Alkonyodik

Hogyan tovább? A nappal véget ért.
A kert alatt már ordas farkasok
vonyítanak a koncért: szívedért;
és a sötét még egyre nőni fog.

A Hold talán az égre fölkerül,
de távolabbra bújik el a Nap,
és messze van, amíg majd földerül
az éj, és lehetsz újra boldogabb.

A szívedet jó mélyen rejtsed el!
A farkasfog, ha mellkasodba vág,
a sikolyra csak ordítás felel,
a menekülés útja: száraz ág.

Hogyan tovább, míg el nem fogy az éj?
Ajtód, kapud bezárd magad mögött!
A felhőktől már súlyos fenn az ég,
a pokol újra Földre költözött.

Ásód, kapád, baltád ha megfened,
a nyél markodban jó helyet talál,
de messze még az újabb kikelet,
s ha egyedül maradsz, jő a halál.

Csak túlélni kell ezt a múltidőt,
hisz éltél már át szörnyű éjeket,
míg el nem hozza a friss levegőt
egy eljövendő rózsás reggeled!

 A kert alatt most ordas farkasok
gyomra már csak az új prédára vár,
de hogyha a nép végre összefog,
a farkasé lehet a csúf halál.

2012. szeptember 4.

0
Your rating: Nincs

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6412

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39