Áldás nyugalma

Szenteste van, a karácsonyfát szalagfolyondár fogja át,
felszikrázik egy csillagszóró, érteni véljük fényszavát.
Mennyből az angyal - énekeljük, s megöleljük a gyereket,
kart vállra téve fogjuk egymást, végre béke van, szeretet.

Végre béke van. Itt belül már csak ezt akarjuk, semmi más
nem érdekel most, ködbe vész el mindennapjaink száz vitás
emléke, mert a szívünk vágya mindig ez volt: nyugalmasan
eltölteni pár percet, órát, boldoggá tenni, hogyha van

önönmagunkat. Mert az élet éhes bendőjébe benyel,
nem engedve időt se arra, hogy igénnyé váljék: a kell.
Úgy megcsókolnánk néha egymást, de a rohanás földre dönt,

átfordított világban élünk, ahol meglapul lent a fönt.
Vágyó lelkünk harmóniája, valahol mélyen szendereg.
Karácsony van. Szálljon az áldás nyugalma most ránk, emberek!

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 11 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6418

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39