Ájulás

Minden, mit őrizhet tér, idő, térerő –              

széteső képekben, lassú felvételként                

közelít; félálomébrenlétben elér.                     

Tüzes égből füstoszlopok törnek elő,               

sötét-forró kövek gőze gördül elém.                        

Széttört napsugarak vakítják a Napot;            

vándorló őskontinensek szakadnak szét.         

 

El, el kell hagyom ezt a elvadult tájat,       

valahová hívnak,valahol már várnak;                 

hideglelésemre tél hidege árad.                      

Megcsap kigombolt, fehér köpenyek szele,    

mégis minden ízületem égve  éget;                 

alig pislákol bennem  a széttört élet.              

 

Velem bármikor, és bármi megtörténhet,         

megölhet kábulatom csiga-örvénye.

Meggyötörhet e -, vagy másvilági honvágy;

képzeletemben vár, készenlétben ott áll,           

a falhoz támasztott rozsdafoltos hordágy;         

fehér lepedő is akad –, szemfedélnek.                          

 

Megtörhet akármilyen halálos kórság.               

Végzetem lesz ez a külvárosi kórház;                                                

de egyetlen, valódi remény még éltet,              

hogy a kozmikus világ  örök törvénye,                       

időtlenül addig forgat körbe-körbe,                                    

amíg újra húsvér életre nem pörget.

 

 

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6600

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39