanem eszük is van. Szóval ésszel harcolnak. De Jane egyik téren sem jeleskedett amennyit láttam belőle... Ráadásul a Különleges Osztag politikai, háborús dolgokkal foglalkozott... Az se volt ritka hogy csak úgy hívták őket: Bérgyilkosok. Államférfiket gyilkoltak meg, míg mások titkos iratokat loptak el másik néptől, míg megint mások kémek voltak. Nem tudom elképzelni róla hogy ezek közül bármit is képes lenne végre hajtani.
- Várjon! Tanár úr várjon! - siettem utána mert kifelé tartott a teremből - Hogyan lehetek én is a Különleges Osztag tagja?
- Gyere az irodámba, ott majd megbeszéljük. Nekem még van egy kis elintézni valóm.
Így hát elindultam az irodájába. Végig mentem végtelen sok folyosón. Majd amikor megláttam az irodája ajtaját kopogtatás és minden formalitás nélkül beléptem. Hozzá kell tennem a tanárom szerette a fényűzést. Tele arany gyertya tartókkal, vörös tapétával, Vörös bársony függönnyel. Csupa díszes faragás a fa bútorokon, többek közt az íróasztalon is amivel épp szemben ültem. Nagyon sok üveg vitrin volt amiben csak egy érdekeset találtam: Az üveg szekrényekben fotók voltak. De a keretük érdekelt leginkább. A keretük kivétel nélkül csak vörös vagy fekete volt. A képekben mozgó alakok integettek, mosolyogtak rám. Biztos szép emlékek a tanár úrnak. Nyikorgott az ajtó és belépett rajta az, akié az iroda volt. Kicsit lihegett, biztos futott. Megeresztett egy villanásnyi mosolyt felém, majd leült az asztala mögé, és rám nézett. Közelebb hajoltam és mélyen a szemébe néztem.
- Hogy lehetek én is a Különleges Osztag tagja?

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39