A Tűz Ereje 4. Fejezet

Most az előttem lévő embernek az arca elkomolyodott.
- Hmm... Többek közt a családod, az én, az igazgató, és a Különleges Osztag vezetőjének az engedélye kell. Mindenesetre én nem látom akadályát. Jó fizikumú ember vagy. Előre gondolkodsz a fejeddel és ez is előny. Valószínűleg az igazgatóval sem lesz gond. Látott már harcolni és elismeri a képességeid. Attól függetlenül hogy sokszor felküldelek hozzá, tudja, hogy nem vagy hülye gyerek. A családod...
- Mint tudjuk családom nincs - Vágtam közbe dühösen - Én magam döntök a sorsomról. Mikor tud intézkedni?
- Akár most is ha gondolod, de én csak egyet mondok David: A Különleges Osztagnak nagy a tekintélye. Hatalmas. Amíg élnek. Ez nem gyerekjáték... Ha benne vagy nem léphetsz vissza. Tudod kik ezek a képen? - és rámutatott az üveg szekrényre.
- Nem... - válaszoltam.
- Ők mind ennek a szervezetnek a tagjai. Akiknek fekete a képkerete ők mind meghaltak már a küldetéseken.
- Nem baj. Akkor megyünk? - kérdeztem türelmetlenül.
- David... - ingatta a fejét Mark a tanárom - Egy lány miatt nem ér meg...
Ebben a pillanatban három ember ugrott félre az iroda ajtaja elől mivel az kirobbant. Helyesbítek. Kirobbantottam. Sikoltások hallatszottak a folyosóról.
- Magának sejtelme sincs mit érzek Jane iránt. - sziszegtem a porfelhőn keresztül a mérgemet elfojtva magamban. Odamentem az asztalhoz és lecsaptam elé egy darab papírt meg egy tollat egy üveg tintával.
- Most vagy feljön velem az igazgatóhoz, és személyesen kéri meg az engedélyt, vagy fogja magát, ír egy engedélyt erre a papírra és egyedül megyek fel. Válasszon!
A hangom remegett a visszafojtott dühtől. Ránéztem és meglepődtem. Nem egy dühös Markkal találkoztam hanem egy megértő, öreg, ráncokkal felszántott mosolygós arccal. Felállt és így szólt:
Kövess! Ti meg szóljatok a portásnak hogy rakják rendbe az ajtómat. - szólította meg a három ember akik elterülve, fejüket behúzva lestek ránk.
Aztán elindultunk. Csak mentünk végig a jól ismert úton ami az Igazgatói irodához vezetett. Végül megérkeztünk egy rettentően díszes kapuhoz. A dühömet kezdte felváltani a félelem. Mi van ha nem vesznek fel? Mi van ha örökre elveszítettem azt a lányt akit szívből szerettem? És még csak el sem mondhattam neki. Benyitottunk. Bent két ember állt csak rajtunk kívül. Egyik az igazgató volt. A szokásos átható zöld szemével és hosszú vörös hajával. Törékeny alkatnak néz ki amikor először látom de tudom, hatalmas erő lakozik benne. A másikból nem láttam sokat. Közép magas fekete köpennyel csukja az arcába húzva. A beszélgetésük abba maradt amint beléptünk, és mindegyikük felém fordult. Az igazgató hellyel kínált minket, ő is leült, és elkezdődött a mindent eldöntő beszélgetés.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6552

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39