Vízkereszt

A padláson üres dobozok nyitott szájjal várakoznak, a sötétben. Egy reggelen, mely már itt is van. E napnak, neve Vízkereszt.
Férjem felballag a létrán, az ásítozó dobozokért.
S lehozza sorban őket, én meg a szobába sietek, mindig újabb és újabb dobozt viszek. Mindbe belekukkantok, nehogy egy egérke, tiszteletét tegye. Mert történt már ilyen réges-régen. Az egyik doboznak volt lakója, frászt hozta ránk, a házban lakókra. Már előre fáj a lelkem, hogy vége! Valami szépnek, meghittnek. A bejáratnál még az adventi díszek, fények. Le kell szedni és kertünk ettöl, fénytelen és szegényebb lesz.
Az ablakban, az unokámmal együtt készitett gömbök, lengedeznek a benti melegtől. Vidámak, meghittek szépek. Az arany szalagokon, melyekkel felakasztottuk öket, megtörik a napfény, mellettük csillagok és hópihék.
Ezeket beszórtuk finom csillámporral, s ha már hó nem esett, legalább az illúzió megvolt. Az asztalon az adventi koszorú, a csonkig égett gyertyákkal. Egy két ajándék még a fa alatt árválkodik, még ott van a kis csengettyű is amellyel csillingelni szoktunk, hogy megjött a várva várt:
Itt a Jézuska!
Szenteste, amikor csengettyűszó, gyertyagyújtás, éneklés után eleresztettük egymás kezét és ki-ki elindult az ajándékokat megnézni. Dühös voltam nagyon dühös, a párom csak nézett /nem volt könnyes a szemem mint máskor/
Tudom, hogy van jónéhány család, ahol fűtés sincs és nincs fenyő és ajándék és vacsora sincs. Nem akartam ünneprontó lenni, s erről beszélni az unokámnak meg a gyerekeknek.
Amikor megkaptam ajándékaimat, akkor tört fel belölem a sírás.Néztek rám csodálkozva.
-Óh a Mama, hogy örül!
Pedig nem örültem. Elgondolkodtam, vajon jővőre, ugyanilyen lesz ez a Szent nap .
Vagy tán változik, végre valami?
Bizony jó lenne egy nyitottszájú, ásító doboz és abban elrakni az össszes rosszat, ami eddig volt. A padlásunk, legsötétebb zugába tenni. Lekötni, a dobozt, hogy soha ne tudjon kinyilni. De ekkora doboz nincs is! Túl sok a rossz, a szomorúság, szegénység, kiszolgáltatottság.
Igy hát most, szép sorban, elteszem a féltett díszeket,azzal a naiv gondolattal, hogy idén karácsonykor, tán jobb lesz már mindenkinek.
Egy dobozt üresen hagyok és lekötözöm. Nem vitetem a padlásra a párommal, hanem igy, száz csomóra kötözve, kidobatom! Benne minden aljasságot , rossszat, bánatot.
Tehetnénk a padlásra is csak hát az egerek!!! Tán még kirágnák és kezdődne minden előröl...
A görögkeleti vallás szerint, Vízkereszt az olvadás napja. Ekkor készítenek
egy keresztet jégből és egy ceremonia közben, bedobják a legközelebbi folyóba. A bátrabbak közül valaki, beúszik érte. Ha kicsinyre olvad a kereszt jobb idők jönnek. Hát kérem Istent, hogy igy legyen!

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 6 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39