Várakozás

Jutalom képe

"Dunnát ráz ma Hold anyó,
bezárt már a kaszinó.
Nem csikordul a vonó,
szorgos cseléd, szusszanó...."
Fanni első iskolai téli szünetét a nagyanyjánál töltötte, a tanyán. A kicsi, komfort nélküli, múltat idéző, nádfedeles parasztház utánozhatatlanul békés nyugalmában, kettesben készülődtek az ünnepre. Mozizás, félnapszámos hentergőzés és számítógépes játékok helyett ezúttal is apró élet-feladatokat kapott, mint minden alkalommal, amikor a nagymama vigyázott rá. A kislány csupán egyetlen lépésnyire maradt le mindig, hogy jól hallhassa a régi rigmusokat, mondókákat, történeteket, amiket a Nagyika kántált neki, és híven utánozta az idős hölgy minden mozdulatát. Miután gondosan kitakarították az egész házat, beleértve az állatok fekhelyeit is, belekezdtek az ünnepi főzőcskézésbe, sütögetésbe.
"Dunnát ráz ma Hold anyó,
békés világ, álmodó.
Párnáiban rongycsomó,
fűszer-varázs illanó...."
A töltött káposztával kezdték. Négy ügyes kéz gömbölyítette, csomagolta a gombócokat, így percek alatt megtelt a nagyfazék, és már rotyoghatott is a sparhelt platniján, fantasztikus illatokkal árasztva el a házat. Fáért a fészerbe, szerencsére, nem a kisasszonykának kellett kiszaladgálnia, mert nagyon félt Rudi kakastól, aki a múlt nyáron megcsípte a szoknyácskáját. A tűzhöz sem nyúlhatott, ez volt az első számú alapszabály!
"Dunnát ráz ma Hold anyó,
kőbe tűzzel karcoló,
szív szavára hangoló
fáklyám fénye kihunyó..."
Miközben a gyakorlott nagyi-kezek az asztalon a kacsát darabolták, fűszerezték, a picurkák a krumplit pucolták a hokedlin, a konyha közepén. Fanni minden mozdulatát gondoskodó figyelem kísérte, hisz egyetlen gyöngyszeme ő a családjának.
Szépen haladtak fogásról-fogásra, meséről-mesére, kóstolgattak, nevetgéltek, repült az idő.
Fanni már a linzer-csillagokat kenegette azzal az ízes baracklekvárral, amihez nyáron ő maga szedte a gyümölcsöt a fa tetejéről, mikor is arról szólt a mese, hogy Jézus születésnapja épp a téli napfordulóra esik. A pogány hiedelmek szerint ezen az éjszakán a háziállatok megszólalnak.
"Dunnát ráz ma Hold anyó,
hátra vetett szőrcsomó.
Szájról szájra suttogó,
hozzánk beszél a tinó....."
A kalácsok dagasztása, töltése határozott, jól begyakorolt mozdulatokat igényelő feladat, amit a nagyika, mint mindig, most is egyedül csinált. Fanni csendesen a lócára telepedett hát, és az édesapjának készülő párnán böködte az utolsó öltéseket. Mellette a komódon már három gyertya égett a fenyőágból, szalmából, négy gyertyából készített koszorún. Az utolsót Péter, Fanni édesapja fogja meggyújtani ma este. Mindketten őt várják......
"Dunnát ráz ma Hold anyó,
nyomtalanul utazó.
Hívja kürt vagy dudaszó,
beborít a puha hó...."

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Türkizben

Összes vers

Összes vers : 6570

Összes próza

Összes próza : 422

Összes kép

Összes kép : 1039

Összes hangos vers

Összes audio : 39