A Tűz Ereje 6. Fejezet

Végig Barátom szavai visszhangzottak a fejemben. „Meg fogod bánni…” Fájt hogy ezt mondta. Bár hasonló esetben én is ugyanígy reagáltam volna… De mi van ha ezért rossz irányba indul el? Volt valami nyugtalanító a hangjában, amit máskor nem hallottam… Hátborzongató volt. De elkönyveltem ezt az emléket úgy magamban, hogy csak az érzései intenzívebben törtek elő mint kellettek volna. Utam egy hatalmas erdőnek vezetett. Akinek volt egy kis esze, messze elkerülte ezt az erdőt. Azt suttogták róla, hogy Démonok, Szellemek lakják. Afféle a „madár se jár erre” vidék volt. De az én utamhoz vezető ösvény ezen az pokoli helyen vezetett keresztül a leggyorsabban, és úgy gondoltam hogy nincs vesztegetni való időm. Ahogy távolodtam a város magas, védelmező kőfalaitól, kissé egyedül kezdtem érezni magam. Nincs senki körülöttem… Ha baj van, csak magamra számíthatok. A gond hogy ivóvizem csak híján van és élelmem sem sok, bár ezek közül az első jelentett inkább nagyobb gondot, kissé rémisztő volt. Nagyon sose gondoskodtam magamról. Család nélkül nőttem fel, és mindig voltak felügyelő tanáraim, akik oda figyeltek a fejlődésemre. Afféle árnyékok akik mindig tudták mikor kell megjelenni, mikor kell figyelmeztetni bizonyos dolgokra. Főztek, mostak rám. De most itt álltam egy gyönyörű köpenyben egy kevéske étellel, itallal, és a pergamen. Lassan elértem az erdő szélét, ahol különböző táblán, felhívások figyelmeztették az arra járókat hogy ezt a területet nagy ívben kerülni kell. Így hát én jó kis fiú lévén egyenesen belevetettem magam az erdőbe. Volt egy különlegessége ennek az erdőnek. Amint egyre beljebb ment az ember, illetve akármilyen lény, egyre sötétebb volt. Ez tulajdon képen egy védelmi mechanizmusa volt az erdőnek. Elkezdtem gondolkodni hogy miféle ragadozók lehetnek egy ilyen erdőben? Vagy vakok és kitűnő szaglásuk és/vagy hallásuk van, vagy hihetetlen jól látnak. Ez esetben eléggé hátrányban voltam, mert nekem se jó hallásom, se jó látásom nem volt sötétségben. És itt nem játszott az hogy amint benn vagy a sötétbe hozzászokik a szemed a fényviszonyokhoz! Egy frászt! Itt mindig koromsötét van. Miután már az orromig sem láttam, és mivel a létező összes jó indulatú kiálló gyökérbe hasra estem, szitkozódások közepette elkezdtem lángot idézni a tenyeremen hogy ne csak nézzem amit látok hanem lássam is amit nézek. Felemeltem a kezem hogy nagyobb teret világítson be a piciny láng. Kezdtem kicsit félni. Ahogy a fák árnyékát megnyújtotta a fény, minden sokkal rosszabbnak tűnt. Elfogott az az érzés hogy egyedül vagyok és semmi, de a világon semmim nincs. Rám telepedett az egyedüllét érzése, mely kegyetlenül mardosta a szívem. De tovább haladtam, mondván hogy semmi baj ez normális egy ilyen sötét helyen. Egy kisebb tisztást találtam, ahol lepihenhettem. Hogy éjszaka volt-e vagy nappal, azt meg nem mondom, mert az időérzékem már akkor odalett mikor nem láttam semmit. Leraktam a batyumat, elővettem belőle egy törésnyi kenyeret, lefeküdtem a földre és elkezdtem majszolni. Elszenderedtem, és a következő amire felébredtem hogy suttogásokkal van tele az erdő. Mintha beszéltek volna a fák egymással, hogy ki ez a vándor, aki itt veszti majd az életét. Aztán a suttogások egyre érthetőbbé váltak, majd halk lépteket hallottam. Ismerősek voltak a léptek és a suttogó hang is nagyon emlékeztetett valakire. Majd egy közeledő vörösen izzó szempárt láttam magam előtt egy pár méterre, ami megállt. Majd hallottam a suttogást mindenhonnan:
„- Hol van Jane?...
- Különleges Osztag…
- Ha elmész, kegyetlenül megfogod bánni…
- Sejtelme sincs mit érzek Jane iránt…
- A lány meghalt a robbanásban… Darabokra hullott szét...”

A szívem kétszer olyan gyorsan kezdett verni.
- Mi az ördög? – dörmögtem halkan összevont szemöldökkel.
- Pont az. Maga az ördög. Személyesen. – szólt az árny akihez a vörös szempár tartozott. Kilépett a fényre, és elállt a lélegzetem… Én voltam…

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39